L

76 7 0
                                    

Hol rontottam el?
...

Mikor egész nap azt várom, hadd boruljon tudatomra önfeledt sötétség.

A semmiben lebegni oly

megnyugtató.

Már - már izgatottá tesz.

Egy cél, melyért érdemes felkelnem.

Azért ébredek, hogy hálni menjek.

Mert ez az egyetlen alkalom, a hőn várt megnyugvás, mikor nem érzek semmit sem.

S talán, egyszer, nem csak az efféle űrnek, fekete térnek fogok behózolni, hanem társának, a hatalmasabbnak - a halálnak.

Üzenem neked: fáj ☯ 62Where stories live. Discover now