Mercy (Dave Franco Fanfiction)

Chapter Six

Igen, meg lehet kövezni, amiért három hét után hozom a részt, és ráadásul nem tudom, hogy a következőt mikor fogom hozni, de sietek. Xx

„Ilyen hatással voltam rá? Ami még rosszabb, hogy én is ezt akartam. Megízlelni puha ajkait. Teljesen össze zavar. Eddig olyan jól megvoltunk és semmi ilyen nem zavart közbe. Miért kellett ezt csinálnom? Hogy lehettem ennyire idióta?"

Dave szemszöge:

Mérges vagyok magamra. Sokkal szebben megoldhattam volna ezt az egészet. Leülhettem volna vele és megbeszélhettük volna, hogy mit kellene tenni, de nem, én idióta fogtam és elhoztam magammal az isten háta mögé és most biztos, hogy élete végéig haragudni fog rám.

Jó, lehet csak pár évig, jobb esetbe pár hónapig, és ha nagyon mázlista vagyok, akkor pár hétig, viszont soha nem fog megbízni bennem úgy, mint ez előtt. Szép volt, gratulálok David, ezt is jól elszúrtad! Szidtam magamat folyamatosan, szebbnél szebb szavakkal míg végül arra jutottam, hogy elmegyek letusolni.

Elise szemszöge:

Arra ébredtem, hogy valaki megnyitja a vizet a fürdőszobában. Álmos szemekkel felültem és körül néztem, majd megláttam a kedvenc ételeimet és gondolkodás nélkül értük mentem és gyorsan enni kezdtem és percek alatt el fogyasztottam a vacsorámat. Vissza bújtam a takaró alá és mire Dave vissza ért, már újból aludtam.

Reggel fáradtan  keltem ki az ágyból, ugyanis este nem aludtam igazán jól. Kinézve az ablakon láttam, hogy ma borús, sötét idő lesz, ezért ki se húztam a sötétítő függönyt.. Megláttam a bőröndömet az egyik sarokba, elmentem érte, majd kinyitottam. A ruháim hetven százaléka benne volt, az alap sminktermékeimmel együtt. Fantasztikus, legalább úgy fogok kinézni, mint egy ember, amíg ezek el nem fogynak.

Kivettem a kedvenc fehérnemű szettemet, majd a kanapéról elvettem egy törülközőt, amit nem olyan régen fedeztem fel, hogy ott van. Elindultam a szobából nyíló fürdőszobához és amint beléptem leesett az állam. Gyönyörű fehér fürdőszoba, hatalmas régi stílusú lábas káddal, márványpulttal mely előtt aranyozott keretű tükör díszelgett, illetve egy zuhanykabin, amibe szerintem három ember is elfért volna. Lepakoltam a tiszta ruhát, a törülközőt pedig a zuhanyzó közelében tettem le, ugyanis bármennyire csábított a hatalmas kád, inkább a zuhanyzás mellett döntöttem. Ruháimat levettem magamról, majd a szennyeskosárba dobtam és megengedtem a vizet. Mikor tökéletesnek találtam a hőfokot beálltam a vízsugár alá és élveztem, ahogy a meleg víz végigfolyik az egész testemen.

Mit tegyek? Megbízzak Daveben vagy inkább fogjam magam és lépjek le az első adandó alkalommal? Lehet, hogy igaza van és végig kéne őt hallgatnom, de az is elképzelhető, hogy hazudik, és csak ki akar használni testileg. Jó, a második felvetés nem igaz, ugyanis ezerszer jobb nőket is megkaphat...

Végül úgy döntöttem, hogy pár napot maradok, amíg kitervelem a szökésemet. Elzártam a vizet, szárazra töröltem magam, felvettem a fehérneműt és megszárítottam a hajamat. Miután végeztem kiléptem a fürdőszobából a fehérneműben. Nem féltem attól, hogy Dave meglát így, ugyanis látott már így elég sokszor és ruha nélkül is - félre értés ne essék, amikor kicsi voltam együtt fürödtünk párszor - tehát nem volt mitől félnem. Ez alatt a rövid út alatt megkordult a gyomrom ezért felfedező útra indultam, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy mit merre találok. Női megérzéseimre hallgatva elindultam a szobától balra, a lépcső felé, majd lementem azon és jobbra fordultam. Tíz perc keresgélés után megtaláltam a konyhát és az egyik konyhapultnál ott állt az elrablóm nekem háttal. Szívem szerint vissza fordultam volna a szobába, de a hasam ismét jelzett, hogy még fél óra és éhen halok, így hát oda lépkedtem a hűtőhöz, de figyelmen kívül hagytam a helységben lévő férfit.

Háttal álltam neki, de így is éreztem tekintetét magamon, míg én a hűtőbe keresgéltem valami ehető után. Mikor befejeztem a hűtőszekrény átnézését, egy egyszerű sonkás tojásrántotta mellett döntöttem. Kivettem a két alapanyagot, majd neki láttam elkészíteni a reggelimet.

-Jobb lenne, hogyha rendesen felöltöznél. –szólalt meg reggeli rekedtes hangján.

-Szóval elrabolsz, majd azt is megszabod, hogy mi lehet rajtam? –fordulok kissé ingerülten felé.

-Felőlem akár meztelenül is járkálhatsz, de este jön egy pár barátom és a bátyám, szóval ha nem szeretnéd, hogy bármelyikük is megerőszakoljon, akkor jobban jársz ha rendesen felöltözöl.

-Szóval most már érdekel, hogy mi van velem?

-Eddig is érdekelt, csak hisztizel és nem vagy képes felfogni amit mondok neked!

-Gondolom...

-Látod! Ezt mondtam! Miért nem tudsz hinni nekem? – mire befejezte amit mondott ott állt előttem pár centire és szinte belenyomódtam a konyhapultba. Egymás szemébe néztünk és lassan közelebb hajolt.

-Miért nem fogod fel, hogy meg akarlak védeni? – suttogta és szorosan megölelt.

-Nincs szükségem arra, hogy megvédjenek. Nagy kislány vagyok és tudok magamra vigyázni.

-Igazán? Úgy gondolod, hogy semmi nem tudja elterelni a figyelmedet, és minden percben tudsz mindenre figyelni?

-Pontosan.

-Hmm. Nem hiszem, úgyhogy próbáljuk ki. – mosolygott ravaszul majd vészesen közeledett.

-Mégis mire gond... – de nem bírtam befejezni a mondatot, mert apró puszikat kezdett hinteni a nyakamra. Nem tudtam vissza tartani egy-egy sóhajt ahogy egyre szenvedélyesebben csókolta a nyakamat.

Végig húztam a körmeimet a hátán ő pedig perceken belül abbahagyta előző cselekedetét majd oda hajolt a fülemhez.

-Megvagy.