A hétfő reggel nem úgy indult, ahogy terveztük. Sikeresen elaludtunk így apa ébresztett minket mivel már rég a szálloda előterében várnak ránk. Nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból és a maradék ruháinkat belegyömöszöltük a bőröndökbe. A fürdőszobába menet ismét megszédültem. Lewis kapott el. Én egy fehér trikót és egy farmert viseltem a barátom pedig egy fekete pólót szintén farmerrel. Miután mindent átnéztünk elindultunk a megbeszélt helyre.
- Na, végre meg van az álompár is- köszöntött minket apa.
- Neked is jó reggelt- morogtam.
- Jó reggelt!- köszönt vidáman Lewis.
- Inkább meg se kérdezem, hogy miért vagytok ilyen fáradtak- ingatta a fejét apu.
- Ha lehetne, akkor ne az én magánéletem legyen a téma, hanem az hogy mikor megyünk reggelizni.
- Reggelizni már csak a gépen fogsz, sajnálom- simogatta meg apa az arcom.
- De, akkor legalább egy kávét szerezzetek be nekem.
- Majd a repülőn- és apa megindult a kijárat felé.
- De….- Jenson csak vigyorgott, mint a tejbetök. Tudnám, miért van ilyen jó kedve.
- Gyere menjünk- húzott maga után Lewis.
Kicsit durcásan indultam meg az autó felé és az egész utat Lewis vállának dőlve töltöttem. Igazából tényleg késésben voltunk, mert alig maradt 20 percünk az indulásig. Apa a munkájának köszönhetően mindent el tudott intézni így még időben elindulhattunk haza. Az első dolgom az volt, hogy egy jó nagy adag kávét kérjek. Bár nem kellett volna, mert egyszerűen szörnyű íze volt.
- Lewis, ráérsz ma este?- huppant le mellénk apa.
- Azt hiszem igen. Miért? Be kellene menni a gyárba?
- Nem-nem. Arra gondoltam, hogy eljöhetnél ma hozzánk vacsorára- a számban lévő kávé egy pillanat alatt a velem szembe ülő Jenson pólóján landolt.
- Jól vagy?- néztek rám ijedten.
- Igen csak ez most meglepett. Akárhányszor meg akartam hívni a volt barátaimat vacsorára te mindig ellenezted most pedig te ajánlod fel- néztem apára.
- Tudod, hogy azok a srácok csak a pénz miatt voltak veled- vágta rá.
- Igen? David is? Az fel se tűnt, hogy ha annyira a pénzem miatt lett volna velem, akkor megkér, hogy finanszírozzam a továbbtanulását. Ő megküzdött azért, hogy most Miami legnevesebb orvosi egyetem hallgatója legyen. Ez csak a te agyszüleményed volt, hogy a pénz és pénz- förmedtem rá.
- Bocsi- fordultam Jenson felé.
- Áhh semmi gond. Mindjárt átöltözök.
- Most ha megbocsájtotok, szeretnék pihenni- az ablak felé fordultam és lehunytam a szemeimet.
Vártam pár percet és óvatosan visszafordultam. Apa már nem volt ott Lewis pedig azt fontolgatta, hogy vajon hozzámérhet-e vagy őt is leszidom. Mosolyogva felé fordultam és megfogtam a kezét. Az ő arcán is megjelent egy apró mosoly. Az út további részében zenét hallgattam és pihentem.
Nem is olyan sokára már angol földön jártunk. A repülőtéren elbúcsúztunk a srácoktól és mindenki haza indult. Nem szóltam apához. Megbántott tudja jól, hogy ezek a pasi témák már régen is mennyi problémát okoztak és napokig ezért nem álltunk szóba. Igazából most én akadtam ki, de akkor is apának nem kellett volna rá reagálnia. Maradjunk annyiban, hogy mindketten hibásak vagyunk. Amíg e gondolkodtam már be is gurult az autó a házunkhoz. Kipattantan a merciből és a bőröndjeimet magam után cipelve közelítettem meg a lakást.
A bejáratnál még megálltam és előkotortam a kulcsomat. Addigra már apa is ott toporgott mellettem. De, még mindig nem szólalt meg, makacs. Anyám szerint én is épp ilyen vagyok, és ha mi egyszer összevesszünk, akkor vagy napokig nem szólunk egymáshoz vagy pár óra múlva már röhögve közelítjük meg a másikat. Most nem tudom melyik lesz. Bent csend uralkodott. Anya még nem ért vissza az egyetemről.
