A következő hét nagyon sűrű volt, az egyetem mellett a partyra kellett készülni, anyával, Adrival és Katie nénivel elmentünk ruhát nézni, aztán Deniel is hazaugrik, de csak 1-2 napra mert csütörtökön már Londonban kell lennie. Egész héten szaladgáltam, szinte alig tudtam pihenni. A szombat este hamar elérkezett. A party Milton Keynes-ben volt, mivel itt a gyár hol is tarthatnák máshol. A szervező vagyis apa, lefoglalt egy egész szállodát a vendégek számára. A fogadás az étterem nagytermében volt. Gyönyörű épület, ahol a csillogás és a gazdagság dominált. Nem a fényűzésen képedtem el, hanem az épületen, annyira gyönyörű volt, hogy még a szám is tátva maradt. Hatalmas beltér, mindenhol a fehér, szürke és világoskék dominált, és az üveg. A teremben 8-10 személyes asztalok, amelyek világoskék asztalterítővel voltak leterítve és minden asztal közepén állt egy kristályváza, melyben fehér színű tulipánok díszelegtek. Hét órára hívták a vendégeket. Természetesen apáéknak kellett elsőként érkezniük, hogy fogadják a vendégeket, így a készülődést már ebéd után elkezdtük, elsőként anya és Katie néni készültek el, ők apáékkal mentek. Adri és én pedig fél hétr készültünk el. Adri egy gyönyörű lila ruhát viselt, a haját kiegyenesítette, a Katie néniéktől kapott nyakláncot és egy hozzá illő fülbevalót viselt. Én kicsit szolidabban öltöztem fel mint nővérem, egy ezüstszínű ruhát választottam, hozzá illő ezüst magassarkúval, és én is az ajándékfülbevalót viseltem. Derékig érő szőke hajam Adri becsavarta. Vártunk még egy kicsit, s csodáltuk magunk a tükörben, s olyan negyed nyolc körül mentünk le a partyra.
- Be sem fognak engedni Adri! - adtam nővérem tudtára aggodalmam.
- Már miért ne engednének be, nyugi! - fordult felém, majd mielőtt beléptünk volna a terembe megigazította a ruháját és a hajamat is elrendezgette. - Gyönyörű vagy hugi!
- Te is nővérkém!
Beléptünk a terembe és hirtelen minden szem ránk szegeződött, apa már elkezdte a beszédét, mellette állt Chris bácsi és egy számomra teljesen ismeretlen férfi. Apa tekintete egy picit szúrós volt, ezt még biztosan szóvá teszi, megragadtam hirtelen Adri kezét és odahúztam ahhoz az asztalhoz amelynél anya és a nénikénk ült.
- Hol jártatok? - kérdezte anya, némi szemrehányással hangjában. Mi csak mosolyogtunk, miután leültünk folytatódott a beszéd. Apa beszéde után Chris bácsi vette át a szót, érezhetően mindenki nagyon kedveli és ismeri őt, elmondta, hogy mostantól a Siedermann cégcsoport a legfőbb támogatója a csapatnak és apa lett a legfőbb részvényes. Persze nincs beleszólása a csapat irányításába, megegyeztek, hogy ezt továbbra is a bácsikánk végzi, ő inkább mint csendestárs lesz jelen, és persze jól jön a cégnek is egy kis reklám, ami ezentúl minden futamon látható lesz. Ezek után esett néhány szó a 2011-es autóról is, melyet a csapat tervezője Adrian Newey ismertetett, az a bizonyos ismeretlen férfi aki apa és Chris mellett állt.
Miután minden számukra fontos dolgot elmondtak és ismertették a jövőbeni terveiket a csapattal kapcsolatban, kezdetét vette a fogadás.
- Lányok, bennetek sosem csalódom! - lépett az asztalunkhoz apa - Szeretném bemutatni a csapat főmérnökét Adrian Neweyt. - mutatott a mellette álló férfire. - Adrian, a feleségem Laura, ők pedig a lányaim Adriana és Sophia! - bemutatkoztunk egymásnak, majd a terem közepén álló kisebb csoporthoz vezényelt minket, hogy nekik is bemutasson.
- Á, főnök! - fogott kezet apával egy 26 év körüli magas szőke fiú.
- Tommi! Örülök, hogy látlak! - veregette meg a vállát apa. - Fiúk! A feleségem Laura! - fordult a többiek felé - Ők pedig az én hercegnőim. - majd ránk mutatott.
Sebastian Vettel
- Sophia! - nyújtottam a kezem egy igazán jóképű szőke fiú felé. - Ő pedig a nővérem Adriana.
- Én pedig Sebastian vagyok! - viszonozta a kézfogásom. Majd miután kikerültem szemei fogságából a többi csapattaggal is megismerkedtem.
Az este folyamán a csapat szinte minden tagjával csevegtem egy kicsit, nagyon kedves emberek, és viccesek, a szerelők társaságában nem telik el perc, hogy valaki ne mesélne egy viccet. Mindenki nagyon jól érezte magát, nekem viszont talán kicsit megártott a pezsgő, amit Tommi itatott velem, hogy "óldódjak" picit, mert szerinte kicsit visszahúzódó természet vagyok. Lehet benne valami, viszont a harmadik pohár után ki kellett mennem levegőzni, mert úgy éreztem elájulok. A teremből nyílt egy terasz, ahol csak egy két ember beszélgetett vagy éppen dohányzott. Odasétáltam a terasz végéhez és az egyik oszlopnak támasztottam a fejem.
- Szia! Jól vagy? - hirtelen valaki a derekamra tette a kezét, megfordultam és egy szőke kék szemű sráccal találtam magam szemben.
- I..igen. - mosolyogtam rá. - Csak azt hiszem sok volt a pezsgő. Kicsit elszédültem.
- Gyere, ülj le. - húzott mögém egy széket, amire leültem.
- És te? Mit csinálsz itt kint ..... egyedül? - kérdeztem tőle.
- Kijöttem kicsit, mert az újságírók rám szálltak.
- Látom te sem kedveled őket.
- Egyszerűen nem hagynak békén, ahelyett, hogy az autóról vagy a tesztekről kérdeznének, őket a magánéletem izgatja. Állandóan a barátnőmről kérdeznek, miért nem viszem magammal sehova, miért nem mutatom már be a rajongóimnak. Most az a legújabb szenzációjuk, hogy a fiúkat szeretem.
- Hm. Nem kell bemutatnod őket, olyan családban nőttem fel, ahol mindig is jelen voltak a paparazzik. - ekkor kicsit elvesztem a szemeiben, csak néztük egymást egy ideig.
- Nagyon szép vagy! Tudod? - kaptam egy bókot Sebtől.
- Most zavarba akarsz hozni? - kérdeztem tőle, miközben érezhetően elpirultam.
