A levegő szinte megfagyott a szobában, Sebbel azonnal elváltunk, de nem engedett el, s én úgy kapaszkodtam bele mintha az életem múlna rajta.
- Christian! - szólalt meg először Ő.
- Ti mit csináltok itt? - kérdezett rá, bár elég egyértelmű volt.
- Mi....mi csak ..... - hadovált Seb.
- Nem hiszek a szememnek Sophi, és te Seb. Most csalódtam mindkettőtökben. - mondta, majd elindult kifele.- Sophi apád téged keres, hamarosan indultok. - mondta majd elhagyta a szobát.
Kimentünk a többiekhez, szerencsére senki nem vett észre minket a nagy ünneplésben. Azonnal kiszúrtuk Chris bácsit a tömegben, amint az egyedül állt a fal mellett.
- Chris bácsi, szeretném megmagyarázni. - mentem oda hozzá, Seb kicsit hátramaradt, de figyelte minden mozdulatomat.
- Semmit nem kell megmagyaráznod, illetve nem nekem kell magyarázkodnod.
- De én szeretném megmagyarázni. - elmeséltem neki a történteket egészen az elejétől kezdve, végighallgatott de láttam a szemében a csalódottságot, amitől a szívem összeszorult.
- Tudod nagyon jól, hogy édesanyád és Katie nénikéd milyen izgatottan szervezik az esküvőd. Seb egyáltalán tudja, hogy férjhez mész jövő hónapban?
- Nem....nem, éppen akkor akartam elmondani neki, mikor ránk nyitottál. De kérlek, ne mondj neki semmit, és kérlek apáéknak se. El sem tudom mit szólnának hozzá.
- Én tudom, még nagyobbat csalódnának benned mint én.
- Ne mond ezt kérlek. Nem érted, eddig fogalmam sem volt róla mi a szerelem, mostanáig.
- Szerelmes vagy? icces, hogy azt mondod eddig azt sem tudtad mi a szerelem, és összesen négy nap után szerelmes vagy.
- Tudom, hogy ez őrültség, de igen szeretem Sebet, és nem akarok hozzámenni Denielhez. - folytak végig az arcomon az első könnycseppek.
- Jól van Sophi, én nem akarok beleszólni az életedbe, de ezt nem vártam tőled, nem mondok semmit a szüleidnek, de mielőbb tisztáznod kell Deniellel. És Sebnek is tudnia kell Denielről.
- Köszönöm Chris bácsi. Szeretlek. - letöröltem a könnyeimet, majd megöleltem őt.
A gépünk reggel 8-kor landolt, s nem sokkal később már otthon is voltunk. Anya és Katie néni a nappaliban vártak egy szőke lány ült. Látszott anyán, hogy valami komoly dolog történt, megviselt volt.
- Anya, mi történt? - estem kétségbe mikor megláttam őt.
- Kicsim. - ölelt meg. - Kérdezd édesapádat.
- Laura, kérlek. - nézett rá apa, majd a lányhoz fordult. - Tomas Siedermann.
- Helló! Hanna vagyok, Hanna Prater.
- Adriana vagyok, ő pedig Sophi. - mutatkoztunk be mi is de még mindig nem értettünk semmit.
- Katie, kérlek menj fel a lányokkal. - kérte apa a nénikénket.
- Hagyd csak, nekik is joguk van megtudni az igazságot. - mondta anya.
- Anya miről beszélsz? - fordult az említett felé Adri. - Megmagyaráznátok ki ez a lány? És mit akar itt? És mi ez a puskaporos hangulat köztetek?
- Ő Hanna ...... a lányom.
- Mi? - kérdeztük egyszerre nővéremmel.
- Igen, és mostantól itt fog élni velünk.
- Apa!!!! - lett Adri hangja kissé hisztérikus.
- És ezt miért most kell megtudnunk? - kérdeztem most én. - Mióta tudod, hogy van még egy lányod apa?
- Nem régen tudtam meg, mikor Hanna megkeresett talán 2 hónapja.
- Én sem tudtam róla. - sírt anya.
- Laura ezt a beszélgetést azt hiszem kettesben kellene folytatnunk. - mondta apa, s anyával bementek a dolgozószobába.
- Felmegyek a szobámba. - indultam a lépcső felé.
- Várj megyek én is. - jött utánam Adri.
Felmentünk, s Adri a saját szobája helyett az enyémbe jött, s birtokba is vette az ágyamat.
- Mit szólsz az új tesóhoz?
- Nem hiszem el, hogy apának van még egy lánya s, hogy ezt még anyának sem mondta el. - mondtam miközben elkezdtem kipakolni ruháimat a bőröndömből.
- Azért kíváncsi leszek apa, hogyan magyarázza ki ezt anyánál. De ne erről beszéljünk, inkább mesélj, a repülőn majdnem kifúrta a kíváncsiság az oldalam már. - apa mellett ültem a repülőn így nem tudtam mesélni Adrinak.