- Felmentem pihenni- szólaltam meg.
- Rendben- kiáltott utánam.
Alig vártam, hogy felérjek a szobámba ismét szédültem. Első dolgom az volt, hogy leüljek. Megint kezdett elsötétülni a világ, megráztam a fejem, amitől egy kicsit jobb lett. Pár percig pihentem, majd kipakoltam. Igaz párszor neki mentem ennek-annak. Úgy jártam, mint aki részeg, pedig semmit sem ittam. Lassan elbotorkáltam az ágyamig és lefeküdtem. Az egész szoba forgott velem. Ekkor kopogást hallottam.
- Gyere be.
- Csak bocsánatot akarok kérni, amiért megint felhoztam a régi dolgokat- lépett be apa és leült az ágyra.
- Semmi baj. Nekem se kellett volna így reagálnom felejtsük el- nagy levegőket véve közöltem.
- Megint rosszul vagy?- nem válaszoltam csak bólogattam.
- Beviszlek még most az orvoshoz - jelentette ki.
- Arra nincs szükség. Inkább add ide az utolsó tablettát, amit kaptam- mutattam a táskám felé.
- Ha, most nem mész be akkor legkésőbb holnap- parancsolt rám, közben a kezembe nyomta a kis bogyót illetve egy pohár vizet.
- Bemegyek reggel. Most pihenni akarok.
- Okés- adott egy puszit, majd távozott a szobámból.
Ahogy becsukódott a faszerkezet el is aludtam. Mikor felkeltem már nem szédültem és a fejem se fájt. Az éjjeliszekrényemen lévő órára pillantottam 15:34-et mutatott. Akkor anya már itthon van. Átöltöztem egy kényelmesebb ruhába és lesétáltam a konyhába. Vicces látvány fogadott. Anya a konyhapult és tűzhely között ugrált és közben telefonált. Besétáltam és adtam neki egy puszit. A konyhapult másik végére felültem és egy darab répát falatoztam.
- Szia anya- köszöntem mikor már láttam, hogy rám is tud figyelni.
- Szia kincsem!- mosolygott rám- mondtam már, hogy imádom apádban, hogy mindig a hátam mögött intézkedik.
- Igen ezt már említetted egy párszor. Amúgy már megint munka?- a telefonbeszélgetésre utaltam.
- Ahan. Tudod a szomszéd lány Linda nagymamája már megint depressziós lett. Szerdán átmegyek hozzá. Ráadásul még egy nagy adag kijavításra váró dolgozat is itt van- fintorgott anya.
- Mondtam én, hogy elég lenne, ha csak pszichomókus lennél. Nem értem minek vállaltad el az egyetem azt az állást.
- Tudod jól, hogy nem tudok megülni itthon így muszáj még valamit csinálnom. Egyébként apád mondta, hogy megint rosszul lettél. Történt valami olyan, amiről tudnom kellene? Bántott valaki? Vagy láttál valami olyat, ami felkavart? Ezeket a tűneteket sokszor kiválthatja lelki sérülés is.
- Tudom jól, de semmi sem történt- lehajtottam a fejem.
- Biztos? Nekem elmondhatod, az anyád vagyok és pszichológus is- mosolygott rám.
Ezt az egy tulajdonságot nem szerettem anyámban mindent észrevesz. De, ezt a Markos dolgot nem akarom neki elmondani még nem. Először nekem kell feldolgozni, és ha ez most kiderülne, apa csinálná a cirkuszt és az nem hiányozna, hogy esetleg miattam rúgnák, ki illetve tárgyalásokra se akarok járni. Maradjon titokban az a pár ember tudja aki ott volt. Bennük bízom és remélhetőleg senki se mondja tovább. Ez mindenki érdeke.
- Megterítenél?- adta a kezembe anya a tányérokat.
- Igen- kivonultam az ebédlőbe és elrendeztem mindent.
- Felmegyek, átöltözök- kiáltottam be a konyhába.
Gondolkozva álltam a szekrényem előtt. A szokásos nem tudom, mit vegyek fel problémával álltam szemben. Nem akartam kiöltözni, de farmert se akartam felvenni. Majdnem az összes ruhámat kidobáltam a szekrényből, amikor eszembe jutott az a ruha, amit még Raffától kaptam. A másik szekrényhez fordultam ahol meg is találtam a nyári színekben pompázó ruhácskát. Ez tökéletes lesz. Mire elkészültem már mindenki rám várt.
