Rám mosolyogtál.
És elgondolkodtam, ez régen mit váltott ki belőlem.
Most mit kellene?
Azt hitted, egyedülim vagy, közben a többieket is mind számításba vettem.
Rögtön reagáltál.
(snapchat)
Ismét mosolyogtál.
Hogy meginogtam - e?
Hah!
Bárki, aki félve olvassa ezeket a sorokat, üzenem:
nem.
Nem leszek újra olyan ostoba.
Inkább nem érzek semmit, üres leszek és használatképtelen, mint hogy szenvedjek.
A legnehezebb fél év volt, s csak én sínylődtem meg.
Volt értelme?
Biztosan. Csak még nem jöttem rá,
mi.
Talán ezt tekinthetjük annak:
most rajtam volt a sor, hogy gunyorosan vigyorogjak,
mikor kedves voltál, lesajnáljalak.
Ha akarnék is valamit érezni ezek után
- már pedig nem akarok! -
képtelen lennék rá.
VOUS LISEZ
Üzenem neked: fáj ☯ 62
Non-Fiction♡c r u s h i s s u e s♡ "mert te tetted fájóvá minden napjaimat" Azt akarom, ők is... hogy mindenki megtudja, milyen ember vagy valójában. Mit tettél velem igazából? @fuck_hemmings; 2016