Mercy (Dave Franco Fanfiction)

Chapter Five

           

„-Senki nem tud arról, hogy hol vagy és ez így is marad! Kivéve, hogyha a maffia játékszere szeretnél lenni! – kiabált már ő is, de a mondandója második felénél lefagytam.

-M-Maffia? Mégis mit akarnának tőlem? – kérdeztem megrémülve.

-Igen a maffia. Fogalmad sincs Eli, hogy mire vagy képes, és hogy ki vagy te, igaz? – kérdezte, de ő tudta a választ a kérdésre. Hogy értette azt, hogy mire vagyok képes? És ki lennék? Elise Black vagyok, ez biztos. De akkor mégis mire mondta ezt?"

-Mégis miről beszélsz Dave? Elise Black vagyok, egy átlagos lány. Annyira te sem ismersz, mint gondolnád, hiszen az első hat évem után ismertelek meg! Csak jobban tudom, hogy ki vagyok. – kezdtem ordibálni vele.

-Arra még sose gondoltál, hogy nem véletlenül sétáltam aznap arra fele, amerre mentél haza, segítettem rajtad majd pedig elkezdtem veled barátkozni, és nem küldtelek el a francba, elvégre csak egy idegesítő kislány voltál!

-Ha ennyire idegesítő voltam, akkor igazán elküldhettél volna a francba és elég lett volna annyit mondanod, hogy járjak el valami küzdő sportra és akkor majd meg tudom magam védeni!

-Tudod bárcsak ezt tehettem volna, de sajnos nem lehet! Pedig hidd el, szívesen megtettem volna!

-Akkor most miért hoztál ide? Hm? Engedj el és majd meglátjuk mi lesz!

-Istenem Elise, miért nem érted meg, hogy nem tehetem! Itt kell maradnod velem és azokkal az emberekkel akik napokon belül ide fognak érni!

-Abba nem gondoltál bele, hogy szabad akaratom van és én igenis el fogok innen menni? – majd fogtam magam és elindultam a szoba ajtaja felé, de amint kiértem volna, David magához rántott és szorosan fogott.

-Sajnálom El. Nem engedhetem meg, hogy elmenj innen. Ez egy védett hely, itt senki nem fog rád találni én pedig meg tudlak védeni ameddig szükséges. – beszélt újra nyugodt és normális hangnemben.

-Engedj el David! Nem tarthatsz itt! – próbáltam kiszabadulni szorításából, de túl erősen tartott.

-Miben fogadunk? – elmosolyodott, lehajolt a nyakamhoz és apró puszikkal kezdte behinteni.

-D-Dave, hagyd abba! – próbáltam ellenállni ennek a kellemes, bizsergető érzésnek, de abba amit csinált még a lábaim is beleremegtek.

Amikor látta, hogy nyert ugye van, elkezdte csókolni, sokkal rámenősebben, miközben mennyasszony stílusba felkapott és az ágyra tett. Szemeimet nem bírtam nyitva tartani, de éreztem, hogy puha ajkaival az arcomra, az államra és a szám környékére ad apró puszikat. Csókolj már meg Dave! Kérlek! Könyörgött a fejemben lévő kis hang, és éreztem, hogy másodperceken belül eljön a pillanat, amikor végre ajkaim hozzáérnek övéihez.

Amikor abba hagyta a puszilgatás azt gondoltam magamba, hogy végre eljött a pillanat és meg fog csókolni. Azonban vártam, de nem történt semmi. Kipattantak a szemeim, amikor ajtó csukódás hallottam, majd azt hogy valaki bezárja az ajtót. Pillanatokon belül észhez tértem és oda rohantam a menekülésem egyetlen lehetőségéhez. Vagyis volt lehetőségéhez. Ütöttem az ajtót, ahogy csak bírtam és kiabálni kezdtem.

-Dave! Azonnal engedj ki! Ezt nem teheted meg! Azt akarod, hogy éhen haljak?

