Blood moon [Teen wolf & Derek Hale fanfic]

11.rész

Hellooo!!! Bocsánat, hogy később hoztam a részt, de teljes ihlet hiányba szenvedek és aaa... De igyekszem esküszöm!! Jó olvasást!!😍😍😍😍❤❤😍😍

-Echo..-Morgott fáradtan, a mellettem fekvő farkas.-Csörög a telefonod.
-Aahh.-Nyúltam a zenélő dolog után, ami az éjjeli szekrényen pihent.-Háló?!-Szóltam bele rekedten, ám amint meghallottam apám, nem éppen nyugodt hangját, azonnal fel ébredtem.
-Apa!! Mi a baj?!-Kérdeztem idegesen.
-Jaj kicsim! Hála istennek! Jól vagy? Minden oké?-
-Igen, persze! Apa mi történt?-
-Most hívtak, az őrsről, hogy találtak, az erdő elhagyatott temetőjében, egy holttestet. Azt mondták, hogy az illető fiatal lány, hosszú szőke hajjal. Én csak.. csak azt hittem..-Hallottam ahogy elcsuklik a hangja, a szívem pedig ezer meg ezer darabra tört.
-Apa!! Semmi bajom! Biztonságba vagyok! Haza menjek?-Rágcsáltam szám oldalát belülről, miközbe Derekre pillantottam, aki idő közbe felébredt, és a könyökére támaszkodva engem figyelt.
-Azt meg köszönném!-Csengett hálától apa hangja, arcomat pedig boldog mosoly díszítette.
-Rendben! Fél óra és otthon vagyok.-Hadartam el, majd telefonomat félre dobva, az ágyból kikelve öltözni kezdtem. Derek tekintete égetett. Karba tett kézzel oda fordultam hozzá, és felvont szemöldökkel kérdőre vontam.
-Te nem öltözöl?-
-De.. de olyan szexi vagy, hogy muszáj volt ezt végig néznem!-Nyújtózkodott, ami miatt izmai megfeszültek, ezzel teljesen istenivé téve, őt.
-Oké! Ez hízelgő, de fél órán belül otthon kellene lennem.-Fogtam fel a hajamat, mire Derek az ágyból kikelve, oda jött hozzám. Izmos karjait körém fonta, arcát nyakamba hajtotta, borostás arca, pedig csikizni kezdte a bőrömet.
-Ma is itt alszol?-Morogta.
-Ma nem! Ma te alszol nálunk!-Kuncogtam bele mellkasába, mire az államnál fogva, felemelte a fejemet, hogy rá tudjak nézni.
-Ez komoly? Apádnak is most akarsz be mutatni?-
-Aha! Imádni fog!-Vigyorogtam, ő pedig le hajolva hozzám, lágy csókot nyomott ajkaimra.
-Ahogy akarod! De ha nem fog kedvelni, a te lelkeden száradok!-Nevetett fel, majd elengedve engem, gyorsan felöltözött.
Pontosan félóra mulva, már az ajtó elött álltunk Derekkel, aki a kezemet markolászta idegességében.
-Nyugi már!-Néztem rá mosolyogva. Apa ebben a pillanatban kinyitotta az ajtót, aztán rám, Derekre, majd összekulcsolt ujjainkra siklott a tekintete.
-Sziasztok!-Felelte érzelemmentes arccal, Derek pedig megremegett.
-Jó napot Mr.Stilinski! Derek Hale vagyok, a lánya barátja!-Nyújtotta kezét bátran Derek, amit apa habozás nélkül elfogadott. Nyert ügye van. Akit apa nem kedvel, annak a kezét se szokta elfogadni. Például mikor Isaac először jött át, apa azt hitte együtt vagyunk, és nem akart vele még csak kezet fogni se. Aztán bele törődött hogy csak barátok vagyunk, szoval már nincs vele semmi baja. Be invitált minket a házba, majd a konyhába indult. Le vettük magunkról a kabátot, cipőt, aztán apa után indultunk. Az ebédet készítette nem sok sikerrel. A zöldségek még nem voltak fel vágva, a hús pedig már kezdett oda égni. Mosolyogva léptünk oda, majd Derek, kérdezés nélkül, apa mellé állt, és másodperceken belül, már a zöldség is a serpenyőben pirult. Apa átadta a helyet Dereknek, aki otthonosan mozgott a sütő környékén. Mosolyogva figyeltem őt, apa pedig szintén vigyorogva mellém állt.
-Mennyire komoly ez az egész?-Hajolt közel, hogy csak én halljam amit mond.
-Elég komoly.-Válaszoltam, ő pedig átölelt.
-Szimpatikus! Annak ellenére, hogy priusza van!-Nevetett, én pedig még mindig vigyorogva megpaskoltam imádott apukám fejét.
