Blood moon [Teen wolf & Derek Hale fanfic]

3.rész

Íme az újabb rész! Ne felejtsetek el kommentelni!! Jó olvasást 😍😍❤️❤️❤️

Derekkel, hosszas séta után, vissza mentünk a leégett épülethez. Lazán neki dőlt a fekete camaronak zsebre dugott kézzel, majd rám emelte smaragdzöld szemeit.
-Ma eddzem a bétáimat. Ha gondolod, és kedved is van hozzá, eljöhetsz megnézni.-Nézett rám kíváncsian.
-Rendben. Persze, megnézem szívesen! De csak ha nem fogok zavarni.-Vontam meg a vállamat.
-Ha zavarnál, nem hívnálak el!-Mosolyodott el halványan.
-Jó elmegyek. Hol lesztek?-
-A suli lacrosse pályáján. Viszont nekem most mennem kell. Akkor este!-Kacsintott rám, majd gyakorlott kecses mozdulatokkal bepattant kocsijába.
-Elvigyelek?-Dugta ki a fejét, a lehúzott ablakon.
-Nem kell köszönöm! Ha már futva jöttem, futva is megyek haza!-Húztam ki magam, majd válaszát meg sem várva, futni kezdtem, a haza felé vezető úton.

***

Otthon épp az ebédet csináltam, mikor Stiles egy almát majszolgatva mögém lépett, majd átkarolt.
-Hogy van az én drága húgom?-Csamcsogott bele a fülembe, én pedig automatikusan nevetni kezdtem.
-Fúj Stiles! Ne nyammogj már a fülembe légyszives!-Löktem hátrébb. Mosolyogva hátra lépett.
-Jó nyugi! Csinálsz este valamit?-Fürkészett érdeklődve.
-Tulajdonképpen.-Túrtam bele hajamba.-Igen csinálok. És ezt akartam neked elmondani. De ne akadj ki kérlek!-Fordultam szembe Stilessel, ő pedig továbbra is kíváncsian méregetett.
-Csupa fül vagyok!-
-Szóval.. Derek elhívott a béták edzésére. Én pedig tudod milyen kiváncsi vagyok, szóval bele mentem.-Haraptam be ajkamat, várva Stiles reakcióját. Álla meg feszült, karjait keresztbe fonta maga előtt.
-Én nem bírom a pasast. De ez magán vélemény. Ha neked szimpi és érdekel milyen, hát legyen! Menj el, de ha meg sért, vagy ki idegel, tudod hol találsz hogy szét verjük a nagy csúnya farkas fejét!-Vigyorodott el, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről.
Nyakába ugrottam majd egy puszit nyomva az arcára köszöntem meg, hogy milyen csodálatos tesó.
Kaja után, felmentem olvasni a szobámba, amibe annyira bele merültem, hogy észre se vettem, mennyire eltelt az idő. A könyvemből, telefonom pittyegése ébresztett fel, ugyanis üzenetem jött. Kíváncsian nyitottam meg az ismeretlen számtól jött SMS-t.

-Fél óra múlva a lacrosse pályán! D.-

Szemöldököm a plafonig emelkedett. Honnan van meg a számom? Ez fura. Rá néztem falon függő órámra, ami fél hetet mutatott. Szuper, tehát hétre legyek a pályán. Magamra kaptam egy sötét kék cső gatyát, egy szürke kötött pulcsit, a bőrdzsekimet, kiegészítő gyanánt pedig a fekete kötött sálamat. Az előszobába még magamra rángattam a fehér rövid szárú conversemet.

