Mercy (Dave Franco Fanfiction)

Prologue

                  

A nevem Elise Black. Egyszerű és rövid. Jó kapcsolatom van a szüleimmel, de már nem élek velük, ugyanis ők Portlandben élnek én pedig már Seattleben.  Hetente egyszer hívom őket és pár havonta meglátogatnak. Huszonegy éves vagyok, egyetemre járok. Vagyis levelezőn vagyok, mert dolgoznom kell, hogy tudjam fizetni a tandíjat. Életem legborzasztóbb pár napján vagyok túl, ugyanis tegnap kirúgtak a munkahelyemről ma pedig szakítottam a barátommal.

Egy taxiban ülök a bőröndömmel és az autó éppen a legjobb barátom lakásához tart. Nem tudom elhinni, hogy ezt tette velem az barátom, vagyis pontosítok, az ex-barátom... Megcsalt, és amikor kiderült, az volt a mentsége, hogy több mint két éve együtt vagyunk és nem feküdtem le vele, neki pedig vannak szükségletei. Ez volt a legrosszabb kifogás, amit valaha hallottam! Igen, tény és való, hogy nem feküdtünk le, de tudta, hogy nekem még nem volt senki. Itt vagyok huszonegy évesen és még szűz vagyok, és úgy látszik, életem végéig az leszek. Miért nem feküdtem akkor le az exemmel? Egyszerű. Sokat veszekedtünk. Talán az első egy évben szerettük egymást, vagyis inkább addig tartott a fellángolás, mert itt nem volt szerelem, ha visszatekintek. Az utóbbi időben pedig már csak megszokás volt. Szerintem érthető, hogy miért nem feküdtem le vele.

Gondolatok százai cikáztak a fejemben, miközben könnyeim az ablakon lefolyó esőcseppekkel versenyeztek. Mire feleszméltem az autó már állt és a sofőr mérgesen kérte a pénzt. Kifizettem az utat, majd kivettem a csomagjaimat és elindultam az ajtóhoz. Még pár éve amikor ideköltözött kaptam egy lakáskulcsot, így könnyedén bejutottam. Sötétség és csend honolt. Biztosan alszik. Halkan levettem a cipőm, majd letettem a csomagjaimat a nappaliba, és lefeküdtem a kanapéra. Egyszer csak sikolyokat hallottam az emeletről, gyorsan felpattantam, megfogtam egy vázát és csendben elindultam az emeletre. Dave ajtaja résnyire nyitva volt, oda lopóztam, majd hirtelen kicsaptam az ajtót és miközben berontottam elkiabáltam magam:

-Tegye le a...- Nem bírtam befejezni a mondatot, mert zavarba jöttem. A hangokat egy lány adta ki, aki nem félelmében sikoltott... Nos, hogy is mondjam... Kölcsönös örömöket szereztek egymásnak az alatta lévő férfival, de ők is megijedtek, mert a szőke lány hirtelen leugrott a barátomról és próbálta takarni magát, majd David idegesen felült. Láttam az arcán, hogy mérges és ordított volna, de amikor meglátta kisírt szemeimet egyből tudta, hogy baj van és vonásai enyhültek.

-Nos... Izé... Elnézést... Inkább elmegyek máshova... -idegesen megvakartam a tarkóm, miközben megfordultam és elindultam lefelé. Könnyeim újra megindultak, de már nem érdekelt. Ettől rosszabbul már úgyse nézhetek ki. Pár perccel később meghallottam, ahogy Dave a nevemet mondja és megáll előttem.

-Ne haragudj, szólhattam volna, mielőtt idejövök... -szipogtam.

-Én mondtam, hogyha baj van, gyere. Elküldöm Catherint. Csinálok neked egy forró csokit és elmeséled mi történt, oké?- mosolygott majd szorosan magához ölelt.

-Köszönöm. -motyogtam és még szorosabban hozzá bújtam.