- Gyönyörű vagy- kaptam egy csókot Lewistól.
- Köszönöm, de te se panaszkodhatsz- szorosan hozzábújtam.
- Fiatalok vacsorázzunk, meg először utána azt csináltok, amit akartok- fordult felénk anya.
A vacsora nagyon jó hangulatban telt. Apa és Lewis szokás szerint az autókról beszéltek és az idei évről. Anya és én csendben hallgattuk az eszmecserét. Apa egy párszor rákérdezett, hogy miért nem szállunk be mi is beszélgetésbe, mi csak ránéztünk. Mire vette az adást, hogy mi csak a kötőszavakat érthettük meg ebből a társalgásból. Ezek után szóba került a megismerkedésünk és Nicole reakciója is. Anya szerint meg kellett volna tépnem. Talán máskor. Vacsora után segíteni akartam elmosogatni, de anya kitolt a konyhából, mivel most csak a mosogatógépbe löki be a cuccokat és ő is csatlakozik hozzánk.
- Én úgy örülünk nektek- jelent meg anya egy tálca sütivel a kezében.
- Ezt mikor sütötted?- elvettem egy darabot.
- Ma délután, miért?
- Nem éreztem meg az illatát pedig a kedvencem- vontam vállat.
- Eldugtam előled, mert ha megtalálod, akkor megeszed mindet- mosolygott rám.
- Gonosz vagy- közelebb húzódtam a barátomhoz..
A legfinomabb borokat nyitotta ki apa így evvel sikeresen hozzájárult a tervemhez. Lewis nem mehet haza hisz ivott igaz csak egy pohár bort, de akkor is. Egy kis idő múlva már untam a beszélgetést így felhúztam a szobámba Lewist.
- Wáó tök jó a szobád- nézett körül.
- Köszönöm- csuktam be az ajtót.
- Gitárod is van?- mutatott az egyik sarokban pihenő hangszerre.
- Ahan, de nem tudok rajta játszani- léptem mögé.
- Én tudok- a kezébe vette és elkezdett egy ismerős dallamot játszani. Úgy gondoltam csatlakozok hozzá mivel ennek a dalnak a szövegét kívülről tudom. a dal végénél már ő is csatlakozott.
- Nagyon szép hangod van- tette le a hangszert és magához húzott.
- Köszönöm, de nem akarok énekesnő lenni- csókoltam meg.
- Nem is szeretném, hogy az légy- leült az ágyamra engem is magával húzva.
- Szeretlek- suttogtam.
- Én is- eldőlt az ágyamon, így én kerültem felülre.
- Tetszik a ruhád, bár ha nem lenne, rajtad jobb lenne- vigyorgott rám.
- Nem veszem le, nekem is tetszik- közelhajoltam hozzá.
- Akkor leveszem én- egy másodperc alatt én kerültem alulra.
- Nem engedem.
- Most még nem engeded, de majd fogod- mellém feküdt és átölelt.
- Talán megengedem…egyszer- kuncogtam.
- Tényleg már ezer éve meg akartam kérdezni, hogy hogyan is ismerted meg Raffát- a tekintette a polcomon lévő képre vándorolt. Felipe és Rafaella esküvői képe.
- Ez egy hosszú történet- sóhajtottam.
- Ráérünk.
- Oké.
- Minden 2007 tavaszán történt. Addig nyaggattam apát, amíg el nem mentünk együtt Monte Carlo-ba. Örömmel indultam el az útra, hisz végre együtt lehetünk, mint egy család, ami nálunk nagy szó. Szerencsére nagyon jó idő volt és a szálloda se volt rossz. Ahogy oda értünk én rögtön elakartam menni sétálni, apaék még maradtak volna, de hát én addig hajtogattam nekik, hogy menni kéne amíg be nem adták a derekukat. Lenyűgözött a város minden olyan szép. Persze mindent lefotóztam hisz eddig még nem volt szerencsém ellátogatni ide. Az egyik kirakatot néztem, amikor apa egy fiatal sráccal fogott kezet és csevegni kezdett.
- Lili gyere ide egy picit- intett apa.
- Igen mi a baj?
- Semmi csak be szeretnélek mutatni valakiknek.
- Szia Felipe Massa- nyújtott kezet egy fiatal aranyos srác.
- Szia- mosolyogtam rá.
