Tiltott szerelem ▶S. Vettel◀

▶10

A hétvége ezek után nagyon jól telt, örülök, hogy sikerült tisztázni a dolgokat, Chris bácsin még látszott, hogy új neki a helyzet, mert néha elég furcsán nézett Sebre de Katie néni megnyugtatott, hogy meg fog enyhülni. Mindenesetre én nagyon boldog voltam, hogy életem szerelmével lehetek, szinte minden percünket együtt töltöttük, nem bírtunk elszakadni egymástól.
- Értem, hogy szerelmesek vagytok, meg, hogy egy percig sem bírjátok i egymás nélkül, de azért Chris bácsira tekintettel lehetnétek. - szidott meg miket Adri a reggelinél. - Reggel mikor felkelt az volt az első és legfontosabb dolga - forgatta szemeit nővérem - hogy  addig ütötte az ajtót, míg fel nem keltett, s rólad érdeklődött.
- Komolyan? - csodálkozott Seb.
- Igen komolyan, gondolj bele, ha megmondom neki hol vagy, mi lett volna? - kérdezte.
- És mit mondtál neki? - kérdeztem idegesen, bár már tud a kapcsolatunkról Chris, azt mégsem akartam, hogy megtudja Sebbel aludtam az elmúlt éjszakákon.
- Azt, hogy zuhanyzol. Gondoltam, oda csak nem megy utánad.
- Köszönöm nővérkém, nem is tudom mi lenne velem nélküled.
- Jó reggelt gyerekek. - csatlakozott hozzánk az előbb említett  és felesége. A reggeli elég oldott hangulatban telt, Seb és a bácsikánk nagyon jól elcseverésztek az előttünk álló versenyről.
- Seb! Induljunk, át kell még néznünk ezt-azt, és a mérnökökkel is beszélnünk kell. - állt fel Chris, majd megcsókolta Katie nénit és várta, hogy mi is elszakadjunk Sebbel.
- Még rajt előtt látlak? - súgta a fülembe, én zavarban voltam, s végig a bácsikámat figyeltem akinek az arcán nem láttam már dühöt, sőt mosolygott, s ez önbizalmat adott és megcsókoltam szerelmem.

Nénikém, Adri és én még befejeztük a reggelit, majd a fiúk után indultunk a pályára. Futam előtt még tudtunk találkozni Sebbel, mi több Chris bácsi igazított útba merre találom a pilótát, ezen mindketten meglepődtünk, de örültünk persze. Aztán egy kis enyelgés után Seb beszállt autójába, én pedig visszamentem a lányokhoz, a boxban a szerelőkkel izgultuk végig a futamot, nagyon sok okunk nem volt rá, mivel Seb az élen haladt, s Mark is az előkelő második helyet bérelte.
- Nee, neneneneneee, - kiabáltunk mikor Hamilton próbálta megelőzni Markot. Végül nem sikerült, és a végeredmény maradt, tehát Seb, Mark és Lewis Hamilton. Mindenki megkönnyebbülten s boldogan sietett a díjátadóra. Seb a himnusz alatt végig fogva tartotta a tekintetem.
Míg a pilóták interjút adtak, a csapat és a vendégek, s velük mi is átmentünk a Red Bull Home-jába  ahol megkezdtük az ünneplést.
- Apátok puszil mindkettőtöket lányok! - lépett közénk Chris bácsi. - Most beszéltem vele, gratulált a kettős győzelemhez. Most már nyoma sem volt a haragjának, s csalódottságának, s mindezt bizonyította az is, hogy mikor megérkezett Seb és Mark, a bácsikám szinte Seb nyakába ugrott, s mintha mi sem történt volna gratulált neki.
- Gratulálok! - öleltem át hátulról a pilótámat, aki Chris bácsival és néhány szerelővel beszélgetett, de már nem bírtam nélküle.
- Láttad Christ? - fordult felém mosolyogva.
