Blood moon [Teen wolf & Derek Hale fanfic]

9.rész

Halika! Íme az új rész! Jo olvasást babák!!☺️☺️☺️❤️❤️❤️

Levegőt kapkodva, álltam még mindig a fa előtt. Támadóm elvigyorodott, majd nyakamnál fogva arrébb "dobott", mint egy darab követ. Földre érkezésemkor, kézfejem reccsent egyet, ezt követően, pedig elviselhetetlenül fájni kezdett. A fiú, Derek előtt meg feszült, majd váratlanul neki ugrott, a
farkas pedig, ösztöneinek hála, azonnal átalakult, így az nem szerzett sérülést.
Vadul marcangolták egymást, én pedig, hogy ne legyek haszna vehetetlen, a fegyveremet kibiztosítva, lőni kezdtem a lidércet. Apa megtanított lőni, így gyorsaságuk ellenére is sikerült, eltalálnom anélkül, hogy Dereket is megsebesíteném. Az ezüst golyóknak hála, lelasítottam ugyan, de meg ölni, tényleg nem lehetett. Derek kihasználva egy olyan pillanatot amikor a lény éppen a földön volt, felkapva hátára, rohanni kezdett velem ki az erdőből. Mikor ki értünk, és megállapítottuk, hogy nem követ minket, idegesen elkapott magáról, majd szembe fordulva, mérgesen rám meredt.
-Echo!!! Meg vagy huzatva??? Mire volt ez jó hm?? Hogy megölesd magad??-Kérdezte kiabálva.
-Ne üvölts velem Derek! Csak nektek akarok segíteni, hogy meg könnyítsem a dolgotokat! Ne kezelj úgy, mintha gyerek lennék!-Fontam magam előtt össze karjaimat idegesen, mire Derek, szarkazmussal a hangjában felnevetett.
-Pedig most pont úgy viselkedtél mint egy gyerek! Azzal nem segítesz, ha megöleted magad!! Mond, mit kezdenék én nélküled?!-Túrt bele idegesen a hajába.
-Most haza viszlek! Kérlek otthon kicsit gondolkozz el azon, hogy mit csináltál!-Korholt, én pedig lehajtott fejjel, szó nélkül, a házunk felé vettem az irányt. Amint oda értünk, Derekhez fordultam, aki továbbra is mérgesen meredt maga elé.
-Derek!-Kezdtem volna, de egy intéssel, belém folytotta a szót.
-Nem!-Szólt indulatosan, majd sarkon fordult, és sietős léptekkel, vissza indult a házunk előtt parkoló camarojához. Bepattant, és a gázra taposva, elhúzott. Könny áztatott szemekkel berobbantam az ajtón, majd azt hangosan becsapva, rohantam fel a szobámba. Ágyamra ráesve, hangosan zokogni kezdtem. Sikeresen elbasztam megint, pedig csak segíteni akartam.
Nem értem, miért kell mindent elrontanom, pont akkor, amikor minden kezd helyre jönni.
Önostromolásomat, Stiles ideges feje szakította félbe.
-Echo! Van róla fogalmad, mekkora hülyeséget csináltál?-Rántott fel az ágyról, majd kérdezés nélkül, szorosan magához ölelt. Könnyeim nedves foltot hagytak pólóján. Babusgató szavaitól, és fejsimogatásátol, egy idő után megnyugodtam, Stiles pedig az ágyra ültetett, míg ő elém ült, az íróasztali székemre.
-Gyerünk, csessz le te is!-Morogtam bűn bánóan, Stiles ezen pedig csak elmosolyodott.
-Nem foglak le cseszni, de nem is járok neked öröm táncot itt helyben. Nagyon nagy felelőtlenség volt a részedről, ez a dolog. Echo, értsd meg! Szükségem van rád! Szükségünk van rád! Nem veszíthetlek el téged is!-Nézett félre, hogy ne lássam az arcára kiülő fájdalmat.-Ha bármi ilyen ötleted támad, nekünk szólj, ne egy magad intézkedj!-Emelte rám vissza tekintetét.
-Rendben. Ne haragudj. Ígérem többet nem csinálok ilyet!-Simogattam meg puha arcát, ő pedig tenyerembe hajtotta azt, lehunyt szemekkel.
-Nem haragszom hugi!-Mosolygott halványan, szívemről pedig hatalmas kő esett le.
-Már csak Derekkel kéne ezt megbeszélnem.-Sóhajtottam, az a bizonyos kő, pedig ujra vissza  gördült, szívem tetejére.
-Hagyd, hogy egy kicsit le nyugodjon, este pedig átviszlek, de ne szólj neki!-Kacsintott, arcomra pedig hatalmas vigyor kúszott, majd Stiles nyakába ugrottam, aki időközben felállt a székből.
-Köszönöm!!!-Szorítottam magamhoz imádott bátyámat.
-Nincs mit!-Puszilt bele a hajamba.

