Tiltott szerelem ▶S. Vettel◀

▶12

- Nem .... ez ..... ez nem igaz, én .... én szakítottam vele, megmondtam neki, hogy....... hogy téged szeretlek. Hidd el kérlek. Seeeb! - felment az emeletre, s azonnal utánarohantam. - És mégis mikor akartad közölni, hogy van valakid? - nem nézett hátra miközben hozzám beszélt.
- Én..... kérlek Seb nézz rám! - könyörögtem neki, mert még mindig háttal állt nekem. - Mielőtt úgy döntöttem, hogy eljövök otthonról felhívtam Denielt, és szakítottam vele.
- Akkor miért mondják, hogy néhány hónap múlva hozzámész feleségül? - kérdezte gúnyosan. - Sajnálom Sophi, nem kellett volna hazudnod.
- Kérlek..........
- Azt hiszem jobb lesz ha hazamész a szüleiddel. - mondta majd kisétált a szobából, aztán hallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó.

Összeszedtem a holmimat, majd mikor kicsit megnyugodtam lecibáltam  bőröndöm a nappaliba, ahol az én családom és Seb családja csendben ültek.
- Heikke! Norbert! - szólítottam meg  Seb szüleit. - Nagyon sajnálom .......... higgyék el, hogy én.... - gyűltek ismét könnyek a szemembe. - szeretem Sebet, és soha nem akartam megbántani.
- Tudjuk Sophi, láttuk mennyire szeretitek egymást. - ölelt meg Heikke.
- Kérem mondják meg neki, hogy nagyon nagyon szeretem, és sajnálom. - ölelt meg Norbert is.
- Ismerem a testvéremet, megnyugszik és meg fogja érteni. - köszönt el Melanie is.
- Köszönöm, mindent köszönök. - néztem a családra,  nagyon kedvesek voltak velem, a következő pillanatban pedig már az autóban ültem útban a reptérre, s haza.

Három hónappal később

- Jaj Sophi ne már!  - toltam el magamtól Denielt, minta az elmúlt hetekben oly sokszor, most is bepróbálkozott.
- Mondtam, hogy még nem akarom, Deniel kérlek. - akármikor hozzámér, vagy megcsókol eszembe jut Seb, vele éltem át először e testi szerelmet. Már eltelt három hónap, de még mindig nem tudtam őt elfelejteni, szeretem még mindig. A családi béke érdekében kibékültem Deniellel, aki azóta próbál a kedvemben járni, több kevesebb sikerrel.
- Na jó, ebből elegem van. - kelt fel az ágyamról, s dühösen elviharzott.

- Na hova ment  a "vőlegényed" ? - kérdezte gúnyosan Adri.
- Adri kérlek. Nem tudom, haragszik rám. - kérdőn nézett rám, így elmeséltem neki mi történt.
- Hm, megértem, hogy nem akarod, hogy hozzád érjen.  Én sem hagynám.  - nevetett. - Figyelj, arra gondoltam mi lenne ha ..... találkoznátok Sebbel?
- Kérlek hagyjuk ezt a témát.
- De miért, Seb szeret, te szereted. Kell ennél több?
- Sziasztok! - jelent meg jókedvűen Hanna.
- Hát vele meg mi van? - kérdeztem nővéremtől.
- Hetek óta ilyen, azt hiszem kibékült az exével. Anyának mesélte múltkor, hogy mennyire boldog.
- Miért nem kedveled Hannát? - kérdeztem, mert akármikor szóba kerül a "újdonsült" testvérünk előtérbe kerül gúnyos énje.- Szerintem kedves lány.
- Na persze, engem ugyan nem ver át, látszik rajta, hogy egy feltörekvő kis ........ na mindegy. - indultam meg Hanna szobája felé, amit Adri nem hagyhatott szó nélkül.
- Menj csak, oszd meg vele a titkaidat. - féltékenységet éreztem a hangjában.