- Rafaela Bassi- mosolygott rám a napszemüvege mögül a csaj. Nem tűnt túl kedvesnek, sőt inkább mogorvának. Apa és Felipe sok-sok dologról beszélgetett, amíg anya Rafaelával próbált kommunikálni. Untam az egészet. Addig, amíg ők csevegtek meglátogattam pár üzletet és vettem egy-két ruhát. Délután pihentünk, majd vacsora közben bejelentettem, hogy én el akarok menni, bulizni. Apa először ellenezte, de addig könyörögtem, amíg el nem engedett. Az egyik közeli szórakozóhelyet néztem ki magamnak. Amikor beléptem kicsit meglepődtem, mert visszafogottabbnak gondoltam.
Az első szinten neoncsövek voltak végig vezetve a padlóban és ezek világították meg a táncteret illetve a plafon is sok-sok kis lámpával volt díszítve. Féltem, hogy a fent bulizó tömeg egyszer csak leszakad, mert ha itt voltál lent elképzelhetetlennek tartottad, hogy feletted van még egy színt. Oda sétáltam a bár pulthoz és kértem egy alkoholmentes koktélt. A zene egész jó volt. Egyszer csak mellettem termet egy srác, aki már nagyon elemében volt, míg én mindig az italomat szürcsöltem.
- Szia jössz táncolni?- mosolyogva fordult felém.
- Persze- el is tűntünk a tömegben.
- Eduardo vagyok- húzott közel az egyik pörgénél.
- Lili- kiáltottam vissza, mert a zenétől semmit se lehetett hallani.
Remek ritmus érzéke volt. Öröm volt vele táncolni. Jó pár számot végig táncoltunk és kicsit fáradtam huppantam le a bárpulthoz.
- Gyere, menjünk fel ott vannak tesómék és a zene is halkabb- kihúzott a tömegből.
- Szerintem nem kellene őket zavarni- tiltakoztam, de már félúton voltunk.
Fent tényleg élvezhetőbb volt a zene és a lenti kékes árnyalat itt is felfedezhető volt némi lilával. Egyre közeledtünk a terem végéhez és akkor pillantottam meg őket. Na, ne nem hiszem el, hogy az ő testvére!
- Sziasztok- köszöntem halkan.
- Lili- ölelt át Felipe. Meglepődve pislogtam rá, mert csak egyszer találkoztunk, sőt nem is beszéltünk, de ő jó barátként üdvözöl.
- Ismeritek egymást?- kapkodta a fejét köztünk az öcsi.
- Igen. Ma találkoztunk először Lili, Martin Whtimarsh lánya- közben leültünk.
- Ezt nem is tudtam- hüledezett Eduardo.
- Hozzunk, valamit inni gyere Dudu- pattant fel Felipe.
Ketten maradtunk Rafaelával. Még mindig nem volt szimpatikus, bár most egy fokkal normálisabbnak nézett, ki mint délelőtt. A korláton keresztül bámultam a tömeget.
- Miért vagy ilyen szótlan?- érdeklődött kedvesen.
- Nincs kedvem beszélgetni- vontam vállat.
- Velem van bajod, ezt már délelőtt is észrevettem- mosolygott rám.
- Ezt honnan… nem igaz- mentegetőztem.
- Látszott rajtad, pedig hidd, el nem harapok- kacsintott rám.
- Ha, te mondod- az asztalt kezdtem tanulmányozni.
- Gyere ide, nézzünk pasikat- erre felkaptam a fejem.
- De, hát neked vőlegényed van- mutattam a gyűrűre.
- Hűséget fogadtam nem vakságot- nevetett fel. Talán mégse olyan rosszfej.
Oda ültem mellé és a srácokat kezdtük el osztályozni, igazán jól szórakoztunk. Rosszul ítéltem meg. Miután visszatértek a fiúk és megittuk az italokat leléptünk táncolni Rafával. Így közelebbről tudtuk osztályozni az itt lévő srácokat. Nagyon jól szórakoztam azon az estén. Másnap keresett is Rafaela, hogy menjünk el együtt vásárolni. Mondhatni az egész nyaralást vele töltöttem. Nagyon jóba lettünk ő lett az én nővérkém. Ebből az esetből megtanultam, hogy nem szabad első látásra elítélni valakit. Nos így lettünk mi barátnők.
- Aranyos történet- simogatta meg a kezem Lewis.
- Igen az és így szereztem egy igaz barátot
A hosszú mesétől kifáradtam így elterültem az ágyon és most már nem tudtam ellenállni a ruhám lekerült rólam.