- Igen, úgy tűnik már nem haragszik ránk. - ránéztem az említettre, majd megcsókoltam Sebastiant.
- Úgy látom nemcsak a futamot nyerted meg, hanem Sophi szíve is a tied. - mondta Lance, az egyik szerelő.
- Na Lance ne féltékenykedj, inkább  bontass fel még egy üveg pezsgőt.- veregette meg a vállát a bácsikám.
Egész este el sem engedtük egymást Sebbel, mindenki aki látott meg is jegyezte, hogy szép pár vagyunk, s egymásnak vagyunk teremtve.S szinte mindenki gratulált Chrisnek és Katienek, miattunk, a bácsikám pedig büszkén fogadta a "bókokat".
- Indulunk. - mentem oda nővéremhez, aki a nénikénkkel beszélgetett. - Seb nagyon elfáradt, és én is, és szeretnénk egy kicsit együtt lenni még.
- Jól van, menjetek csak. - simogatta meg az arcom Katie. - De velünk jössz haza igaz?
- Igen. - nyomtam puszit mindkettejük arcára, majd elköszöntem. - Jó éjszakát! - megkerestem Sebet, majd elköszöntünk a többiektől, és visszamentünk a szállodába.
-  Annyira hiányoztál. - alig értünk be a szobánkba máris lecsapott rám, s a nyakam kezdte csókolgatni.
-  Te is nekem.  - megfordultam, s elkezdtem lehámozni róla a felsőjét. - Úgy döntöttem elmondok mindent anyáéknak. - hirtelen abbahagyta a nyakam kényeztetését, s nagy szemekkel nézett rám, amin én csak mosolyogni tudtam. - Bár nem tudom, hogy fogják fogadni, pont most mikor nem a legjobb a viszony apa és anya közt, de meg kell érteniük, hogy szeretlek.
- Szeretlek Sophi. - mosolygott, majd olyan szenvedéllyel csókolt mint eddig még nem. Lassan megszabadított ruháimtól, ahogyan én is őt, majd egyesült testünk. Fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt.  A reggel viszont hamar elérkezett, s a búcsúzás is.
- Beszélek anyáékkal, s felhívlak. - nyomtam csókot a szájára.
- Rendben, hiányozni fogsz! - most ő csókolt meg, majd elváltunk.

Hétfőn pontosan délután öt  órakor értünk haza, otthon volt mindenki, anya, apa és Hanna.  Igaz ami igaz Adri és én kicsit félve léptünk be a nappaliba, Katie néniék hazamentek, arra hivatkoztak, hogy nem akarnak zavarni és meg kell beszélnünk a szüleinkkel a Hanna-ügyet.
- Sziasztok! - köszöntünk a nappaliban csevegő családnak.
- Szia kicsim. - ölelte meg apa is Adrit. - Kérlek üljetek le, néhány dolgot el kell mondanunk. - mondta mikor Adrival fel akartunk menni a szobánkba. Leültünk a kanapéra és kíváncsi tekintettel figyeltünk szüleinkre és újdonsült nővérünkre. - Az elmúlt napokban, míg nem voltatok itthon, édesanyátokkal sikerült megbeszélnünk a dolgokat. - ült anya mellé. - Úgy gondolom nektek is tudnotok kell mi történt.
- Valóban jó lenne ha elmesélnéd ezt az egészet, mert, hogy egyik napról a másikra kapjunk egy nővért az kicsit sok nem gondolod? - tett szemrehányást Adri apának.
- Először is nem csaltam meg anyátokat, Hanna édesanyjával akkor  találkoztam, mikor  mi - mutatott anyára - éppen szakítottunk. Egyetlen éjszakát töltöttünk együtt, s aztán többet nem is találkoztunk. Az utána következő dolgokat már tudjátok.
- És tudtál Hannaról? - kérdeztem.
- Nem kicsim, néhány héttel azelőtt tudtam meg, hogy idejött.
- És most mi lesz? - kérdezte nővérem félve.