- Adri mesélte, hogy kibékültél az exeddel, ez igaz? - kérdeztem belépve a szobájába.
- Igen, még tavaly szakítottunk, aztán összejött valakivel, s miután otthagyta a csaj megbeszéltük a dolgokat és most együtt vagyunk. - újságolta.
- És mikor ismerhetjük meg őt?
- A munkája miatt elég sokat utazik, ezért elég kevés ideje van rám, de hamarosan megismerhetitek. Talán már a jövő héten.
- Kíváncsi vagyok rá. - mosolyogtam. - Na jó most megyek, tanulok egy keveset.  Szia.

- Mikor érkeznek Hannaék? - jött be anya az étkezőbe, ahol az egyik szobalánnyal Erinnel terítettem az asztalt.
- Szerintem hamarosan hazaérnek, nagyon kíváncsi vagyok a  kedvesére.
- Én is kíváncsi vagyok kit sikerült  behálóznia. - érkezett meg Adri is közénk.
- Adrianna ne légy rosszindulatú, azt hittem mostanra megbarátkoztál a nővéreddel.
- Nem a nővérem, egyetlen testvérem van Sophi. .... Nem tudom miért véditek foggal-körömmel Hannacskát.
- Shhh. Megjöttek, Adri kérlek viselkedj! - adta ki neki a parancsot anya.
Ahogy kiléptünk a hallba, s megláttuk ki érkezett Hanna társaságában,  megfagyott a levegő.
- Apa, Laura bemutatom a páromat, ő itt Sebastian Vettel. - az asztal amiben kapaszkodtam az tartott vissza attól, hogy össze ne essek. Nem hiszem el, hogy a testvérem és a szerelmem.........
- Seb! Ő az apám Tomas a felesége Laura, ők pedig a testvéreim, Adriana és Sophi. - Seb tekintete összekapcsolódott az enyémmel,  a szemei zavartságot tükröztek, nem tudhatta, hogy  Hanna a nővérem.
- Szervusz fiam!  - köszöntötte apa, nem értettem mi ez a a kedvesség.
- Mr Siedermann! - fogtak kezet, majd anyához fordult. - Mrs Siedermann.
- Szia Seb! - lépett elé Adri. - Rég láttalak. - láthatóan Hanna ebből nem sokat értett, mert csak kapkodta a tekintetét Seb és a nővérem közt.
- Ti honnan ismeritek egymást? - kérdezte.
- Az ismeretségünk, barátságunk nem régi viszont annál tartalmasabb. - Adri élvezi ha szekálhatja Hannát.
- Ne haragudjatok, nekem most ....... most mennem kell. - nem bírtam tovább egy helyen maradni Sebastiannal, így inkább elmentem otthonról.
- Nem értem mi ütött belé, annyira meg akart ismerni. - hallottam még Hanna hangját.

Tamara Straussmann
Húsz perccel később már az egyik belvárosi kávézóban ültem barátnőmmel, Tamarával.  Tamara volt Adri után aki mindent tudott rólam, igaz az elmúlt időben nagyon keveset találkoztunk, s beszéltünk, mivel ő külföldön tanul. Egy évvel  idősebb nálam, nagyon kedves lány, igazából a természetét Adriéhoz tudnám hasonlítani, ugyanolyan életvidám, bohókás, nyitott lány. A szülei Straussmannék nagyon közeli barátságban vannak apáékkal.
- Nem hiszem el amiket mondasz, alig egy évre megyek csak el és mik történnek? - csodálkozott. - És akkor most te és Deniel, újra együtt vagytok?
- Hát igen.
- Ez nem volt valami lelkes. - kortyolt egyet a kávéjából. - Mondjuk azok után, hogy ennyire beleestél abba a pilótába......
- Nem értem, apa miért nem akadt ki most, mikor megtudta, hogy ő Hanna barátja? - gondolkodtam el. - Nem ismertél volna rá, ha láttad volna, hogy kiabált velem.
- Tényleg nem tudom ezt elhinni apukádról, mindig azt hittem, hogy az számít neki, hogy te és Adri boldogok legyetek. És anyukád? Ő sem védett meg?
- Egy véleményen vannak, hogy nem lennék boldog egy  autóversenyzővel, az állandó utazás, meg, hogy én amúgy sem szeretem a paparazzikat, s az ő élete állandóan címlapon van.
- Jajj Sophi! Nagyon kíváncsi vagyok már erre a te pilótádra. - lelkesült be.
- Tamara! Nem az én pilótám. - rosszul esett kimondani ezeket a szavakat. - És nem tudom, remélem már nincsen nálunk, nem szeretnék találkozni vele.
- Gyere menjünk. - mondta miután rendeztük a számlát.