A hajamat laza copfba kötöttem, aztán indultam is. Két perces késéssel ott is voltam a lacrosse pályán. Derek ott állt a közepén 3 emberrel akik közül az egyik egy lány volt. Amint a lány észre vett morogni kezdett, szem fogait ki mutatva.
-Erika! Viselkedj!-Szólt rá Derek.-Gyere Echo! Nem harapunk!-Nézett rám elbűvölően szép szemeivel.
-Hah.. A magad nevében beszélj!-Méregetett még mindig a szöszi csaj. Félve oda lépkedtem hozzájuk, aztán mikor jobban szemügyre tudtam őket venni akkor vettem észre, hogy Isaac is ott van. Az egyik legjobb barátom volt, mielőtt elköltöztem volna. Kérdezés nélkül a nyakába ugrottam, ezzel meglepve a többieket.
-Echoooo!! Úristen de hiányoztál. Meg vagy borsó?-Tett talajra az én régi legjobb barátom.
-Ahha.. Most már nem megyek sehova! Szóval maradok itt Hillsbe.-Vigyorogtam.
-Khm. Bocsánat hogy bele szólok ebbe a mesébe illő idillbe, de megmondanátok honnan ismeritek egymást?-Kapkodta köztünk a fejét Derek.
-Legjobb barátok voltunk Echoval, azelőtt hogy elköltözött volna. Utána megszakadt a kapcsolat.-Válaszolt helyettem Isaac kicsit szomorkásan.
-Értem. Akkor titeket nem kell bemutatni egymásnak. Szóval Echo, a falkám többi tagja, Erika, és Boyd.-Biccentett fejével a szőke lány, és a fekete srác felé. Az utóbbi mosolyogva intett, míg az előbbi gúnyosan méregetett. Ennek mi baja?
-Ülj kérlek a lelátóra. És figyelj!-Intett az ülő alkalmatosság felé. Szót fogadva felültem a lelátó középső pad sorára, majd az edzést kezdtem figyelni. Meg kell hogy mondjam elég dúrva volt. Derek nem finomkodott egy cseppet sem. Még Erikával se. Csak úgy kapták az egyre inkább erősödő ütéseket.
-Gyengék vagytok! Azt akarjátok hogy a vadászok könnyen elbánjanak veletek? Hm?-Kiabált velük Derek.
-Nincs ami ösztönöz minket. Talán Echo..-Mondta volna ötletét Isaac, de Derek belé folytotta a szót.
-Szó sincs róla! Túl veszélyes!-Zárta volna le a témát, ha én nem szólok közbe.
-Vállalom!-Jelentettem ki határozottan.
-Echo!-Kezdte volna a kioktatást Derek de nem hagytam hogy befejezze, ugyanis már ott áltam a pálya másik végén, ahol ő az előbb.
-Már döntöttem! Kezdhetitek!-Vigyorogtam.
-Hát jó. De ha bajod lesz nem fog érdekelni!-Közölte rezzenéstelen arccal. Erre csak megvontam a vállam.
-Tehát a feladat. Beállok Echo mögé, aki most a ti zsákmányotokat fogja jelenteni. El kell tőlem valahogy venni. Na! Kezdjük! Isaac! Te leszek az első, tekintve arra, hogy ti már ismeritek egymást!-Parancsolt Derek, közbe a hátam mögé sétált. Derekamnál fogva közel húzott magához, állát a vállamon pihentette, közbe apró puszikat ejtett rajta. Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni.
-Gyerünk Isaac. Ő most a tiéd, de én el akarom venni tőled! Hagyd hogy a farkas éned a felszínre törjön! Szerezd vissza azt ami a tiéd!-Mosolygott gonoszkásan, ezzel még jobban feldühítve Isaac-et. Ő se habozott, szemei kékségét, átvette a nem mindennapi sárga szín. Szem fogai kivillantak, arccsontjai megváltoztak. Morgott egyet majd őrült módon rohanni kezdett felénk. Na jó így már ijesztő egy picit ez a helyzet.
-Ne félj! Nem fog bántani! Csak ösztönzés kell nekik!-Suttogta Derek a fülembe, közbe folyamatosan simogatta a derekamat. Érintése alatt égett a bőröm. Hogy tudja ezt kiváltani belőlem? Nem értem.
Isaac ahogy elénk ért, Derek kezét valahogy lehámozta rólam, majd az említett személyt erősen gyomron vágta így az hátra tántorodott. Isaac kihasználva Derek "távollétét" felkapott a hátára, majd futni kezdett vissza fele, az induló vonalhoz.
-Jolvan Isaac, nem volt rossz! Erika te jössz!-Ált vissza a helyére Derek.
-Engem ugyan miért ösztönözne a csaj?-Tette csípőre a kezét, az említett személy.
-Jó akkor te hogy szeretnéd csinálni?-Masszírozta orrnyergét türelmetlenül a férfi.
-A saját módszeremmel!-Húzta gonosz vigyorra a száját Erika, én pedig kezdtem egyre jobban megutálni.
-Legyen! Echo, állj kicsit arrébb kérlek!-Szólt rám sokkal finomabban. Tettem amit mond.
Figyeltem ahogy Erika farkas bőrbe bújva szaladni kezd Derek felé, aki cseppet se volt megrémülve. Aztán a következő pillanatban, ahogy Derek elé ért, váratlanul kigáncsolta majd a hátán fekvő férfi csípőjére ült, és egy mozdulattal le smárolta.
Köpni nyelni nem tudtam. Derek hagyta egy kicsit a lánynak, sőt, mintha egy picit élvezte is volna. Aztán a lánnyal együtt felállt, majd azt erősen le lökte magáról.
-A következő ilyennél elvágom a torkodat.-Felelte szárazan. Idegesen vissza trappoltam a lelátóhoz, és nem törődöm stílusban levágtam magamat rá. Hisztizésemből egy ismeretlen férfi hang rángatott ki.
-Csak nem az előbbi akció miatt vagy ilyen dühös?-
-Maga meg kicsoda?-Néztem rá mérgesen.
-Peter Hale. Derek nagybátyja, de kérlek maradjunk a tegeződésnél!-Mosolygott elbűvölően.
-Rendben!-Mosolyodtam el én is.