- Seb! - borultam a nyakába mikor ajtót nyitott.
- Sophi! Mit keresel itt? Mi történt? - kérdezte mikor meglátta kisírt szemeimet. Miközben beljebb mentünk elmeséltem a történteket. - És csak így eljöttél?
- Igen Seb, nem értik meg, hogy szeretlek, mit kellett volna tennem?
- Sajnálom. - mondta, s megölelt. - Na gyere, megmutatom a szobámat, s anyáék is nemsokára hazajönnek. - felmentünk, s elküldött zuhanyozni, majd mikor végeztem hallottuk, hogy megérkeztek a szülei így lementünk.
- Seb, a nagyi üdvözöl. - mondta neki egy 40 év körüli szőke hajú nő, s mikor bemutatta világossá vált, hogy az anyukája.
- Anya ő itt Sophi, a barátnőm.
- Szervusz, Heikke vagyok. - nagyon kedvesen köszöntött.
- Ő az apám Norbert. - mutatott egy szintén 40-45 év körüli férfira. - Ők pedig a testvéreim, Mel és Fabi. Stephaniet pedig majd később megismerheted.
- Nagyon örülök. - nyújtottam a kezem Seb apukájának. - Ne haragudjanak, hogy csak így váratlanul beállítottam... csak...hát. - lehajtottam a fejem, s a könnyeim ismét előtörtek.Seb egy percre sem engedett el, a család pedig értetlenül állt a történtek előtt.
- Seb, mi történt? - kérdezte Melanie, s nyugtatásképpen a hátamat simogatta.
- Sophi elhagyta miattam a szüleit. - mindenki megdöbbent a hallottakon, aztán Seb elmesélte a történteket, mivel én képtelen voltam megszólalni.
Adri szemszöge
Miután Sophi nem nyitotta ki az ajtót, gondoltam elmegyek lezuhanyzom, s talán addigra lenyugszik és hajlandó lesz beszélni velem. Éppen kiléptem a fürdőszobából, mikor megszólalt a telefonom.
- Deniel? Ez meg mit akar? - morgolódtam mikor megláttam a kijelzőn ki hív.
- Szia! ................. Sophi szakított veled? .................... Nézd Deniel, őszinte leszek veled, Sophi élete legjobb döntése volt, hogy kidobott. ............... Hagyd őt békén, had legyen végre boldog. .................... Miért mondanám el neked kivel van együtt? ............... Hm, hát sajnálom de most egy hatalmasat tévedtél, tudod sosem kedveltelek igazán, sőt, csak Sophi miatt álltam veled szóba, mert ő megkért rá, hogy legyek veled kedves, de tudod nagyon örülök, hogy véégre szakított veled. ......................... Anyáék tudnak róla, úgyhogy még csak meg sem forduljon a fejedben, hogy ezzel zsarolnád. ................. Nézd, ezt beszéld meg, az egyik kis nőcskéddel, most pedig szia! - elköszöntem, s lecsaptam a telefont. Alighogy letettem a telefont meghallottam anya hangját.
- Adri! Sophi nálad van? - léptem ki a szobámból éppen szembementem vele.
- Nincs, miért?
- Nincs a szobájában, sehol nem találom.
- Nincs itt a bőröndje sem. - néztem be a szekrényébe miután nem találtam a bőröndjét. - És a többi holmija is eltűnt.
- Na? Megtaláltad? - jött apa is aggódva.
- Nem, eltűnt és a holmija is. - mondta anya. - Nem kellett volna úgy beszélni vele.
- Hm, nagyon kikészült, iszonyatosan szereti Sebet, és most szörnyen kivan, még velem sem akart beszélni. Nemrég felhívott Deniel, Sophi szakított vele.
- Istenem, hol lehet? - sírt anya.
- Felhívom Sebet, biztos vagyok benne, hogy odament. - indultam a telefonomért, de egyszerre megtorpantam, mikor rájöttem, hogy nincs meg a fiú száma. - A fenébe, nem cseréltünk számot.
- Próbáld felhívni a húgod. - ajánlotta apa.
- Gondolod felveszi? Apa, azután, hogy eltiltottad a szerelmétől, azt hiszed fel venné akár nekem a telefont? Nézzétek, elkérem Chris bácsitól Seb számát és felhívom, bár szerintem Sophi vele van, akkor pedig nincs miért aggódni.
Sophie szemszög
- Köszönöm! - tett elém Heikke egy bögre teát.
- El sem tudom képzelni mi játszódhat most le benned, de ha így szembeszálltál a szüleiddel akkor nagyon szeretheted a fiamat.
