Mercy (Dave Franco Fanfiction)

Chapter Eight

„-Mi segítünk az öcsémnek megvédeni téged, mg veszélyben vagy. Ez alatt azt értem, hogy mi is itt fogunk lakni veletek, és azt szeretnénk szerintem mindannyian, hogy bízz meg bennünk. Ha elmondunk valamit, higgy nekünk, ugyanis nem áll szándékunkban becsapni téged. Oké?

Csak bólintottam. Király, tehát együtt kell élnem négy férfival egyedüli lányként? Fantasztikus. Legalább kedvesnek tűnnek..."

-Most, hogy ezt megbeszéltük, ki kér a vacsorából? – folytatta James, mire mindenki felrakta a kezét rajtam kívül.

-Köszönöm, de én nem igazán vagyok éhes, mert nemrég ettem. – mosolyogtam kedvesen és reméltem, nem fogják észrevenni, hogy füllentettem. Ahogy Davere vándorolt a tekintetem csak egy rosszalló pillantást kaptam válaszul, de nem túlzottan érdekelt, hiszen nem szólalt meg. Különben is, én haragszom rá és nem fordítva!

-Rendben hercegnő, amíg eszünk addig keress egy filmet, ugyanis vacsora után filmet nézünk, utána pedig még beszélgetünk, hogy jobban megismerd a többieket. - majd adott egy puszit a homlokomra James és elindult ki a konyhába a számomra még ismeretlen két fiúval. Ketten maradtunk, Davidre néztem, aki még mindig morcosan nézett rám én pedig álltam a tekintetét. Pár másodperc után ezt megunta, felállt majd oda sétált elém. Megijedtem, hogy veszekedni fog velem, de mikor elém ért a harag egy szikráját sem láttam a szemében.

-Nézd, nem volt szép, amit ma csináltam, én is nagyon jól tudom. De nem szeretném, hogy örökké haragudj rám és azt se, hogy megint azt csináld, amit tíz éve. Tudod, hogy számomra sokkal rosszabb érzés, hogyha szomorúnak látlak. Szóval kérlek, mondj valamit...

-Siess, mielőtt kihűl a vacsora. – elléptem mellette, majd elindultam fel a szobámba a laptopomért. Nem érdekelt a reakciója, a válasza. Valószínűleg pár nap múlva úgyse fogok már rá haragudni, főleg úgy, hogy közös szobánk van és biztos valamivel ki fog engesztelni, ahogy őt ismerem.

Kivettem a bőrönd aljáról a laptopomat töltővel és egy pendriveal együtt, majd vissza mentem a nappaliba és elfoglaltam a tévével szemben lévő háromszemélyes fekete kanapét. Hosszasan keresgéltem a filmek között, mikor megtaláltam a tökéletes filmet, ami a Szürke Ötven Árnyalata. Biztos vagyok benne, hogy a fiúk utálják ezt a filmet, de ha már itt vagyok akaratom ellenére, akkor ennyi jó dolog legyen ebben az egészben, hogy azt nézünk, amit én szeretnék. Ez az egyik kedvenc filmem, én nem, nem a perverz részek miatt, hanem ahogyan találkoznak, és Christian viselkedek Anastasiaval, de Ana mégis mindennél jobban szereti őt.

Átmásoltam a filmet a kis eszközre, majd a televízión található nyílásába tettem és a kanapén ülve vártam a fiúkat, akik negyed óra múlva meg is érkeztek. James és a szőke hajú fiú – azt hiszem Edward – a kétszemélyes kanapén foglaltak helyet, Alex pedig mellém ült. David pár perccel később ért be, de amint meglátta, hogy Alex milyen közel ül hozzám, tapintható volt a feszültség. Azt hittem, hogy a mellettem ülő rosszfiú mellé fog ülni, de elsétált a fotelig és kényelmesen elhelyezkedett benne.

-Mit fogunk nézni? – kérdezte Edward.

-A Szürke Ötven Árnyalata. -vigyorogtam a fiúkra.

-Nem vagy te még kicsi ahhoz? – kérdezte James mosolyogva.

-Nem inkább te vagy kicsit öreg? – kérdeztem vigyorogva.

-Értem a célzást, befogtam. Indíthatod a filmet.

Tettem amit mondott, majd kényelembe helyeztem magamat.

A film felénél kényelmetlenné vált az eddigi pozícióm a kanapén és ezen megpróbáltam hangtalanul változtatni. Arra lettem figyelmes, hogy Alex az egyik ujjával megböki a karomat, mire ráemeltem a tekintetem, hogy mit szeretne. Kedvesen mosolygott, majd mutatta, hogy bújjak hozzá. Egy percre elgondolkodtam, de végül hozzá bújtam és úgy néztem tovább a filmet, hogy ő simogatni kezdett. Davidre pillantottam, aki dühösen nézte Alex tettét. Nem értem mi baja van. Úgy viselkedik, mint akinek megjött. Nem is foglalkoztam vele tovább, figyelmemet újra a filmnek szenteltem.