Blood moon [Teen wolf & Derek Hale fanfic]

12.Rész

Sziasztok!! Itt is lenne az új rész! Kellemes olvasást!!❤❤❤❤❤

Izzadtan, zihálva keltem fel Derek mellkasáról, aki aggódva kémlelte rémült arcomat.
-Mit álmodtál?-Simított végig hátamon, hatalmas tenyerével.
-Valami olyat, aminek nem szabad megtörténnie! Derek! Bízol bennem?-
-Senkiben sem bíztam még ennyire!-Mosolyodott el halványan.
-Ma éjszaka ki kell mennünk a többiekkel, az erdőben levő temetőbe!-Pattantam ki az ágyból, hogy magamra vegyek valami kinti cuccot.
-Hova??? Echo, biztos vagy te ebben?-Pislogott rám értetlenül. Jaj Derek. Annyira féltelek.
-Halálosan! Mennyi az idő?-Kötöttem fel szőke loboncomat.
-Fél tíz.-Nézett a falamra felakasztott órára.
-Nagyszerű! Szólj a többieknek! Egy óra múlva a temetőnél!-
                                      ***
-Mégis mi a francot keresünk mi itt, ebben a lepukkant temetőben??-Dühöngött Lydia, miközben sietős léptekkel, haladtunk az angyal szobor felé.
-Hamarosan meg tudjátok!-Feleltem.
Öt méter után, ott is voltunk a szobornál, ami most is kísértetiesen magasodott fölénk. Az angyal egyik szárnyán ott ült a fiú, elégedett vigyorral az arcán.
-Szóval eljöttetek. Nagyon jó, de még mielőtt bele kezdenénk a bájcsevegésbe, tisztázzunk valamit! Egy rossz mozdulatuk van a kutyáknak, és a nyakatok törik!-Nézett rám a srác, azokkal a jég kék szemeivel, mire Derek fel morgott.
-Oké legyen! De előre szólok, ha bármi féle trükkel próbálkozol, ki tépem a szívedet a mellkasodból, és a torkodon nyomom le!-Feszültek meg farkasom izmai.
-Úgy legyen!-Biccentett a vérszívó, majd a szoborról le ugorva, mellénk állt.
-Tehát! A helyzet.. Nemtudom mennyit tudtok a mostani dolgokról, bár ahogy elnéztem a bénázásotokat, nem sokat. A lényeg. Nem én haraptam meg a vöröske nyakát! Ugyanis én nem iszom emberi vért. Azért is kék a szemem. Másik dolog. Nem vámpírokról van szó! Ezek a lények rosszabbak a vámpíroknál. Ezek nem kegyelmeznek, nem kérdeznek, és nem lehet őket nappal felismerni. Csak is éjszaka lehet őket elkapni de azt is nehezen. A természetfeletti könyvekben, csak vérdémonként tüntetik fel őket!-Ült le a kőre a fiú, mi pedig körbe álltuk.
-És akkor arra mi a magyarázat, hogy csak is fiatal holttesteket találnak a rendőrök?-Fonta karba a kezeit Derek, mire a fiú felnevetett.
-Baromi egyszerű farkaskám! Friss a vérük! A friss, fiatal vértől pedig erősebbek lesznek.-Vett elő zsebéből, egy cigarettát, amit gyakorlott mozdulatokkal a szájába helyezett, majd meg gyújtotta azt.
-És te miért segítesz nekünk?-Kérdezte Scott, aki Allisont ölelte magához. A srác halványan rám pillantott. Rájött hogy nem mondtam el nekik.
-Tudjátok, szar az amikor valami olyasmire kényszerítenek, amit te nem akarsz. Én nem akartam embert ölni, ezért ki rekesztett lettem. Egyedül maradtam, és egy idő után, baromi szar tud lenni. Szóval tartozni szeretnék valahova. Vagyis hozzátok!-Dobta el a csikket, majd fel állt, ülő helyzetéből.-Amúgy Alexander vagyok! Alexander Lincoln, de simán csak Alex, vagy Ander, vagy Lincoln!-Sorolta Alex a neveket, mire Stiles elnevette magát.
-Én Edwardnak akarlak hívni! Te figyelj, te is csillogsz a napon?-Poénkodott a bátyám, mire Alex vigyorogva ránézett.
-Mondod ezt te, halandó!-
-Jó akkor inkább ne beszélgessünk!-Vágta be a durcát Stiles, mire mindenki elnevette magát. Kivéve Derek.
Ő továbbra is szűkös szemekkel meregette Alex-et. Nem bízott benne. Engem már csak egy gondolat nyugtalanított. Még is mi a franc volt az az akciója az erdőben, ha nem iszik emberi vért, vagy nem is szeret gyilkolni?
