Tiltott szerelem ▶S. Vettel◀

▶6

Már az ajkaimon éreztem leheletét, közben mindvégig  fogva tartott tekintetével.
- Komolyan mondtam, hogy gyönyörű vagy. - s abban a pillanatban megcsókolt, először csak olyan félénken, majd egyre vadabban csókolt. Magamra sem ismertem, mintha nem is én lettem volna, úgy viszonoztam Seb csókját. A Deniellel töltött öt év alatt egyszer sem éreztem még csak ehhez hasonlót sem.
- Sa..sajnálom. - zihálta miközben elváltak ajkaink. - Ne haragudj, de ezt muszáj volt.
- Semmi baj. - pihegtem, s egy hirtelen ötlettől vezérelve most én csókoltam meg őt. S mikor ismét elváltunk egyikünk sem tudott megszólalni, csak mosolyogtunk. Tenyeremet az övébe fektette, s így folytattuk sétánkat.

A szállodáig nem nagyon beszélt egyikünk sem, nem is kellett, csak élveztük egymás társaságát. Nagyon jól éreztem magam Sebastian társaságában.
- Holnap látlak? - kérdezte már a szobánk előtt.
- Ha szeretnéd találkozhatunk. - boldog voltam, hogy újra látni akar.
- Reggeli 9-kor ? - mosolygott. - A többit pedig majd megbeszéljük a pályán.
- Rendben. Jó éjszakát Sebastian.
- Seb ...... - javított ki, majd megint megcsókolt - csak Seb! - majd mosolygott. - Jó éjt Sophi! Álmodj velem.
Hatalmas mosollyal léptem a szobába, a föld felett lebegtem.
- Na, mi volt? Mesélj! - lépett elém Adri.
- Te miért vagy fent éjjel 1-kor?
- Na  szerinted mégis miért? - lett a hangja hirtelen ironikus.
- Fantasztikus volt...... Adri .... Seb egyszerűen, tökéletes ... - majd elmeséltem az este történteket, nővérem pedig hihetetlen, de meg sem szólalt.

- Ébredj hercegnő!! - nagy nehezen kinyitottam a szemem, s láttam Adri már felöltözött, a ruháim közt matat.
- Mit csinálsz? És, hogy vagy ilyen friss?
- Hát úgy, hogy nem andalogtam egész éjjel egy szőke herceggel. - vágott kissé fancsali képet. - De jó lenne ha te is összeszednéd magad, mert ha jól emlékszem Seb meghívott reggelizni 9-re, és már negyed kilenc van.
- Te jó ég! Adri, miért nem keltettél előbb? - ugrottam ki hirtelen az ágyból, s gyorsan lezuhanyoztam, majd háromnegyed kilencre sikerült is elkészülnöm.

Apa már várt ránk a szálloda halljában, s együtt mentünk ki a pályára hármasban.
Egyből a büfét vettük célba, amint beléptünk a helyiségbe, a tekintetemmel keresni kezdtem, az egyik asztalnál ült Chris bácsi társaságában. Apa is egyből kiszúrta őket, s természetesen leültünk az asztalukhoz. Sebfolyamatosan engem nézett, ez már-már zavarba ejtő volt.
Reggeli  után  apa és bácsikánk ment dolgára, Adrinak rejtélyes módon dolga akadt, így egyedül maradtunk Sebbel.
- Alig vártam már, hogy elmenjenek. - ült át a mellettem lévő székre. - Mit csinálsz ma este?
- A csapattal vacsorázunk. - fogta meg a kezem az asztal felett.
- Akkor vacsora után megszökünk. Szeretnék kicsit kettesben lenni veled. - jó volt a közelében lenni és újra látni, csak mosolyogni tudtam szavain.
- Seb!! Christian hívat. - zavart meg bennünket az egyik szerelője.
- Megyek, kösz. - kezét levette az enyémről, majd mikor a szerelő távozott ismét felém fordult. - Velem jössz?
- Igen, ha nem zavarok. - nem válaszolt, felállt megfogta a kezem, majd magával húzott. Ismertem már annyira a Homeot, hogy tudjam, nem Chris bácsi irodája felé tartunk de nem is a boxok felé.
- Hová megyünk? - kérdeztem, miközben behúzott egy kis helyiségbe, majd magunkra húzta az ajtót.
- Egész éjjel rád gondoltam. - egészen közel vont magához, s szenvedélyesen megcsókolt, én pedig ugyanolyan szenvedéllyel csókoltam vissza.- Most már mehetünk. - rám mosolygott mikor elváltunk, majd elindultunk a box felé.