-Hallottam a sztorit!-Mentem oda a konyha szekrényhez, hogy elő vegyem belőle, a tányérokat, stb.-Stiles??-Fordultam apa felé, aki leült az asztalhoz.
-Nem sokára jön! Azt mondta Scottal kell valami kis előadást megcsinálni.-Vonta meg a vállát, Derek pedig sejtelmes vigyorral felém fordult. Legyintettem egyet, aztán szépen lassan megterítettem. Stiles pont akkor lépett be, mikor az ebéd készen lett. Meg torpant a konyha ajtóban, majd váltakozva minket kezdett bámulni.
-Hello Derek!-Intett, aztán hozzám lépett, majd karjaiba zárva, szorosan meg ölelt.
-Sziia Huggancs!!!!-
-Stiles!!!! Össze töröd a csontjaimat!!!-Sikítottam a mellkasába, aranyos bátyám pedig méltóztatott elengedni. Leültünk az asztalhoz, majd enni kezdtük, az ebédet, ami Dereknek köszönhetően, istenire sikerült. Az ebéd után, mindenki elvonult a saját szobájába, hogy le pihenjen.
Derekkel az ágyamon feküdtem, fejemet izmos mellkasára hajtottam, testemet az övéhez préseltem. Nem akartam elengedni. Biztonságba voltam mellette. Szemeim kezdtek lecsukódni, perceken belül, pedig már az igazak álmát aludtam.
Rohantam. Körülöttem hatalmas fák, amik az éj leple alatt, levelekkel feldíszített óriásoknak tűntek. Ziháltam, testem zsibbadt a félelemtől. Hol vagyok? Fordultam körbe ijedten, előttem pedig hirtelen egy hatalmas vas kapu jelent meg. A temető!! Remegve léptem be rajta, orromat pedig fertelmes bűz csapta meg. Rothadó hús szag terjengett a ködös levegőbe, gyomrom pedig hullámozni kezdett. Kezeimet szám elé tettem, ezzel meg akadályozva azt, hogy oda hányjak. Tovább mentem, a szag pedig kezdett elmúlni. Kiásott sírok között lépkedtem, és az egykoron bennük fekvő holt testek, most melléjük voltak fektetve. El borzadtam a látványukra. A testek mintha csak három hónaposak lettek volna. Rohadtak, kukacosodtak. Oda értem a temetőben levő hatalmas angyal szoborhoz, amiből egyszer csak, a fekete hajú támadóm lépett ki. Le ugrott a peronról, arcára pedig pimasz vigyor kúszott.
-Lám lám! Szóval tudok neked üzenni az álmodban! Ez tetszik!-Ült le elém a szobor lépcsőjére, én pedig akaratlanul is követtem.
-Mit akarsz tőlem??-Fontam karba kezeimet, száját pedig hangos nevetés hagyta el.
-Imádom, hogy az emberek bátornak mutatják magukat, pedig legbelül legszívesebben sírva menekülnének.-
-Én nem fogok elmenekülni! Érdekel mit akarsz!-Sziszegtem.
-Oké! Akkor rá térek a lényegre. Alkut ajánlok! Neked, és a..-Kereste a szavakat.-Falkádnak.-Köpte a szót, bensőmben pedig fel gyulladt a harag lángja.
-Milyen alku?-
-Segítek nektek! Már bocsánat, de amit a csapatod le művel katasztrófa. Ha rátok kell várni, előbb vagy utóbb egész Bacon Hills meg fog dögleni. Szóval vegyük úgy, hogy csatlakozok hozzátok.-Mosolygott. Nem tetszett ez az egész. Múltkor még ki akart nyírni erre most a segítségét ajánlja.
-Mi a csavar?? Mit akarsz cserébe?-Emeltem rá gyanúsan a tekintetemet.
-Nincs csavar! Nem csak nektek vannak ellenségeitek, és én egyedül vagyok ráadásul. Szóval mit akarok cserébe? Tartozni valahova.-Felelte komolyan, arcán pedig csak egy pillanatra, fájdalom suhant át.
-Értem. Oké, vegyük úgy, hogy átgondolom. Mit kell tennem?-
-Holnap este, gyertek ide! Ugyan itt találkozunk! És akkor elárulom azt, amit már egy ideje ki akartok deríteni.-Állt fel, lábaim pedig ugyanúgy cselekedtek.
-És ha esetleg nem jövünk?-
-Akkor elszabadul a pokol.-Felelte teljesen komolyan, tekintetét pedig rólam, a sírok felé fordította. Én is követtem, ám amint megláttam az elém táruló látványt, számhoz kapva a kezeimet, neki dőltem a szobor, omladozó falainak. A kopott füvet, az én szeretteim holtteste borította, szét cincálva vérben fürödve. Apa, Stiles, Lydia, Scott, Allison, Isaac, Boyd, Erica..
És Derek...