Tiltott szerelem ▶S. Vettel◀

▶9

- Szívem! - jött felénk meglepetten Chris bácsi. - Mit kerestek itt? - nézett meglepetten ránk.
- Nagyon keveset láttalak mostanában és hiányoztál. - bújt hozzá nénikénk. - A lányok pedig kitalálták, hogy lepjünk meg.
- A lányok? - nézett ránk gyanakodva. - Gyertek, üljetek le. - invitált meg az asztalhoz minket.

- Szia Seb! - mosolyogtam rá sejtelmesen, az álla teljesen leesett, úgy nézett rám mintha valami látomás volnék.
- Szi....szia. - mikor összeszedte magát hellyel kínált maga mellett. Szerencsénkre a vacsorát éppen érkezésünk után tálalták, gyorsan rendeltünk mi is, és együtt tudtunk vacsizni a többiekkel. Chris bácsi, Seb, Mark Webber és néhány szerelő, név szerint  Steve, , Michael, James és Lora  voltak még ott.  Miután elfogyasztottuk a vacsorát még beszélgettünk kicsit, majd Mark és a szerelők, meg Lora úgy döntöttek visszavonulnak.
- Hozhatok még valamit? - kérdezte a pincér.
- Igen, én szeretnék kérni még egy csokitortát. - nézett a pincérre majd rám Katie néni, s rögtön helyesbített, mert tudta, hogy ha valamiben hát akkor az édesség iránti rajongásunkban nagyon hasonlítunk. - Kettőt. Adri?
- Én diétázom, úgyhogy csak egy kis gyümölcsöt kérek. - fintorgott.
- Újabb fotózás? - kérdezte Chris bácsi. Adri pedig csak bólogatott.
Időközben meghozták a desszertet, amit jó kedélyű csevegés közben elfogyasztottuk.
- Késő van, nemde? - szólalt meg Adri, mikor az órára pillantott, ami fél 11-et mutatott.
- Igaza van Adrinak, holnap futam, Sebnek is pihennie kell. - nézett ránk.- Induljunk.
- Én még maradnék kicsit. - kissé zavarban voltam mikor mindenki felállt az asztaltól, csak Seb és én maradtunk ülve.Láttam, hogy Chris bácsi arca kicsit elkomorul, Katie néni semmit sem értett, Adri pedig mindent tudó pillantásokat küldött felénk.
- Sophi, ez szerintem nem  jó ötlet. - horkant fel bácsikám. - Gyere fel velünk. - adta ki a parancsot.
- Christian, kérlek. - szólt közbe Seb.
- Seb, ha szeretnéd, hogy holnap legyen még állásod ne szólj ebbe bele. - fenyegetőzött.
- Chris! Elárulnád miért beszélsz így vele? És mi bajod van Sophival? - értetlenkedett Katie néni.
- Majd a kisasszony elmeséli, persze ha van hozzá bátorsága. - hagyta el az éttermet feldúltan Chris.
- Majd én elmesélek mindent. - indult el Adri. - Gyere Katie néni. - s ők is elhagyták a helyiséget.

- Chris nagyon haragszik ránk. - szólalt meg Seb. - Alig szól hozzám, csak ha nagyon muszáj.
- Meg kell beszélnem vele ezt az egészet. Nem akarom, hogy haragudjon  rám.
- De most  beszéljünk  inkább  kettőnkről. - fogta meg a kezem, s belenézett a szemembe.- Szeretlek Sophi.
- Én is szeretlek, azt hittem sosem fogok ilyet érezni.- csókoltam meg.- S tudod, örülök neki, hogy Chris bácsi is megtudta és mostanra talán már Katie néninek is elmesélte Adri, ő biztosan mellénk áll, és hidd el Chris is megnyugszik és belátja, hogy nem tehet semmit az érzéseink ellen.

-- O --
Adri és Katie  (Adri szemszögéből)