Azt hittem mire hazaérünk már  véget ér a látogatás, ez persze nem így volt. S ráadásképpen még Katie néni és Chris bácsi is megjelentek.
- Tam! - ugrott Adri barátnőnk nyakába ahogy beléptünk a nappaliba. - Jaj de régen láttalak!
- Szép napot mindenkinek!  - mondta mikor Adri "leszállt" róla, s köszöntötte anyáékat és a nénikéméket.
- Sziasztok! Tamara Straussmann vagyok, Sophi és Adrianna barátnője. - nyújtotta kezét először Hannának majd Sebnek.
- Hanna Prater Siedermann. - a Siedermannt jó erősen megnyomta, hogy Tam számárs is egyértelmű legyen ki ő. - Ő pedig a párom Sebastian Vettel. - a bemutatkozás után Tamara elmesélte merre járt, mit csinált az elmúlt évben.
- Sophi gyere egy kicsit kérlek. - hívott félre Chris bácsi miközben Tamara mesélt.
- Mit szeretnél Chris? - kérdeztem mikor beértünk apa dolgozószobájába.
- Seb megkért, hogy beszéljek veled. - a meglepettségtől kinyíltak a szemeim. - Mióta szakítottatok mintha árnyéka lenne önmagának, és kicsim te sem festesz túl jól.
- Tudom, de........ nem tudom mit kellene tennem, az egyik oldalon itt van apa aki már a gondolattól is rosszul van, hogy Seb és én, viszont Seb világosan a tudtomra adta, hogy nem kér belőlem.
- Nekem nem egészen ezt mondta. - mosolygott.
- Mit mondott?
- Hogy hibázott, mikor  hagyott elmenni, és bármit megtenne, hogy visszakapjon.
- Komolyan ezt mondta? - gyűltek könnyek szemembe a hallottaktól.
- A legkomolyabban, Tomassal pedig ne foglalkozz, meg fogja érteni, hogy szeretitek egymást.
- Nem hiszem bácsikám, nem hiszem. És különben is, mikor és hol  tudnánk találkozni?
- Kis Sophi rám és a nénikédre bármiben számíthatsz, sajnálom, hogy az elején úgy viselkedtem. Miután a nénikéd beszélt velem megértettem mit érezhettek, szeretném, hogy boldogok legyetek, te is és a testvéred is.
- Tudom és köszönöm. - mosolyogtam rá, ekkora boldogságot már régen éreztem, Seb még mindig szeret.

- Na mi volt az a halaszthatatlan amit mi nem hallhattunk? - kérdezte Adri mikor visszamentünk közéjük. Seb tekintete egyből összekapcsolódott az enyémmel, s újra azt a tüzet láttam benne mint hónapokkal ezelőtt.
- Csak tettem egy ajánlatot Sophinak. - nézett Katie nénire, s úgy láttam ő azonnal kapcsol és érti miről beszél a bácsikám, én azonban még mindig nem voltam képben. - Nemrég megüresedett egy  hely a csapatnál és felajánlottam a lányodnak, hogy dolgozhatna velem.
- Tudod Chris, hogy ezt nem tartom jó ötletnek. - mondta apa, s ránézett Sebastianra.
- Drágám azt hiszem ezt Sophinak kell eldöntenie. - segített be picit anya.
- Hát jól van, de ha elfogadja az állást, te leszel a felelős érte ha bármi történik a lányommal. - fenyegetőzött apa.
- Nos Sophi? Elfogadod? - sürgetett Adri.
- Igen elfogadom.