-Nyugalom hercegnő, van egy telefon a szobába, amin el tudsz érni, hogyha éhes vagy, esetleg valami egyéb sóhajod van.

-Hogy tehetted ezt velem? Azt hittem barátok vagyunk! Vagy talán valami komolyabb... – feleltem szomorúan és az utolsó mondatot csak suttogva tettem hozzá.

Azonban erre már nem mondott semmit. Hallottam, hogy elsétál a szobától én pedig le csúsztam a földre, kicsit szomorúan, majd azon kezdtem gondolkodni, hogy hogyan is tudnék ki jutni innen, mielőtt bármi olyan történne, amit nem szeretnék.

Dave szemszöge

-Hogy tehetted ezt velem? Azt hittem barátok vagyunk! Vagy talán valami komolyabb... - halkan mondta, bár így is megértettem azt, amit nem szeretett volna.

Többek lennénk? Nem. Egyértelműen nem. Tény és való, hogy az előbb kicsit túl lőttem a határon, de másképpen nem tudtam volna úgy ott hagyni őt, hogy ne szökjön ki az ajtón. Gondolataimba merülve sétáltam el az ajtótól a nappaliig. Leültem a fotelra és elővettem a telefonom. Öt nem fogadott hívás. Három Elise szüleitől, egy pedig Jamestől és szintén egy Liamtől. Fantasztikus. Írtam Liamnek egy üzenetet, hogyha fontos, akkor hívjon vissza, illetve Eli szüleinek, hogy biztonságosan megérkeztünk a nyaralóhelyre és Elise ki is dőlt aludni. Igen, a legrosszabb dumát adtam be Mr. és Mrs. Blacknek, hogy meglepem a lányukat egy hosszabb kikapcsolódással és elhitték. Jamesnek nem is írok, valószínűleg vagy részeg, vagy azt akarta megkérdezni, hogy felvihet-e egy csajt a lakásomra.

Egy kis idő múlva gondolataim újra az emeleten lévő, barna hajú lány körül jártak. Ha eddig nem utált, akkor azok után, hogy este együtt fogunk aludni, biztos, hogy fog. Ha nem aludnék ott, akkor egész este nem aludna, ugyanis hiába mérges, a félelme erősebb annál, hogy egy ilyen helyen egyedül aludjon.

A nap többi részében kitaláltam, hogy milyen vacsorát csináljak Elinek, hogy megbékéljen. Végül a kedvencét csináltam, ami chilisbab volt és csináltam hozzá citromos muffint, ugyanis ha ezek után is haragudni fog rám, akkor tényleg baj van.

Este hat óra körül kész lettem a vacsorával. Szedtem egy adagot magamnak is, majd felmentem és bekopogtattam az ajtón. Semmi válasz. Újra kopogtam és megint semmi. Előhalásztam a zsebemből a kulcsot, óvatosan a zárba tettem és minél csendesebben próbáltam kinyitni az ajtót. Amint beléptem láttam, hogy nincs mitől félnem, ugyanis a szobában lévő lány mélyen alszik. Letettem a szobában lévő kis asztalkára az ételt, majd oda hajoltam a mélyen alvó lányhoz és adtam egy puszit az arcára, mire mocorogni kezdett.

-Dave... Csókolj meg, kérlek... - majd kicsordult egy könnycsepp a szeméből.

Ilyen hatással voltam rá? Ami még rosszabb, hogy én is ezt akartam. Megízlelni puha ajkait. Teljesen össze zavar. Eddig olyan jól megvoltunk és semmi ilyen nem zavart közbe. Miért kellett ezt csinálnom? Hogy lehettem ennyire idióta?

Halihó annak, aki olvassa a történetem! Tudom, hogy egy hetet kellett várni erre a részre, de a múlt hétvégén elutaztam. Ezen a héten még szeretnék egy részt feltenni, illetve a jövő héten szintén kettőt, a szünetbe pedig hármat. Köszönöm mindenkinek aki olvassa, és normális, építő kritikát szívesen elfogadok! Jó éjszakát kívánok mindenkinek! :D<3