-Alex.. Akkor engem miért akartál megölni?-Néztem rá a srácra, akinek arcáról, lefagyott a vigyor.
-Akkor éppen meg mentettelek szívem! Ugyanis a véredre, nem csak én figyeltem fel! A vérdémonoknál van egy amolyan szabály féleség. Ha egy fajtárs már ráment az áldozatra, ahoz a másik nem nyúlhat. És én már ott voltam! De ha nem csinálok semmit, az feltűnik nekik!-Vonta meg a vállát, Alex, mire Derek vállon veregette.
-Hát bocsi haver hogy utána jól megvertelek, de hát na!-Mosolygott cinikusan, Alex pedig felé fordulva elvigyorodott.
-Na hát azért te is kaptál az arcodba elég rendesen!-
-Ja persze. Majd legközelebb!-Feszült meg Derek arca, mire mellé léptem.
-Derek, nyugodj meg! Tudom, hogy nem bízol benne, és ezt másmilyen helyzetben megtudnám érteni, de most szükségünk van rá! Csak ő ismeri ezeket a lényeket! Ha most is ellenségeskedünk, ki tudja hány ember fog még meghalni!-Fogtam két tenyerem közé, Derek arcát, izmai pedig egyszer csak "elernyedtek".
-Rendben van. Igazad van! De mostmár menjünk haza, a többit holnap, nálam megbeszéljük!-Fordult a srácok irányába, akik egyetértően bólogattak. Vissza indult mindenki a kocsijához, én pedig kérdőn fordultam vissza Alexhoz.
-Neked van hol aludnod?-
-A kriptában szoktam, vagy a fa ágakon, ne aggódj Echo!-Mosolygott barátságosan, mire meg vontam a vállam.
-Hát jó! De ha bármire szükséged lenne, csak szólj rendi?-Mosolyodtam el, a fiú pedig biccentett, majd eltűnt a sötét éjszakában.
-Te tényleg bízol benne!-Ült be Derek a camaroba, homlokomat pedig az ablak üveghez nyomtam.
-Mi mást kéne tennem? Ez az egyetlen kapaszkodó ebben a kicseszett helyzetben.-Fordultam felé, ő pedig vészesen közel hajolt hozzám.
-Nem kincsem, neked én vagyok a kapaszkodó, ebben, és más helyzetben is!-Morogta, majd ajkait az enyémekre tapasztotta. Nyelve azonnal be jutott, ami enyém körül forogni kezdett. Bele túrtam fekete hajába, mire alám nyúlt, és az ölébe húzott.
-Echo! Akarlak! Most!-Nyögte a csókokat a számba, mire elmosolyodtam. Nem válaszoltam, helyette ki csatoltam gatyája övét, lehúztam a sliccét, és Derek segítségével, le rángattam róla a farmert. Ő sem tétlenkedett, melegítő gatyámat, és bugyimat egyszerre húzta le rólam. Két ujját azonnal fel tola, ami egy hangos nyögést váltott ki belőlem.
-Derek téged akarlak!!-Nyögtem, ő pedig ujjait kihúzva, a boxerét is lehúzva, kikapott a kesztyű tartóból, egy ismerős tasakot, aminek a tartalmát magára helyezte, majd alám pozícionálva magát, belém döfött. Egész testem bele remegett, a jó érzéstől, amit nyújtott. Csipőmet mozgatni kezdtem, Derek feje pedig hátra hanyatlott. A kocsi a nyögéseinktől volt hangos. Karmoltam a plafont, kapaszkodtam Derek vállába. A tempó gyorsabb lett, amikor az ismerős érzés épülni kezdett bennünk. Derek hatalmasakat lökött, nekem pedig nem kellett több, hogy el merüljek az orgazmusba. Ő nem sokkal utánam, el élvezett. Csak lihegtünk egymást kémlelve. Egy gyors csók után, felhúztam a bugyimat és a gatyámat, majd vissza ültem a helyemre. Derek is hasonlóan cselekedett, ám az óvszert egy kicsi zsepibe bele téve, ki dobta a kocsiban levő kis "szemetesbe". Az egész út csendben telt, én pedig csak az össze kulcsolt kezeinken mosolyogtam mint valami bárgyú kamasz. De hát az is voltam. Aztán mikor fordultunk volna be, az ismerős utcába, Scott ugrott rá a motorháztetőre, farkas alakjában.
-Azonnal tűnjetek el!!-Kiáltotta, ám ebben a pillanatban, valami oldalról rá vetődött. Gyorsan kinéztem, az ablakon és amit láttam cseppet se nyugtatott meg.
Egy vérdémon volt az.