- Elmagyaráznád mi történik itt? Mi baja a bácsikádnak, miért beszélt így Sebbel és a húgoddal? - kérdezősködött nénikém, miközben betereltem a liftbe.
- Azonnal Katie néni, azonnal, csak előbb szálljunk be a liftbe, nem szeretném ha valaki meghallana minket.
- Rendben, de kérlek mindent mesélj el elejétől a végéig, mindent tudni akarok. - most a Sophival közös szobánkba mentünk, mert minden bizonnyal a bácsikám a saját szobájába ment.
- Szerintem jobb lesz ha leülsz, mert nem fogod elhinni amit mesélek. - dobtam a kis plasztikkártyát a hálószobaasztalra, majd kibújtam a cipőmből és letelepedtem nénikém mellé a kanapéra. - Szóval, az egész azon a partyn kezdődött amit apa rendezett, mikor összeálltak Chris bácsival. Seb és Sophi ott találkoztak először  és beszélgettek ...... szóval jól érezték magukat együtt. Aztán Seb meghívta az első futamra, és ...- nem tudtam befejezni a mondatot mert Katie közbevágott.
- És a kis Sophi szerelmes. - egyetértően bólogattam. - Mióta visszajöttetek Bahrainből Sophit mintha kicserélték volna, de azt hittem, hogy csak a levegő változás teszi.
- Igen, most nagyon boldog, nagyon szerelmes. És Seb is, imádják egymást.
- És mi van Deniellel?
- Hm, nagyon fél, hogy ha kiderül, hogy együtt vannak Sebbel, apáék kiakadnak, viszont attól meg egyenesen retteg, hogy Seb tudomást szerez Denielről.
- Miért akadnának ki? A szüleidnek a ti boldogságotok a legfontosabb. - fogta meg a kezem.
- Igen ahogy Chris bácsinak is a boldogságunk a legfontosabb, mégis láthattad micsoda jelenetet rendezett, ezek után apa reakcióját inkább kihagynám.
- Pedig előbb utóbb meg kell tudniuk. Jajj kicsim, gyere ide. - ölelt meg nénikém. - Megyek megnézem a bácsikádat, meg aztán már éjfél, mindjárt jön a húgod is.
- Én ebben nem lennék olyan biztos. - meglepetten nézett Katie. - Most mi van? Azt hiszed még nem léptek túl a kézfogáson?

-- O --

- Úgy tudnék minden reggel így kelni!
- Én sem panaszkodnék, ha minden reggel mellettem kelnél. - csókolt a nyakamba Seb. - Örülök, hogy velem maradtál.
- Én is örülök, életem legszebb éjszakája volt. - váltottunk egy hosszú szenvedélyes csókot. - Na mi lesz?
- Mi lenne? Felöltözünk és kimegyünk a pályára. Megszerzem a pole-t, holnap pedig megnyerem neked a versenyt. - mosolygott, amitől nekem is mosolyra húzódott a szám. Seb ragaszkodott hozzá, hogy együtt menjünk ki a pályára, én azonban mindezt korainak tartottam, és ismét eszembe jutott Deniel, és a családom.
- Seeeeb, kérlek. Chris bácsival és Katie nénikémmel is beszélnem kell. - toporzékoltam az ágy mellett, mert Sebastian nem kegyeskedett kikelni az ágyból.
- Nem értem miért nem mehetünk ki együtt. - lépett elém. - És, hogy már Christian  és a nénikéd is tudja mi van köztünk, szerintem semmi akadálya, hogy felvállaljuk a kapcsolatunkat.
- De..... te ezt nem érted. Előbb szeretnék beszélni velük, és anyáékkal is. Néhány dolgot el kell intéznem . Utána  ígérem  világgá kürtölheted, hogy szeretjük egymást és, hogy boldogok vagyunk. - adtam neki egy csókot. - De most megyek, a pályán találkozunk. - kiléptem a szobaajtón, s szerencsétlenségemre Chris és Katie néni jött velem szemben.
- Nem hiszem el! Még az éjszakát is a szeretőddel töltöd? Nem szégyenled magad? - kérdezte bácsikám idegesen.
- Kérlek!Szeretnék veled beszélni. - könyörögtem neki szinte. - Együtt reggelizhetnénk? - próbált volna megszólalni, de nénikém közbeszólt.
- Öltözz át és fél óra múlva lent várunk az étteremben. -  küldtem neki egy hálás pillantást és egy puszit, majd beléptem a szobánkba, lezuhanyoztam és átöltöztem. Közben Adri is felébredt, s miközben készülődött megbeszéltük az éjszaka eseményeit. Pontosan fél óra múlva lent voltunk az étteremben.
Ahogy elértünk megpillantottam Sebet aki edzőjével, a  szerelőkkel és Markkal reggelizett, mikor meglátott összemosolyogtunk, aztán mikor meglátta ezt Chris mérges pillantásokat küldött felé.
- Most velem akarsz beszélgetni, vagy egész nap őt bámulod? - kérdezte ingerülten.
- Kérlek Chris, ahogy megbeszéltük rendben. Gyere Adri rendeljünk valami finomat. -  bíztatóan még rám nézett és már indultak is a csapat felé.
- Egyet mondj meg! Miért teszed ezt? - kérdezte. -  Tudod, hogy mit gondolok a hűtlenségről.
- Tudom Chris, tudom, de beleszerettem, és nem tudok mit tenni ellene. Amint hazamegyünk és Deniel is hazajön szakítok vele, és apáéknak is  mindent elmesélek. De kérlek nem mondj semmit Sebnek, nagyon szeretjük egymást és nem akarom elveszíteni. - egy egy könnycsepp éreztem ahogy lefolyik az arcomon.
- Rendben van, megpróbállak megérteni mindkettőtöket, de tudd, hogy kell egy kis idő míg el tudom fogadni a kapcsolatotokat.
- Köszönöm bácsikám. - felugrottam a székről, s nem törődve a sok emberrel az étteremben átkaroltam a nyakát, s agyon puszilgattam. Ő pedig  érezhetően megenyhült, s elmosolyodott végre, a jelenlévők mind meglepetten de mosolyogva figyeltek minket.