- Rendben, akkor mond – nyeltem nagyot.
- Örülnék, ha nem jönnél a fiam közelébe – jelentette ki magabiztosan.
- Tessék?- lerogytam a kanapéra, és homályos tekintettel néztem az előttem heverő kis asztalkára.
- Jól hallottad, nem akarom, hogy a fiam és a családom közelébe legyél – kicsit megremegett a hangja.
- Értem – sírástól elhaló hangon nyöszörögtem.
- Csak ezt akartam. Szia – meg se várta, hogy én is elköszönjek.
Fogtam a telefonom, és néztem magam elé. Apa át akart ölelni, de intettem a fejemmel, hogy ne. Most ne. Eddig még bíztam abban, hogy nem vesztem el végleg, de most már az utolsó reménysugár is elhalni látszik. Hátradőltem és a szemeimet lecsuktam, de így is megállíthatatlanul folytak a könnyeim. A telefonom még mindig a kezembe volt. Egy pillanatra rá emeltem a tekintetem a kis készülékre, és csak ekkor vettem észre, hogy egy boríték díszeleg a kijelzőn. Ismeretlen volt a feladó. Nem sok kedvvel, de megnyitottam.
Szia Lili! Nem úgy gondolta anya, csak apa kényszerítette rá. Elmondok, mindent hívj vissza! Nick
Felálltam és felsétáltam a szobámba. Bezártam az ajtót, mert ismerve anyuékat perceken belül itt lesznek. Remegő kezekkel tárcsáztam a számot. Pár csengés után végre meghallottam azt a hangot, ami az utolsó reményt biztosította.
- Szia – köszönt vidáman Nick.
- Szia. Kérlek, mond el, hogy most mi van, mert én már semmit sem értek – az ajtómnak dőltem.
- Rendben, de nem tudom, hogy mit csinálsz most, így inkább előre szólok jobb lesz, ha leülsz – megfogattam a tanácsát.
- Ok. Most már mondhatod.
- Apa megkérte anyát, ez nem is a legjobb szó inkább rákényszerítette, hogy mondja meg neked azt, hogy nincs rád szükségünk. Persze ebből semmi sem igaz. Tudod jól, hogy anya mennyire kedvel, épp ezért arra jutottunk, hogy megjátsszuk apa előtt azt, hogy most már mi is utálunk. De igazából segíteni akarunk neked, így te is ide utazol Svájcba. Megkapod a bátyus házát, de arra kell vigyáznod, hogy apa ne lásson meg. Az lenne a legjobb, ha minél hamarabb ide tudnál jönni. Anyával kimegyünk érted a repülőtérre. Illetve az se lenne rossz, ha a szüleidnek nem szólnál arról, hogy hova is mész – egy párszor szinte suttogott, de gondolom ekkor túl közel volt Anthonyhoz.
- Ohh… ez… ez nagyon jó ötlet – egy pillanatra mosolyt csalt az arcomra.
- Ennek örülök, igazából az én ötletem volt.
- Köszönöm, hogy gondoltál rám. Ezért még tartozok neked. A következő géppel megyek is, de akkor most leteszem is kitalálok valami mesét apáéknak. Mindenképpen szólok, hogy mikor érkezek.
- Rendben. Várunk. Szia – búcsúzott.
- Szia – ledobtam a telefonom az ágyra és boldogan dőltem a készülék mellé.
Anthony újra bebizonyította, hogy a szemétsége határtalan. Nick pedig egy igazi angyal. Gyorsan előkaptam a bőröndjeimet és bele dobáltam pár holmit, majd újra a telefonom következett, hisz egy fontos személyt még fel kell hívnom.
- Szia Fer – köszöntem vidáman.
- Hola angyalka.
- Segítened kell – nem volt sok időm bájcsevegni.
- Akkor mond.
Mindent elmondtam neki, ami az elmúlt félóra alatt történt. Párszor közbe akart szólni, de nem engedtem.
- Szóval akkor elméletileg nálam fogsz lakni, gyakorlatilag meg Lewisnál – foglalta össze a dolog lényegét.