Egy gyors ebéd után, a szobámban töltöttem, a nap hátra levő részét. Görcsöltem az este miatt. Dereknek mindenben igaza volt, de az elutasítása velem szemben nagyon rossz volt. Szeretem őt. És tudom, furcsa, hiszen nem rég jöttünk össze. De mégis.. Bele szerettem, és közelsége hiányától fájt a szívem. Tétlenül járkáltam fel-alá a szobámban, hogy mégis mivel kössem le a figyelmemet. Neki álltam olvasni, nem segített. Aztán eszembe jutott, régen mennyire szerettem rajzolni, így végül az asztalomnál kötöttem ki. Dereket rajzoltam le, akinek az arca félig a sajátja, félig egy farkasé volt. Annyira bele merültem az alkotásba, hogy a következő pillanatban, már Stiles kopogott indulásra készen szobám ajtaján. Gyorsan lerobogtunk a lépcsőn, majd dzsekim és a bakancsom felvétele után, ki baktattunk a Jeep-hez. Beszálltunk, majd Derek lakhelye felé vettük az irányt. Tíz perces kocsi út után,
oda is értünk, majd Stiles szent beszéde után, miszerint semmi olyat ne csináljak amit nem akarok, kipattantam a kék járműből, majd halkan be nyitottam a raktárba. Hátam mögött hallottam ahogy Stiles elhajt, engem pedig automatikusan a beton lépcsők felé vittek lábaim. Habozás nélkül  felfutottam rajta, majd be nyitottam azon az ajtón, ami egyenesen a nappaliba vezetett. Derek ott állt a hatalmas ablak előtt, azon keresztül csodálta, az elé táruló, éjszakai város fényeit. Halkan a háta mögé lopóztam, aztán derekát óvatosan átkarolva bújtam, izmos hátához.
Sóhajtott egyet, majd felém fordult úgy, hogy karjaim, még mindig derekát ölelje.
-Baromira haragszok rád, ugye tudod?-Pillantott le rám, smaragdzöld szemeivel, arcomra pedig rózsaszín pír kúszott.
-Derek, kérlek ne haragudj rám! Hülye voltam, és a saját buta kis tervemet követtem, ahelyett hogy neked szóltam volna! Ne harizz rám!-Fúrtam fejemet mellkasába, ő pedig szorosan magához ölelt, arcát hajamba temette.
-Én kicsi pille cukrom! Nem tudok rád haragudni, de kérlek, ne csinálj ilyet többet, majd belehaltam az aggódásba!-Morogta.
-Ígérem!-Pusziltam meg arcát, ám arca helyett ajkaira leheltem csókot, ugyanis oda fordította a fejét. Csókunk szenvedélyes, és elmélyült volt. Nem tartott sokáig, ugyanis Derek félpercen belül, lihegve hajolt el tőlem.
-Ezt hagyjuk abba, különben itt helyben foglak meg dugni.-Suttogta a fülembe, gerincemen pedig egy jóleső borzongás futott végig.
-Akkor menjünk fel!-Búgtam csábosan, Derek karja pedig megfeszült körülöttem.
-El megyek zuhanyozni, addig menj fel. Te voltál otthon fürdeni?-
-Igen voltam!-Mosolyogtam. Derek viszonozta mosolyomat, majd egy törülközőt a vállára csapva, ami az étkező széken pihent, be vonult a fürdőbe. Gyorsan fel szaladtam a hálóba, ahol a felesleges ruha darabokat lekaptam magamról, kivéve a fehérnemüt, ami hála istennek, egy fekete csipkés darab volt. Szívem hevesen vert, hiszem pontosan tudtam, mi fog történni, az elkövetkezendő órában. Dereknek akarom adni a szüzességem. Nem fogom megbánni ebben biztos vagyok. Nem rég óta ismerem, ez igaz, de ez a kevés nap is elég volt arra, hogy bebizonyítsa, mennyire értékes ember ő. Hajamat kibontottam, hogy a hátamra omoljon, majd úgy vártam az én farkasomat. Amikor meghallottam, hogy valaki jön a lépcsőn, lélegzetem felgyorsult, szívem kétszer olyan gyorsan vert mint eddig. Derek felért, csípőjén csak egy törülköző lógott lazán. Amint meglátott, szemei ki kerekedtek.
Szégyenlősen elmosolyodtam, ő pedig lassú léptekkel az ágyhoz sétált. Felém tornyosult, majd szenvedélyes csókot nyomott ajkaimra.
-Nem kell olyat tenni, amire nem állsz még készen.-
-De készen állok Derek!-Mosolyogtam.
-Mire is?-Simított végig arcomon.
-Hogy neked adjam a szüzességem!-Feleltem egy szuszra.