Mercy (Dave Franco Fanfiction)

Chapter Seven

„Végig húztam a körmeimet a hátán ő pedig perceken belül abbahagyta előző cselekedetét majd oda hajolt a fülemhez.

-Megvagy."

Arca újra az enyémmel került szembe és egy önelégült mosoly terült szét rajta.

Pár másodpercbe beletelt, mire rá jöttem, hogy mi is történt. Dühös voltam magamra, amiért hagytam, hogy elterelje a figyelmemet, rá pedig azért, mert kihasználta a gyengémet. Belenéztem a szemeibe és pofon vágtam őt. Teljes erőmből. Nem érdekelt, hogy mennyire fog haragudni rám, hogy mennyire fog fájni a kezem, csak ki akartam adni magamból a dühömet. Az ütés után kikerültem és elindultam volna fel a 'szobámba' de Dave elkapta a csuklómat és vissza rántott maga elé.

-Nézd Eli, sajnálom, én nem akar...

-Csak fogd be és eressz el! Egy utolsó szemét vagy David John Franco! – ordítottam rá és elrántottam kezem az övéből, majd szemrebbenés nélkül megfordultam és sietve elindultam a szobám felé. Ismét tévedtél Elise. Ő is ugyanolyan szemét, mint minden pasi.

Becsaptam magam után az ajtót és elő kerestem a kedvenc otthoni viseletemet, ami egy régebbi, de még mindig hibátlan melegítőalsóból és egy nagy pólóból állt. Mivel még bőven reggel volt ezért úgy döntöttem, hogy az egész napomat a szobába töltöm. A telefonomról fogalmam se volt, hogy merre van, ezért a tévé nézés mellett döntöttem. Egy idő után már nem is figyeltem arra, hogy éppen milyen műsor megy, csak néztem ki a fejemből.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de valaki kopogtatott az ajtómon.

-Menj el Dave, nem vagyok kíváncsi rád.

-Rám se? – nyitja ki az ajtót egy ismerős hang, majd belép az ajtón egy régi ismerős én pedig kimászok az ágyból és szinte a nyakába ugrok.

-James! Tényleg te vagy az?

-Bizony. – szorosan öleltük egymást percekig, majd mikor elengedtük egymás úgy vigyorogtam, mint aki most nyert a lottón.

-Miért hívtál a múltkor?

-Hallottam mi történt veled és tudni akartam, hogy jobban vagy-e.

-Mondhatni... Egyre jobban azt érzem, hogy jobb nélküle.

-Én mindig megmondtam, hogy a srácnak csak a neve tetszett, de a személyisége nem. Sajnos a Jamesek között is vannak bunkók... - mondandója végén ismét megölelt, majd felkapott és megpörgetett.

-Tegyél le! – nevettem, majd mikor letett ismét szoros ölelésbe zárt.

-Khm. – mindketten hátra fordultunk, amikor hallottuk, hogy valaki megköszörüli a torkát. Dave nézett vissza ránk szúrós szemekkel majd James nevetni kezdett.

-Nyugi öcskös, őt meghagyom neked, én úgyis testvérként tekintek rá. -kacsintott, majd Dave megforgatta a szemeit.

-Nem értem miről beszélsz, egy ilyen lány sose kellene nekem. – nyomta meg a 'ilyen' szót, ezáltal pedig a jókedvem is elszállt. A mosoly lehervadt az arcomról és elkezdtem a padlót bámulni. Hallottam, ahogy pár szót még váltanak, de nem értettem, hogy mit, majd arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemet mondogatja.

-Elise, hahó! – néztem rá az idősebbik testvérre, ugyanis a fiatalabbik már itt se volt.

-Igen? Ne haragudj csak elgondolkodtam...

-Igen, észrevettem. – nevetett, majd komolyabb hangnemben folytatta – Azt mondtam, hogy vegyél fel valami csinit, hogy a többiek felfigyeljenek rád. Nincs jobb, mint egy szakítás utáni szex. – kacsintott, majd kiment a szobából. Szóval legyek csinos. Ez oké, de a szex szóba se jöhet! De mit vegyek fel?

Tíz perc keresgélés után megtaláltam a tökéletes darabot. Mivel kint hűvös van, de bent tökéletes az idő, ezért bátran fel vehettem egy visszafogott ruhát. Sosem szerettem a szoknyát, mindig is nadrágos típus voltam, ugyanis szoknyába soha nem éreztem jól magam az önbizalomhiányom miatt. Nos, ez a ruha kivétel volt. Bordó színben pompázott, karcsúsított alakú és háromnegyedes ujjú. A különlegesség az volt benne, hogy az ujjai csipkéből készültek. Egyszerű, de nagyszerű darabja volt a ruhásszekrényemnek. Mielőtt felvettem volna ezt a gyönyörű ruhát, felhúztam egy fekete harisnyát. Kerestem egy cipőt is, igaz, hogy bent vagyunk, de úgy hatásosabban nézek ki. A választásom egy fekete bokacsizmára esett, amibe bele is bújtattam lábaimat. A fürdőszobába tettem magamra egy kis sminket, kifésültem a hajamat és késznek nyilvánítottam magamat. Vetettem egy utolsó pillantást a tükörre és elégedetten léptem ki az ajtón. Amint leértem a lépcsőn hangokat hallottam egy helységből, ahol még nem jártam. Odaérvén rájöttem, hogy ez a nappali, ahol négy férfi ült és társalgott, köztük Dave is. Mikor észrevették, hogy ott vagyok mindannyian csendbe maradtak és minden szempár rám szegeződött. James boldogan elmosolyodott, a másik két féri pedig elismerően nézett rajtam végig, David pedig próbált semleges maradni, de láttam rajta, hogy tetszik neki amit lát. Zavaromban tekintetemet a padlónak szenteltem, amíg meg nem hallottam, hogy páran fölállnak és közelednek felém. Mikor odaértek James bemutatott a két, számomra ismeretlen embernek.

-Alex, Edward, ő itt Elise, akire úgy tekintek, mint a kishúgomra, tehát ha bármi rosszat tesztek, akkor el töröm a kezeteket és levágom a legféltettebb testrészeteket. – fenyegette meg őket James, amin én csak mosolyogni tudtam.

-Hölgyem örülök, hogy megismerhetem. Edward Rush vagyok. – mondta a szőke hajú, kék szemű, elegánsabban öltözött férfi, majd adott egy csókot a kezemre.

-Én is örvendek. – mosolyogtam kedvesen, majd oda jött hozzám a másik idegen, akinek barna kusza tincsei és barna szeme volt. Stílusát tekintve pedig igazi rosszfiú.

-Alex Wayne, szolgálatára. – kacsintott, majd ő is megcsókolta a kezem.

Amikor hátrapillantottam észrevettem, hogy David rosszalló tekintettel néz mindkét férfira és fel tudna robbanni idegességében.

-Elnézést, hogy udvariatlan vagyok – mondtam félénkén -, de megtudhatom, hogy mit kerestek itt?

Hárman összenéztek, míg David továbbra is a sarokban ült és idegesen nézett. Végül James nyitotta szólásra a száját.

-Mi segítünk az öcsémnek megvédeni téged, mg veszélyben vagy. Ez alatt azt értem, hogy mi is itt fogunk lakni veletek, és azt szeretnénk szerintem mindannyian, hogy bízz meg bennünk. Ha elmondunk valamit, higgy nekünk, ugyanis nem áll szándékunkban becsapni téged. Oké?

Csak bólintottam. Király, tehát együtt kell élnem négy férfival egyedüli lányként? Fantasztikus. Legalább kedvesnek tűnnek...