Üzenem neked: fáj ☯ 62

R

Valami megváltozott.

Nem kellene csodálkoznom, hiszen a dolgok folyton változnak. Semmi nem marad ugyanaz.

Mégis...

Furcsa ez az egész.

Képtelen vagyok szeretni téged, legfőképp sajnálatot érzek.

S mikor faggatnak, tetetem a hülyét.

Hogy miért?

Szeretném abban a tudatban ringatni őket: minden a legnagyobb rendben van.

Ha hidegen hagysz, miért vagyok kedvetlen, miért fáradtam bele az életbe? Hogyan tudnék elmenekülni? Ki tud rajtam segíteni?

Miért csak az alvás az egyetlen, mi elveszi kínom, illetve az írás, mi pár órára képes feledtetni pokoli sínylődésem?

Miért nem vagyok normális?

Miért ismertelek meg?! Már az előjelek is rosszak voltak, mégis máshogy néztem rád...

♡

Valamikor az elménk felejteni szeretne.

Szívünk viszont ragaszkodóvá válik, képtelen a károst elengedni.

Ilyenkor ki kell ölnünk érzelmeinket.

S éjszaka, szépen, lassan álomba sírni magunkat.