Mercy (Dave Franco Fanfiction)

Chapter Three

„Minden olyan volt, mint régen. Érdekes módon nem érdekelt James, csak arra gondoltam, hogy milyen rossz lenne, ha a mögöttem fekvő férfi nem lenne az életemben. Nem tudom mikor, de végül mély álomba merültem."

Hatalmas dörrenésre ébredtem az éjszaka közepén. Nem mertem felülni, se kinyitni a szemem amíg Dave felé nem fordultam. Lassan emeltem fel szemhéjamat, majd megkerestem testét és finoman rázni kezdtem.

-Dave! Dave! Kellj fel! Légy szíves ébredj fel! – suttogtam és egyre erősebben ráztam.

-Mmm... Még nincs reggel se délután... Aludj te is.

-De nem tudok. Még mindig félek a viharban... - amint kimondtam e szavakat újra zengeni kezdett az ég én pedig szorosan hozzábújtam alvótársamhoz. Azt gondoltam, hogy egyből vissza is aludt, de legnagyobb meglepetésemre szorosan átölelt majd motyogni kezdett.

-Ne aggódj hercegnő, megvédelek. - majd adott egy puszit az arcomra, én pedig megpróbáltan vissza aludni, ami sikeresnek bizonyult, hiszen perceken belül aludtam is.

***

Arra ébredtem, hogy valaki óvatosan cirógatja az arcomat.

-Mmm... Még öt perc anyu...

Reggeli rekedtes hangján felnevetett, ki megzavarta álmomat majd adott egy puszit az arcomra.

-Van tíz perced elkészülni, maximum tizenöt. Körülbelül ennyi idő alatt csinálok kettőnknek reggelit. – majd felvett egy melegítő nadrágot és eltűnt a szobából.

Nem bírtam és nem is akartam vissza aludni, így sajnos az este történt események újra lejátszódtak a szemem előtt. Fájt. Hihetetlenül. Azonban nem tudtam már sírni, furcsa mód, mintha kezdtem volna lelkileg megnyugodni. Ránéztem a telefonomra, ami háromnegyed tizenegyet mutatott és arra jutottam, hogy ideje lenne felkelni és rendbe szedni magamat. Először kidugtam a jobb lábfejemet a takaró alól, majd szép lassan egész testemmel búcsút intettem a takarónak. Felvettem egy zoknit majd elindultam a fürdőbe a fésűmmel. A tükörképem ma már elfogadhatóbb volt, mint tegnap este, de látszott rajtam, hogy kimerült vagyok testileg és lelkileg. Megmostam az arcomat, után pedig kifésültem barna hajamat. Nem tettem fel semmi sminket, hiszen Dave kiskorom óta ismer és tudja, hogy milyen vagyok kencék nélkül. Lassan levánszorogtam a konyhába ahonnan finom illatok szálltak. Leültem egy bárszékre és elkezdtem a telefonomat nyomkodni miközben vártam, hogy elkészüljön a reggelink. Egy üzenet anyuéktól, az egyikben az állt, hogy ebben a hónapban nem tudnak jönni csak következőben. Válaszul csak írtam, egy 'Oké'-t, majd megnéztem a Facebook üzeneteimet. Tíz üzenet Maxtől, melyekben leírja, hogy hogyan fogja megölni a Jamest én pedig akaratlanul is elmosolyodok azon, hogy mennyire véd engem és próbál felvidítani. Válaszul annyit írtam neki, hogy nem szeretném, ha sittre kerülne, szóval próbálja meg fékezni magát. Persze ezt sok szívecskével. Amikor felpillantottam a telefon mögül azt láttam, hogy Dave mosolyogva teszi elém a reggelit, ami nutellás palacsintából és egy bögre tejből állt.

- Köszönöm, isteni, mint mindig! – dicsértem meg amikor bekaptam és lenyeltem az első falatot, hiszen tudtam, hogy egyike vagyok azoknak a kiváltságos embereknek, akik tudják, hogy David profi a konyhában, de nem veszi a fáradtságot, hogy akárkinek csináljon bármilyen ételt.

- A hölgynek bármit. – hajolt meg, majd mindketten elnevettük magunkat.

David is leült mellém, majd együtt elfogyasztottuk a reggelinket. Evés után segítettem elpakolni a piszkos tányért és elindultam vissza a hálószobába, ő pedig követett.

Befeküdtem vissza a takaró alá, kényelmesen elhelyezkedtem és a szobában lévő férfira néztem, aki szintén engem nézett, majd megszólalt.

- El kell intéznem ma pár fontos dolgot, lehet, hogy csak este találkozunk legközelebb, de igyekszem haza érni. – fordult a szekrény felé és kivett egy inget, egy fekete farmert és egy fekete nyakkendőt majd elment a fürdőbe lezuhanyozni és húsz perc múlva tökéletes külsővel jött ki onnan.

- Ez nem igazság. A fürdőszobád téged tökéletessé tesz, rajtam meg csak nevet. – mondtam olyan felháborodással, mintha nem egy helységről beszélnék, hanem egy személyről.

