Tiltott szerelem ▶S. Vettel◀

▶3

- Zavarba hoztalak? - egy kaján mosoly jelent meg az arcán, ami megjegyzem eszméletlen jól állt neki. - Nem akartam, ne haragudj. - mosolygott tovább, s láthatóan élvezte a zavaromat.
- Látom jól szórakozol. - őszintén szólva tetszett a helyzet.
- És, most, hogy az apukád lett a főnök velünk fogsz utazni te is a futamokra?
- Hát, nem tudom, erre még nem is gondoltam eddig. Annyira nem értem ezt a sportot és nem is érdekel. - a mondat végénél ránéztem, de ő csak mosolygott. - Apa és Chris bácsi még évekkel ezelőtt elvitt egy futamra engem és a nővérem, de rá kellett jönniük, hogy minket jobban érdekel a berendezés és a büfé csokikészlete. Meg aztán itt van az egyetem is, nem tudom, de miért kérdezed?
- Örülnék ha találkoznánk még. És ha megnéznéd, hogy nyerek futamot.
- Ó de magabiztos valaki. Figyelj csak, ha ennyire szeretnéd, akkor ígérem, hogy az első futamra elkísérem apát. Rendben? - nyújtottam a kezem, ezzel  érvényt adva szavaimnak.
- Rendben! Megegyeztünk. - mosolygott továbbra is.

- Sophi! Hát itt vagy! - zavarta meg csevejünket  anya. - Már azt hittem elnyelt a föld.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Gyere, szeretnének néhány fotót készíteni a családról.
- Jövök. - mosolyogtam anyára, majd felálltam - Ne haragudj Seb! - mondtam neki, majd elindultam be a terembe.

Követtem anyát az asztalig ahol apa éppen interjút adott, majd beállítottak mindannyiunkat és készítettek jó néhány fotót.

A  fotózkodás  után  a tánctér felé vettük az irányt.
- Felkérhetem egy táncra, Kisasszony? - a tánctér közepén állva a  hátam mögül egy férfihangra lettem figyelmes. Megfordultam, hogy láthassam "kérőmet", megörültem mikor Sebastiant pillantottam meg.
- Természetesen Uram. - majd egy határozott mozdulattal magához húzott, én pedig  szinte belesimultam a karjaiba.
Miközben Sebastiannal táncoltunk elfelejtettem mindent, csak mi voltunk ketten. Nem is értettem abban a pillanatban magam, hogy tud ekkora hatást gyakorolni rám egy férfi. Korábban soha nem engedtem egy férfinak sem, még Denielnek is hónapokig kellett várnia, hogy elmenjek vele vacsorázni. Nagyon jó érzés volt ilyen közel lenni hozzá, az illata, a szemei...........

- Seb, indulunk, velünk jössz? - már egy jó ideje táncoltunk és teljesen belefeledkeztünk egymásba mikor Sebastian edzőjének hangja visszatérített minket a földre.
- Egy pillanat! -  mondta az edzőnek, majd mikor  távozott ismét hozzám fordult. - Most mennem kell, köszönöm a táncot. - rámosolygott, majd adott egy puszit az arcomra, amitől egy picit elpirultam, és láthatóan ő is. - Akkor márciusban találkozunk.
- Megnézem, hogy nyersz futamot. - viszonoztam mosolyát, majd elköszönt a többiektől és eltűnt.

- Nagyon-nagyon jóképű. - osztotta meg velem véleményét nővérem, mikor visszamentem az asztalunkhoz és melléültem. - Örülök, hogy valamiben hasonlítasz rám is. - csipkelődött.
- Adri! Hagyd már abba, csak táncoltunk.
- Attól még nagyon jóképű, és teljesen odavolt érted ma este. Egész este le sem vette rólad a szemét, no meg a kezét. - nevetett.
- Jól van ha nem hagyod abba felállok és elmegyek.
- Oké oké, abbahagytam. De azért vald be, hogy  tetszett.
- Hát...tényleg jóképű ....... - pirultam el kicsit.
- Csak ezt akartam hallani - vigyorgott Adri - na gyere menjünk táncolni. - behúzott a tánctérre és az est hátralévő részében táncoltunk.