- Hanna ideköltözik. - nem kicsit döbbentünk meg a hallottakon, egyből anyára kaptuk tekintetümket.
- Megbeszéltük, s Hanna ugyanúgy apa lánya mint ti, ugyanúgy joga van itt lenni mint nektek. - magyarázta anya.
- Én el is indulnék. - állt fel Hanna.
- Vigyázz magadra! - ölelte meg apa, majd kikísérte.
- Én akkor sem fogadom el, hogy ő is a család tagja legyen. - fonta karba kezeit Adri, ezzel is tiltakozva Hanna ellen.
- Adri! - csitította anya, de szerintem ő is csak próbál jó képet vágni a dologhoz.
Mikor apa visszatért közénk, eszembe jutott, hogy nekem is színt kellene vallanom. S ez egy igazán megfelelő alkalomnak tűnik. 
- Anya, apa! Mondanom kell valamit. - ránéztem Adrira bátorításra várva, amit meg is kaptam, jelezve, hogy mellettem áll megszorította a kezem. - Szóval ......... szerelmes vagyok.
- Igen Sophi ezt tudjuk, és hamarosan férjhez mész, apropó megérkeztek a meghívóminták, csak ki kell választani a legszebbet. - lendült be anya.
- Nem .... nem Denielről beszélek. - mondtam ki félve.
- Miről beszélsz? - kérdezte dühösen apa.
- Megismertem valakit, és .... és beleszerettem, ő is szeret ...... és nem akarok Deniel felesége lenni.
- Ki az? Kiről beszélsz? - sóhajtott csalódottan apa.
- Sebastian Ve ..... - közbevágott mielőtt befejezhettem volna.
- Na neem, ne is folytasd, nem gondolod, hogy hagyni fogom, hogy a lányom hozzámenjen egy autóversenyzőhöz?
- Miért baj, hogy autóversenyző, Deniel focizik. - szólt közbe Adri mikor látta, hogy a sírástól már nem tudok megszólalni.
- Adri te ebbe ne szólj bele. - szólalt meg anya is, majd felém fordult. - Apádnak igaza van. Denielt gyerekkorod óta ismered, a szülei is nagyon kedvesek és a család minden hónapban hatalmas összeggel támogatja az árvaházat. Gondolj bele milyen életed lenne egy pilóta mellett, aki az életét kockáztatja nap mint nap.
- De anya, nagyon szeretem őt, már ..... már nem tudom elképzelni nélküle az életem. - sírtam már szinte hisztérikusan.
- Elég volt Sophi! - vágott közbe apa. - Deniel lesz a férjed és kész. Mindenkinek így lesz a legjobb,  azt pedig, hogy még egy futamra elutazol felejtsd el.- nem szóltam semmit, a sírástól megszólalni sem tudtam.
Felszaladtam a szobámba s magamra zártam az ajtót.
- Sophi kérlek nyisd ki az ajtót! - dörömbölt a szobám ajtaján Adri. - Ne csináld már, kérlek. - nem akartam kinyitni, bár tudtam, hogy ő az egyetlen aki most megért és akire feltétel nélkül számíthatok.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Denielt.
- Deniel! Sophi vagyok. ........... Nem, nem nincs baj, csak, valamit el kell mondanom. ......... Ez nem telefontéma ....... és mikor jössz haza? .................... Nem addig nem tudok várni,  ................ rendben. Nagyon rossz ez hidd el, ........... szeretném .. szeretném felbontani a jegyességünket. ........................ Találkoztam valakivel, nagyon szeretjük egymást és .. és képtelen vagyok így, hazugságban élni. Sajnálom Deniel. - szörnyű volt, Deniel és én nagyon régóta ismerjük egymást a családomban mindenki szerette, de nem élhetünk hazugságban, szerelem nélkül. Szerencsére nem pakoltam ki a bőröndöm, így lecibáltam a földszintre, majd a még fent hívott taxival elindultam a reptérre.