- Háát, Adri! - sóhajtottam egy nagyot, majd az ágyra ültem. - Éppen el akartam mondani Sebnek, hogy mi a helyzet Deniellel, mikor Chris bácsi ránk nyitott. El sem tudod képzelni mennyire megijedtünk. Nagyon rossz volt látni a szemében a csalódottságot.
- És, mit mondott?
- Hát, hogy nem mondja el a látottakat apáéknak, mert ez Seb és az én dolgom, de nagyot csalódott bennem, s mielőbb tisztáznom kell a helyzetet, mind Deniellel, mind anyáékkal........És persze Sebbel. - folytattam a pakolást.
- Elnézést, nem zavarok? - jött be Hanna.
- Dehogy ....- sóhajtotta Adri, majd felállt. - Azt hiszem én is kipakolok a bőröndből, majd este beszélünk Sophi.
- Nézd, tudom, hogy ez elég furcsa, hogy most így hirtelen a semmiből előbukkantam, de én sem így terveztem.
- Mióta tudod?
- Nem olyan régen, anya néhány hete mondta el, miután láttam, hogy egyre többet beszélt vele.
- Mármint apával. - mondtam ki Hanna gondolatát. - Figyelj Hanna, nem mondom, hogy legyünk a legjobb barátnők, de nem kell rosszban lennünk, végül is testvérek vagyunk, az elején biztosan nehéz lesz mindannyiunknak, de ....... - itt haboztam egy picit. - Isten hozott a családban. - megöleltem, amit ő boldogan viszonzott.
A hét további része felemásan telt, Hannával egyre jobban kijöttünk, ami Adrinak nem igazán tetszett. Azt mondta, nem bízik az "új" tesóban, szerinte emögött a kedves, jó kislány kinézet mögött egy kígyó lakozik. Apa és anya, nos hát, apa minden erejével próbálja kiengesztelni őt, de anya hajthatatlan. Szerintem csak azt akarja, hogy apa kicsit udvaroljon neki, s töltsön vele több időt. Hétvégén ismét futam, s apa úgy döntött nem utazik el, én viszont nagyon szeretném már látni Sebet, mióta hazajöttünk minden nap beszéltünk telefonon.
- Na, mit mondott? - feküdt mellém nővérem péntek este az ágyamba.
- Azt, hogy hiányzom neki. - mosolyogtam rá. - Jajj Adri, én ezt nem bírom, látni akarom Őt.
- Hmmm. - gondolkodik. - Mi lenne, ha. ..........- kíváncsian néztem rá. - Elcsalnánk Katie nénit? Ő imádja a maláj fővárost.
- Adri, ez nem is igaz, Katie néni Monte Carlóért van oda.
- Áááh. Tényleg, jajj húgi. Pedig el kell menned Sebhez.
- Miért olyan fontos neked a Sebbel való kapcsolatom? - lettem kissé gyanakvó.
- Tudod mennyire gyűlölöm Denielt, Sebbel meg tök jól kijövök. - mondta ki amit már régen tudtam, és szívem mélyén örültem is neki, hogy ő is inkább Sebet választaná.- Apropó Deniel, mikor közlöd vele, hogy nem mész hozzá?
- Nem tudom, utoljára az utazásunk előtt láttam. Még mindig Spanyolországban van. De őszintén szólva, nem bánom. És anyáék, szerinted nagyon kiakadnak, ha felbontom az eljegyzést? - adtam hangod aggodalmamnak.
- Nézd, apa most nem igen van abban a helyzetben, hogy bármiért is kiakadjon, anya meg......na ő szerintem, meg fogja érteni. Na de, most a hétvégéről beszéljünk.
- Csak annyit tudok, hogy látni akarom Sebet.
- Látni fogod, kitalálok valamit.
Adri elintézte, hogy elutazhassunk a hétvégi nagydíjra, amitől rettentő boldog voltam. Rábeszélte Katie nénit, hogy menjen el a futamra, arra hivatkozva, hogy kevés időt tölt Chris bácsival illetve, hogy az egyik szerelővel közelebb kerültek egymáshoz. A nénikénk, úgy tűnt elhitte, mert már nővérem már a bőröndjeinket túrja, hogy találjon nekem valami jó kis ruhát, amiben meglephetem Sebet. Nem tudja, hogy itt vagyunk, Chris bácsi sem.
- Na lányok, indulhatunk? - jött ki a fürdőszobából nénikénk. - Óóó, csodaszépek vagytok. Az a bizonyos valaki el lesz ájulva tőled Adri. - kacsintott az említettre Katie, mi pedig Adrival összenéztünk.
Egy rózsaszín kis ruhát választottunk, és egy balerinacipőt. A hajam nővérem kivasalta. Elindultunk le a szálloda éttermébe, szerencsénkre a keresett személyek is ott voltak. Seb szinte megfagyott ahogy meglátott, de a szemét nem vette le rólam, amitől szívem egyre hevesebben vert......