Egy egész hét telte el a party óta, de néha még eszembe jut a beszélgetés és a tánc Sebastiannal.
Talán még magamnak sem merem bevallani, hogy nagyon tetszik ez a fiú. De az efféle gondolatokat hamar el is hessegetem mert nem gondolhatok ilyenekre, nekem itt van Deniel, aki bármikor megérkezhet. Már két hete nem találkoztunk, de a furcsa az, hogy észre sem vettem, hogy nincs a közelemben. Volt, hogy napokig nem beszéltünk telefonon sem, mert annyira elfoglalt most, hogy nincs rám ideje. És általában ekkor megint Sebastianra terelődnek a gondolataim.
- Sophi kedvesem, készen van az ebéd. - szólt Greta a házvezetőnő. Greta egy hatvan év körüli, őszes hajú kedves nő, aki nemcsak egy házvezetőnő, hanem olyan számunkra mint egy nagymama. Adrira és rám is számtalanszor vigyázott, imádjuk őt.
- Köszönöm Greta, megyek is. - letettem a magazint amit lapozgattam, illetve csak ültem felette, mert a gondolataim másfele jártak, majd elindultam a konyhába. - Szia anya, Katie néni, nem is láttalak, mikor jöttél? - meglepődtem nénikém jelenlétén.
- Már itt vagyok egy ideje, Adrival összefutottunk a városban, és áthívott ebédelni.
- Katie néni, te elkíséred Chris bácsit az első futamra? - kérdeztem kicsit félve, miközben elkezdtük az ebédet.
- Őszintén szólva még nem tudom. De miért kérdezed?
- Hát tudod, csak gondoltam  talán én is elmennék, és nem szeretném zavarni Christ és apát. - kicsit féltem tőle, hogy Adri előhozakodik Sebastiannal de szerencsére nem így lett.
- Majd én elmegyek veled.  - ajánlotta fel nővérem egy mindent tudó mosollyal az arcán.
- Nocsak mi ez a hirtelen érdeklődés a forma 1 iránt, ha jól tudom untat titeket ez a sport. - vont kérdőre minket anya.
- Tudod anya minket minden sport untat, viszont utazni szeretünk és vásárolni is. - szerencsére nővérem mindig minden helyzetben feltalálja magát.

Az elkövetkezendő hetek-hónapok nagyon gyorsan teltek, Deniel is hazajött, nagyon sokat voltunk együtt, ami jót tett a kapcsolatunknak. Már csak  egy hét volt az idénynyitó futamig, s már apával és Chris bácsival
is közöltük, hogy számolniuk kell velünk, úgy gondoltam felhívom Sebastiant, nehogy elfelejtse, hogy nyernie kell. A bácsikám telefonjából sikeresen megszereztem a telefonszámát, és felhívtam.

- Halló! - mikor beleszólt a telefonba kicsit összerezzentem.
- Szia, Sebastian! Sophi Siedermann vagyok. Emlékszel még rám? - ekkor gondoltam bele, talán már el is felejtett.
- Szia! Hogy ne emlékeznék rád? Egy olyan szép lányt mint te nehéz is lenne elfelejteni.
- Azért hívtalak, hogy elmondjam nem felejtettem el az ígéretem és ha még mindig szeretnéd, akkor megnéznélek élőben, hogy hogyan nyersz futamot.
- Reméltem, hogy ezért hívsz, igen nagyon örülnék neki, ha megint találkozhatnánk. Nagyon sokat gondoltam rád azóta az este óta.
- Én is sokat gondoltam rád, és nagyon várom, hogy újra láthassalak.

- Sophi! Kivel beszélsz? - hallottam meg Deniel feldúlt hangját a hátam mögül.