Üzenem neked: fáj ☯ 62

A

Tudod, napról napra kevésbé fájnak sértéseid.

Hogy szembesülnöm kell reggelente az arcoddal.

Hogy hallom nevetésed.

Valamit elindítottál bennem, mi az utálat rögös útjára vezényel.

Tartózkodással.

Néha jó vagyok, máskor nem...

Kedves, csak azt sajnálom, hogy tönkre tettél.

Darabokra törted egyébként is sivár lelkem, mi képtelen újra összeállni.

Meghaladja képességeimet. S valahol nem is akarom jobban érezni magam.

Miért tölt el örömmel, ha a sötétben ülve, a "Fuck you lil boy" összeállított lejátszási albumom hallgathatom, laptopom gyér világítása mellett írhatok?

Szeretem kínozni magam?

Kétségtelen.

Te is szereted ez csinálni, örömöd leled benne.

Az a kár, lassan teljesen hidegen hagy, mit csinálsz.

Csak egy tüske maradsz a sebben, mit nem tudok eltűntetni onnan, egy újabb törés repedt szívemen a fájdalomra, a múltra emlékeztetve.

S mikor te eltűnsz, jön helyedre valaki mást.

Aki ugyan ezt teszi velem.

Semmi nem változik.

Olyan ez, mint egy ördögi kör.

Megéri mindez egy perc boldogságért?