- Pontosan, persze ha nem lenne gond – közben már indultam is le a szülőkhöz.
- Dehogy baj, szívesen látlak, csak majd szólj, hogy mikor is érkezel.
- Rendben. Szia – bontottam a vonalat.
Időközben le is értem a nappaliba. Mindketten hatalmas szemekkel néztek rám.
- Hova mész?- anya eszmélt hamarabb.
- Fernandohoz – vontam vállat.
- Mégis minek? – apa.
- Egy kis időre van szükségem, hogy tudjak gondolkodni. Majd hívlak titeket – mindkettőjüknek adtam egy-egy puszit és már mentem is, mert a taxi kint várt.
Sajnáltam, amiért hazudnom kellett nekik, de jelen pillanatban ez volt a leghelyesebb, amit tehetem. Épp elértem a repülőt. Az egész utat átaludtam. A zürichi repülőtéren már várt rám Linda és Nick.
- Lili én annyira sajnálom, nem akartalak megbántani – borult a nyakamba Linda.
- Semmi baj. Nem tehettél mást – megsimogattam a hátát, de még mindig sírt, bár szerintem nem csak miattam, hanem a fia miatt is.
- Nick, köszönöm, hogy gondoltál rám – megöleltem a legfiatalabb Hamiltont.
Kb. másfél órát autóztunk Lewis házáig. A kezembe nyomtak egy kulcsot, majd gyorsan elköszöntek, mert Anthony már hiányolta őket.
Belépve a lakásba melegség öntött el. Teljesen úgy nézett ki, mint ahogy képzeltem. Régies, de mégis modern. Egy kis sarok volt kialakítva a kupáknak és egyéb kitüntetéseknek. Felsétálva az emeletre, rögtön Lewis szobájába mentem. Ahogy beléptem, pár könnycseppet elhullajtottam, hiszen az ágy közepén hevert az egyik közös képünk és egy képkeret. Biztosan most készült kirakni ezt a képet.
Leültem az ágyára, ami még őrizte az illatát, ami melegséggel töltötte el a szívemet. Miután végeztem a felderítéssel felhívtam Fernandot, hogy át tud-e jönni. Azt ígérte, hogy fél óra múlva itt lesz. Addig, amíg vártam összeütöttem egy kis salátát.
- Szia - lépett be.
- Fer – a nyakába ugrottam.
- Én is örülök neked – tett le a földre.
- Köszönöm, hogy eljöttél, és hogy segítesz.
- Ez csak természetes – megindult a nappali felé - Hmm mégis van ízlése Lewisnak – nézett körül.
- Ezt hogy érted?- mentem utána.
- Hát eddig a nők terén mindig mellé lőtt. Kivéve most, mert te gyönyörű vagy – mosolygott rám, majd folytatta a felfedező útját.
- Köszönöm – kicsit elpirultam.
- Úristen látod mi ez? – felemelt egy videojátékot.
- Igen egy idióta játék – feleltem unottan.
- Ez nem egy idióta játék. El sem hiszed, hogy mióta keresem ezt. Már mindenhol megnéztem, illetve körbekérdeztem mindenkit. Még Brunonak sincs meg, pedig neki aztán elég csinos kis gyűjteménye van. Ez egy kincs. Azt hiszem, ezt mindenképpen kölcsön fogom kérni – mosolygott, mint egy kisgyerek, aki most kapta meg a legújabb játékát.
- Nagyszerű – nevettem fel.
- Nem ér kinevetni – bekapcsolta a rádiót – az aktuális kedvencem szólt – közelített felém.
- És miért nem, ha szabadna tudnom – húztam tovább az agyát.
- Azért mert ezzel megsérted a férfiak egóját- ott állt előttem.
- Ohh… akkor majd sajnállak… egyszer- nevettem tovább, de közben a zenére ringatóztam.
Fernando nem szólt egy szót sem, csak ingatta a fejét, majd mikor észrevette, hogy táncolok közelebb lépett és magához húzott. Egy pillanatra megfagytam, majd tovább lépkedtünk a zenére. Elég különös érzés kerített a hatalmába….