- Igen, tudja eddig még soha nem szeretem ennyire senkit, a szüleim pedig ezt nem tudták elfogadni, apa azt mondta, nem hagyja, hogy egy autóversenyző felesége legyek, mert milyen életem lenne mellette. - mondtam szomorúan. - De én tudom, hogy csak vele lehetek boldog, szeretjük egymást.
- Igen, látom a fiamon, hogy boldog és szerelmes.
- Jól vagy Sophi? - guggolt mellém Seb mikor felcipeltem a holmimat.
- Igen. - mosolyogtam rá, majd hozzábújtam.
- Akkor gyere, késő van. - valóban elég késő volt, az óra már éjfél fele járt. - Szia anya.
- Jó éjszakát kicsim. Szép álmokat Sophi, és nyugodj meg.
- Köszönöm és jó éjszakát önöknek is. - elköszöntünk a családtól, majd felmentünk Seb szobájába.
- Ez itt a fürdőszoba, és itt a szobám. - mutatott a hatalmas ágyára.
- Seb, ugye nem zavarom a családod ........ és téged? - a végét kicsit félve mondtam ki.
- Ezt most komolyan kérdezed? Szerintem az egyértelmű, hogy a családom máris megkedvelt, én pedig örülök, hogy itt vagy. Szeretlek Sophi és bármit megtennék érted. - adott egy hosszú és szenvedélyes csókot.
- Akkor ......... lezuhanyzol velem? - kérdeztem tőle kacéran.Nem szólt csak rám mosolygott és elkezdett a fürdőszoba felé húzni. - Bezártad az ajtót?
- Ühüm. - teljesen belefelejtkezett a kényeztetésembe, lehúzta rólam a felsőmet, majd a többi ruhadarabomtól is, ezután róla is lekerültek a felesleges darabok. Megnyitotta a csapot, s beállította a vizet, majd beálltunk a zuhany alá. Seb keze elindult a testemen, miközben az ajkamtól egy pillanatra sem vált el. A gondok, a szüleimmel való veszekedés minden kitörlődött, Sebastian feledtetni tudta velem mindezt, amiért hálás voltam neki.
Két napja vagyok Heppenheimben, Sebet még tegnap felhívta Adri, hogy jól vagyok e, s egyáltalán vele vagyok e, Seb megnyugtatta, hogy minden rendben, ennek ellenére anyáék ide jönnek, biztos vagyok benne, hogy haza akarnak vinni, de én nem hagyom el Sebet soha.
- Mi baj? - kérdezte Melanie a konyhában mikor látta, hogy nem vagyok túl boldog.
- Félek, apa nagyon ellenzi a kapcsolatunkat.
- Ne gondolj ilyenekre, és a testvérem nem fogja hagyni, hogy elválasszanak tőle, ahhoz túlságosan szeret. - nyugtatgatott.
- Jó napot Tomas Siedermann, ő pedig a feleségem Laura, és a lányom Adriana! - hallottam meg apa hangját.
- Norbert Vettel, ő itt Heikke a nejem, jöjjenek beljebb.
- Köszönjük, - szólalt meg anya. - Sophi, kicsim. - ölelt meg mikor meglátott. - Ha tudnád mennyire aggódtunk érted.
- Sophi hozd a holmid! - adta ki a parancsot apa, s ebben a pillanatban jött be Seb az öccsével, akivel az udvaron játszottak.
- Nem. - lépett mögém Seb, és átölelt. - Nem szeretnék hazamenni, legalábbis addig nem míg el nem fogadjátok, hogy szeretjük egymást.
- Kérlek kicsim, tedd amit apád mond. - kérlelt anya.
- Uram, kérem ....... - nem tudta befejezni mert apa ráförmedt.
- Kérlek ebbe ne szólj bele, Sophi a lányom és velünk jön ha tetszik, ha nem. Nem fogom megengedni, hogy hozzád menjen, és ha azt akarod, hogy holnap is legyen munkád akkor hagyd békén a lányom. - mondta, majd megragadta a karom.
- Sajnálom, de szeretem a lányát és nem hagyom, hogy hazavigye akarata ellenére, ha pedig ki akar rúgatni tegye meg, szeretem a munkámat de Sophi ezerszer fontosabb nekem. - ekkorra már ömlöttek a könnyeim, Adri és Mel próbáltak vigasztalni sikertelenül.
- Na ebből elég! Nem látja mit tesz a saját lányával, szegény teljesen ki van borulva. Szeretik egymást, miért akar a boldogságuk útjába állni? - szólt közbe Heikke.
- Mert a lányom néhány hónap múlva férjhez megy, és nem engedem, hogy sárba tiporja a családunk hírnevét. - nem hittem a fülemnek, nem tehette ezt velem, felnéztem, láttam, hogy mindenki engem néz.
- Mi? Ez ...... ez igaz? - láttam Seb szemében a csalódottságot és a dühöt. - Sophi te férjhez mész?
