Just Sing! (HU)

4.Fejezet

Megérkezdtem Párizsba. Kiléptem a reptérre és elindultam a nagynénikémhez. Párizs egy csodás város. Az Eifel tornyon ragadt a szemem. Itt győzték le Jagged Stonet amikor akumizálva volt. XY pedig akkor tartott itt "koncertet". Gondoltam majd tovább sétáltam. Itt győzték le LadyWifit és itt pedig Álmacskát... A Miraculous sorozatból mivel az a kedvenc akkor is ha 16 éves vagyok... nem érdekel. Egy 20 perc nézelődés után pedig végre elindultam a nagynénikémhez a üvegpiramishoz.

-Szandikáám!- köszönt a nénikém egy nagy öleléssel.

-Szia Alíz!

-De nagy és szép vagy már!

-Hát sok idő telt el azóta...

-Na gyere... Haza megyünk és kipakoljuk az összes cuccod!

-De Alíz nekem van itt legalább egy tonnánji dolog.- nevettem el magam.

-Erre is készültem! A csomagszálítók elhozzák. Már itt is vannak!

-Madmazel Elkérhetem a csomagjait?

-Ja... Igen tessék!- majd elvitte a csomagokat és Alíz nénikémmel elindultunk haza.

***

Kipakoltunk majd felrohantam a szobámba. Ledőltem az ágyba és azonnal felhivtam a drágalátos barinőmet hisz 19:23 van.

-Szia Vivi!!!

-Szia Alexa!!! Megjöttél???

-Igeeen! És holnap ha a nagyim ki enged már el is indulhatunk a városba. Még emlékszel arra a fagyizóra ahol Michael odaadta neked a csokis fagyit mert beléd volt zúgva?

-Ne is mond! Hallod akkor az egyszer megfogadtam hogy olyan fiúval nem jövök össze. De Michael már Cyntiával jár.

-Komoly? Annyi minden megváltozott amióta elmentem? De érdekes...

-Igen és Patrick pedig...

-NE! Légyszives nem akarok róla hallani, tudod hogy még mindig fáj.

-Jaj bocs... meg vannak még a hegek?

-Igen. Itt vannak a nyakamon.- néztem meg a nyakam ahol a három vágás fogadott. Mert mintha nem tudtam volna hogy ott vannak.

-Annyira sajnálom...

-Nem kell. Az már a múlt.

-Tudod azt sem tudom hogy néz ki Patrick..

-Ezt hogy érted?

-Tudod az eset után valaki beárulta Davidet és aztán elköltöztek New Yorkba.

-De jó hogy nem fogok vele talizni. Amúgy is zene suliba járok.

-Az szipi szuuupi!

-Te még mindig olyan bolond vagy mint voltál. - nevettem el magam.

-Ahaaaa. I really really really really really really like youuuu!

-I really really really really really really like youuu!- folytattam az éneklést aminek a következménye az volt hogy Vivi elhalkult a telefonban amit már nem bírtam.

-Mi az? Elvitte a cica a nyelved?

-Ja... mi? Nem! Nem... csak ha telefonba ilyen jó a hangod akkor valóságban? Azti fuuuu! Mit meg nem adnék ilyen hangért.

-Őhm... köszike? Mennem kell mert hív a nénikém Alíz. Majd hívlak. Pussz pussz.- tettem le a telefont és leszaladtam Alízhoz.

-Szandikám figyuka. Halottam csodás a hangod és...

-Alíz én majd akkor akarom magam megmutatni ha én akarom mert nem vagyok felkészülve még erre.

-Rendben... Na ha akarod kimehetsz Vivivel a városba holnap.

-IGEEEN! Köszi Alíz! Nagyon köszi! - kiáltoztam és felrohantam a szobámba ahol felhívtam Alízt hogy azonnal indulhatunk holnap. Sokat beszéltünk és sokat röhögtünk egész hajnali 2-ig amikor ugyanis lemerült az aksim.
És ekkor léteznek olyan nagy nénikék akik belopóznak a szobádba és halálra rémisztenek.