- Na végre itt vagy..... - szólt Chris bácsi, majd mikor észre vett helyesbített-  ...tok.
Seb beült az autóba, én pedig hol Chris bácsi hol pedig a szerelők munkáját figyeltem. Azt azért észrevettem, hogy Seb néha rajtam felejtette tekintetét, ahogyan én is őrajta.
- Nocsak, nocsak. Csak nem szerelmes a kishúgom? - lépett mögém hirtelen Adri.
- Te honnan kerültél ide? - kérdeztem, miután megnyugodtam, ugyanis kissé megijesztett. - És honnan veszed, hogy szerelmes vagyok?
- Csak rátok kell nézni, és bárki láthatja, hogy van köztetek valami. Állandóan egymást figyelitek, olyan tekintettel ......
- Nem vagyok szerelmes Adri, még nem. - mindig is őszinte lehettem testvéremhez, nem is tudtam volna neki hazudni, mert átlátott rajtam, ezért most is inkább az egyenes utat választottam. - De tudod, az igazság az, hogy valami tényleg elindult bennem. És úgy érzem bele tudnék szeretni Sebastianba.
- És szerintem benne is elindult valami Sophi. Hagyd, hogy kialakuljon, és ne hagyd, hogy bármi közétek álljon. - tanácsolta Adri.

Időközben  véget ért a szabadedzés. Mindenki elégedetten szemlélte az eseményeket, Seb első volt, Mark pedig harmadik.
Seb szabadedzés után eltűnt, mikor kiszállt az autóból küldött felém egy eszméletlen pillantást, majd rám kacsintott és eltűnt.

Este az egész csapat együtt vacsorázott, a vacsoránál teljesen véletlenül, vagy ő intézte nem tudom de Seb mellett ültem, másik oldalamon Adri ült. Már elfogyasztottuk a vacsorát, mikor éreztem Seb kezét a combomon.Féltem, hogy lebukunk, de azért izgató volt a helyzet. Elnézést kértem  fejfájásomra hivatkozva elbúcsúztam a csapattól és apáéktól, s mint alibi Adri velem tartott. Míg ő felment a szobánkba, addig én megvártam Sebet az ő szobája előtt. Nemsokára ő is megérkezett, és szinte úgy estünk be a szobájába, faltuk egymást, mintha az életünk múlt volna rajta.
- Seb.....ezt.....ezt ne. - próbáltam eltolni magamtól, mikor már csak egy melltartóban feküdtem alatta az ágyon. Elkapott minket a hév, de nagyon, viszont én ezt még nem akartam, nem vagyok még szerelmes.
- Ne haragudj. - húzódott el tőlem, láttam rajta, hogy kicsit szégyelli magát.
- Ne értsd félre! - gondoltam most kell tiszta vizet önteni a pohárba, s színt kell vallanom. - Nem az a baj, hogy. ...... őszinte leszek Seb, nem vagyok szerelmes, de úgy érzem ha így folytatjuk hamarosan beléd szeretek. - mosolygott, s megcsókolt. - De....szóval......én még.....még nem........ - láthatta rajtam, hogy nem tudom elmondani, ezért közbeszólt, látszott rajta a döbbenet.
- Te még.... még szűz vagy? - nem válaszoltam csak bólogattam.
Féltem a reakciótól, s attól, hogy emiatt kidob, s többé látni sem akar, azonban magához húzott s megcsókolt. Már majdnem ismét teljesen belemelegedtünk a csókba mikor valaki kopogott.