A borítékban egy ultrahangkép és egy orvosi jelentés állt, Hanna gyermeket vár, s 99,99%-os biztonsággal állítják, hogy a gyermek apukája Sebastian Vettel, s a további adatok szerint 2,5 hónapos a pici.
- Biztos, hogy nem az enyém. - fogadkozott, de mindezt még mindig nem tudtam felfogni, csak ültem a nappaliban s bámultam magam elé.
- Most mi lesz? - kérdezte Heikke.
- Nem hagyhatod magára Hannat. - mondta apa. - Ha ezt előbb közli nem engedtem volna, hogy elvedd Sophit. - ez volt az a pillanat mikor nem bírtam már tovább, s felrohantam.
- Kicsim, kérlek ..... - jött utánam. - Szeretlek és megoldjuk ezt, beszélek Hannaval és ha enyém a gyerek természetesen a nevemre veszem. - fogta kezei közé arcom, ezzel is kényszerítve, hogy szemébe nézzek. - De többet nem ígérhetek neki.
- Seb, ha tegnap az esküvő előtt megtudod ezt akkor is feleségül vettél volna? - sírtam tovább, a kérdésemre választ nem kaptam, mert tudtuk mindketten, hogy ha Hanna előbb közli a tényeket most nem lennénk házasok. - Értem.
Napok teltek el az esküvő óta, Hannaval még nem sikerült beszélni, viszont Sebastiannal megbeszéltük, hogy beköltözünk közös otthonunkba, így elköltöztünk Svájcba, a paparazzik, sajtó elől. A köztünk lévő kapcsolatra rányomta bélyegét a tudat, hogy nem lehetünk felhőtlenül boldogok a baba miatt. Az esküvő utáni hétvége ismét futamhétvége, amire elkísértem Sebet, bár sok kedvem nem volt hozzá, de Adri és Chris bácsi meggyőztek, hogy nem venné ki jól magát, ha friss házasokként nem kísérném el férjem, s azonnal elkezdenének találgatni.
Csütörtökön reggel szállt le a gép Brazíliában. A reptéren várt minket Britta Seb sajtósa, illetve Tommi az edző. Gyors autogram osztás a reptéren várakozó rajongóknak, majd indultunk a szállodába. Miután lepakoltunk a szállodába Seb teljesítette a kötelező menetrendet Brittával, én pedig Tommival beszéltem meg egy délutáni kis városnézést.
- Na merre induljunk? - kérdezte az edző.
- Nem is tudom, még nem jártam itt, te jobban ismered Sao Paulot, mondd meg te.
- Akkor megmutatom a belvárost. - mondta s elindultunk, az úton megannyi kirakatot megcsodáltam. - Egyébként jól vagy? - kérdezte, de többet sem kellett kérdeznie tudtam mire gondol.
- Nem igazán. Nem tudom mit tegyek, szeretem őt nagyon, de megcsalt, s most Hanna az ő gyermekét várja. - lettem kicsit szomorú.
- Beszéltetek róla?
- Tommi, Seb és én nem beszéltünk már két napja. Egyszerűen nincs miről beszélnünk, tudja, hogy csalódást okozott nekem, s mérhetetlenül nagy fájdalmat. Nem értem, hogy volt képes megcsalni. Te tudtad igaz? - néztem rá az igazságot követelve. - Tommi, tudom, hogy neked mindent elmond, tehát kérlek.
- Csak annyit mondhatok, hogy szeret téged, és soha nem akart fájdalmat okozni neked.
- Tommi nem ezt kérdeztem.
- Mikor a kéthetes szünetben a csapattal elutaztunk Milton Keynesbe, s te nem jöttél velünk ....... - kezdte. - ..... egyik este elmentünk bulizni, és egyszer csak megjelent Hanna, kicsit többet ittunk a kelleténél, s elvesztettük az eszünket. Főleg Seb.
- Hm.
- De hidd el megbánta, reggel mikor felfogta mit csinált azonnal kidobta a csajt.
- Ez nem változtat semmin, lefeküdt vele. - mondtam gúnyosan.
Mikor visszaértünk a szállodába Seb éppen zuhanyzott, gondoltam rendelek vacsorát, mert nem volt kedvem lemenni az étterembe.
- Merre jártatok? - lépett ki a fürdőszobából Seb.
- Tommi megmutatta a várost. S közben elmesélte a kis kalandodat Hannaval. - fedtem fel, hogy tudok mindent.
- Sajnálom.
- Seb a sajnálattal nem megyek semmire, attól nem lesz meg nem történt.
- Mit akarsz mit tegyek Sophi, szerinted én nem bántam meg ezerszer? Ha tehetném visszaforgatnám az időt s nem feküdnék le vele, ne ez lehetetlen. Már számtalanszor bocsánatot kértem, de ezt már nem bírom. - jött ki belőle a felgyülemlett probléma.
- És szerinted én mit érzek? Megcsaltál a nővéremmel, majd az esküvőnk napján kiderül, hogy gyermeked lesz. Szerinted mit érzek? - borultam ki ismét, s nem bírtam megállítani a könnyeim.
- És akkor most mi lesz velünk? - kérdezte kétségbeesetten.
- Nem tudom, egyenlőre minden maradjon úgy ahogy most van, nem szeretném, hogy a sajtó kikezdjen, vagy rád szálljanak, aztán majd meglátjuk a többit. - lett a hangom tárgyilagos, úgy éreztem mintha nem a férjemmel hanem egy vadidegennel beszélnék.
- Sophi kérlek ne csináld, szükségem van rád. - jött közelebb, s próbált megölelni de én kitértem az útjából.
- Nekem pedig időre van szükségem.