- A tökéleteset nem lehet még tökéletesebbé tenni. – kacsintott majd telefonjáért nyúlt az éjjeliszekrényre én pedig éreztem, hogy elpirulok erre a mondatára. Mindig is jó volt abban, hogy a lányokat zavarba hozza és valljuk be, ha rámosolyog egy nőre, akkor neki ennyitől lecsúszik bugyija.

- Hány lányt csábítottál már ágyba ezzel a szöveggel?

- Ötöt... Vagy tizenötöt? - nevette el magát – De nyugi El, te vagy a legszebb és a szívem is a tiéd. – térdelt le majd adott egy puszit a kezemre és ez után mindketten hangos nevetésbe törtünk ki. Percekkel később, amikor nagyából sikerült abba hagynunk és levegőt is tudtunk normálisan venni felállt majd elköszönt és megígérte, hogy sietni fog és nyugodtan hívjam, ha baj van.

Hosszú napom lesz így, hogy egyedül maradtam. – gondoltam magamban és sóhajtottam egyet. Mit csináljak egész nap egyedül? Max nem ér rá, még tegnap mondta, hogy ma a szüleinél lesz, de egyik nap mindenképpen meglátogat és tervezünk egy vásárlós-kávézós-lelkizős napot, hiszen mindkettőnkre ránk fér már. Végül arra jutottam, hogy film maratont fogok tartani, méghozzá szuperhős film maratont. De mivel kezdjem? Amerika Kapitány? Bosszúállók? Batman? Életem egyik legnehezebb döntése volt, de végül arra jutottam, hogy Batman trilógiával indítom a napot. Elővettem a laptopom és kerestem egy pendriveot, majd át tettem a három filmet és a pendriveot bedugtam a tévébe. Hihetetlen sokszor láttam már ezt a trilógiát, de még mindig ugyan olyan izgalmasnak találtam és a második rész volt a kedvencem, természetesen Joker miatt.  Nem tudom, hogyan de sikerült elszunyókálnom.

Soha nem is szeretett. Soha senki nem fog szeretni téged. David, a szüleid, Max... Senkinek sem kellesz. Egyedül fogsz meghalni. Még egy macska sem viselne el téged. Hiszen nézz csak magadra! Tehetségtelen vagy, aki ráadásul nem is szép! Csoda, hogy nem tört össze a tükör egyszer sem akkor, amikor tükörbe néztél! – mondta egy hang, míg én a nagy sötétségben álltam és patakokba folytak a könnyeim.

-Ez nem igaz! Szeretnek engem! Különben Dave miért lenne velem?

-Mert megsajnálta azt a hat éves kislányt, akinek egy barátja se volt!

-Nem, ez nem így van! Hagyd abba! – sikítottam és egyszer csak kipattantak a szemeim.

Izzadtan ültem fel, majd ránéztem az órára. Délután egy óra volt, ami azt jelentette, hogy körülbelül egy órát aludtam. Jobbnak láttam, ha veszek egy gyors zuhanyt, mert eléggé leizzadtam és zaklatott voltam az álmom miatt. Kivettem a bőröndömből egy fekete francia bugyit és Davetől pedig kivettem egy fekete pólót. Megfogtam a samponom és tusfürdőmet is, majd bementem a fürdőszobába és lepakoltam a cuccomat. Megengedtem a vizet, beálltam alá és gyorsan megmostam a hajamat és a testemet. Nem sokat időztem a víz alatt, ugyanis tíz perc alatt végeztem. Megtörölköztem, felöltöztem és megszárítottam a hajamat. Öltözködés közben megkordult a gyomrom, ebből pedig arra a következtetésre jutottam, hogy ideje valami ebédet csinálnom. Nem vettem fel nadrágot, hiszen egyedül voltam itthon. Lementem és egy egyszerű sült csirkemellet csináltam egy adag rizzsel. Egy óra alatt elkészültem, majd megettem. Sajnos még így is csak három óra volt és még minimum két órát egyedül leszek. Vissza mentem a hálóba és kerestem egy könyvet, mivel ha olvasok, akkor gyorsan repül az idő. Elővettem egy Sherlock Holmes könyvet, amit a múlt héten vettem, lefeküdtem az ágyba és olvasni kezdtem. Tizenkettő novella volt ebben a könyvben én pedig hatot elolvastam, mert nem bírtam letenni. A hatodiknál is csak azért hagytam abba, mert ajtónyitódásra lettem figyelmes. Nem fordítottam különösebb figyelmet, ugyanis tudtam, hogy ki ért haza. Hallottam, ahogy leveszi cipőjét, majd az asztalra teszi a kocsi kulcsot és elindul felfelé. Amint meghallottam lépteit a lépcsőn kibújtam a takaró alól, felálltam és vártam, hogy belépjen a szobába és a nyakába ugorhassak. Amint belépett meg is indultam felé és szorosan átöleltem. Azonban megéreztem az alkohol szagát rajta. Elengedtem majd hátráltam két lépést. Arcára néztem és láttam, hogy éhes tekintettel végigmér, majd bezárja a köztünk lévő távolságot egy lépéssel, megragadja derekam és szorosan magához húz.

-Mit szólnál, ha szórakoznánk kicsit? -morgott fülembe, majd ajkaimhoz hajolt, túlságosan és közel...