Blood moon [Teen wolf & Derek Hale fanfic]

4.rész

És itt aaa new chapter!! Jó olvasást!! Remélem tetszik!!!❤️❤️❤️❤️

-És mi járatban erre?-Érdeklődött Peter.
-Eljöttem megnézni az edzést.-Vontam meg a vállamat, mintha ez tök hétköznapi dolog lenne. Szimpatikus férfi volt, és ő is feltűnően helyes. Karakteres arc, enyhe borostával megspékelve. Szeme jég kéken pompázott, amikkel bárkit képes elbűvölni.
-Értem. És mi a véleményed kedves unoka öcsikémről?-Pillantott rám kíváncsian. Nem habozik, hanem bele vág a közepébe. Ez tetszik.
-Derek. Nos ő nagyon kemény dió. Próbálja leplezni, mennyire sérülékeny,felveszi ezt a morcos farkas viselkedést, plusz nehezen enged közel magához bárkit is, de akinek megnyílik, az az illető, rájön milyen csodálatos ember ő valójában.-Tűrtem egyik hajtincsemet a fülem mögé, várva a férfi reakcióját.
-Igen érdekes meglátás. Azt hittem, és ne haragudj a feltételezés miatt, hogy rögtön azzal jössz, hogy Jajj ő olyan helyes.-Nyávogott, én pedig fel nevettem.
-Hát igen, engem nem a külsőségek alapján elítélő embernek ismernek.-Mosolyogtam.
-És ez nagyon jó. Na de vissza térve, tetszik neked?-Kiváncsiskodott tovább Peter.
-Igen. Nagyon vonzó férfi. Gyönyörű szemek, csodás ajkak. Jól kidolgozott test. Egyszóval igen, nagyon tetszik nekem.-
-Ezt örömmel hallom. Viszont minden jóban van valami rossz.-Komorodott el.
-Ezt hogy érted?-Pislogtam rá. Most én voltam a kiváncsi.
-Úgy értem hogy..-Kezdett volna bele, a kérdésem megválaszolásába, de Derek ideges hangja közbe avatkozott.
-Peter! Mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy még egy jó ideig nem jössz vissza?-Állt meg előttünk keresztbe font karral a morcos farkas.
-De, jól tudod így volt. Aztán változtak a dolgok, én pedig jobbnak láttam azt, ha hamarabb vissza jövök!-Felelte hetykén Peter.
-Hát ne haragudj, ennek nem tudok nagyon örülni. És ha most megbocsájtasz, szeretném Echot haza vinni.-Ragadott karon, majd maga mellé rántva, a kocsija felé kezdett húzni.
-Derek! Ne ráncigálj már!! Különben se mondtam hogy el akarok menni!-Fújtattam idegesen.
-Szerintem nem is kérdeztem! Gyere Echo, ne bosszants fel!-Kezdett be dühödni Derek.
-Legalább had köszönjek el Petertől!-
-Ah rendben van! De ne tartson sokáig, mert én magam teszlek a kocsiba az pedig nem lesz kellemes.-Engedte el a karomat, én pedig azzal a lendülettel vissza fordultam, majd oda kocogtam Peterhez.
-Örülök, hogy megismertelek Peter!-Adtam gyors puszit arcára, majd vissza is igyekeztem a dühöngő farkas felé.
-Elég gyors voltam??-Haladtam el mérgesen a szépszemű mellett, majd kocsija felé vettem az irányt. Ahogy hallottam a zár kattanását, be is pattantam az autóba, és az ablak felé fordultam karba tett kézzel, tudatva ezzel azt, hogy nem akarok beszélgetni. Derek is beszállt az autóba, majd felhúzott szemöldökkel felém fordult.
-Most tényleg Echo? Ezt akarod játszani? Ne legyél gyerekes!-Indította el a járművet. Pulzusom az egekbe szökött, a hírtelen harag miatt.
-Tényleg Derek?? Én vagyok a gyerekes? Vedd már magadat is észre! Nem tudom ki hisztizett amiatt, hogy a nagybátyjával beszélgetek.-Vágtam hozzá a szavakat.
-Nem tudom ki hisztizett be azon, hogy Erika le smárolt!-Vágott vissza. Szóval így játszunk?
-A kettő rohadtul nem ugyanaz!!-Sziszegtem.
Erre nem válaszolt, csak vezetett tovább idegesen. Persze ilyenkor meg hallgat, mert tudja hogy igazam van. Öt perc kínos csend után leparkolt a házunk előtt, de amikor kiszálltam volna, rám zárta az ajtót.
-Ki engednél?-Néztem rá szikrázó szemekkel.
-Majd ha válaszolsz egy kérdésemre.-Mondta még mindig az utat nézve.
-Igen?-Kérdeztem sokkal higgadtabban. Derek lesütötte a szemét, hangosan ki fújta a bent tartott levegőt, majd rám nézett.
-El jössz velem holnap vacsorázni?-
Le döbbentem a kérdés hallatán. Most tényleg randira hív?
-És. Ez egy randi?-Kérdeztem halkabban, mire Derek felnevetett.
-Nem Echo üzleti megbeszélés. Persze hogy randi! Szóval mit mondasz?-Emelte rám igéző zöld szemeit.
-Igen el megyek veled.-Mosolyodtam el.
-Rendben. Holnap este 8-ra itt vagyok érted.-Nyitotta ki az ajtót. Utoljára még biccentettem, aztán kiszálltam a fekete járgányból. Ahogy néztem a Camaro távolodó alakját, rá kellett jönnöm, teljesen magába bolondított ez a férfi.

                                      ***

-Szóvaaal? Mennyire idegelt ki?-Állt vigyorogva a szobám ajtajába Stiles.
-Valójában csak apró össze szólalkozás volt, semmi több!-Vigyorogtam vissza. Stiles el lökte magát, az ajtófélfától, majd leült mellém az ágyra. Komoly arccal méregetni kezdett, én pedig már előre tudtam, hogy mit akar kérdezni.
-Nem csak... -Kereste a megfelelő szavakat Stiles.-Ismerősként tekintesz rá, ugye?-
-Nem igazán..-Kaptam zavartan oldalra a fejemet.
-Hé, ezzel nincs semmi baj.. Csak... Nem akarom hogy megint olyan rosszul legyél mint akkor.-Ölelt át, én pedig, automatikusan hozzá bújtam.
-Talán ezért vonzódom hozzá ennyire. Mert tudom, hogy ő képes lenne engem mindentől megvédeni. És talán.. Ő segítene, hogy ez az egész ne fájjon ennyire.-Sírtam el magamat, majd az arcomat Stiles vállába fúrtam. Ez várható volt, hogy nemsokára megtörök. Hiszen mikor utoljára itt voltam, ebben a házban, Anya még itt sürgött-forgott a konyhába. Az emlékek csak úgy pörögtek az agyamba, én pedig képtelen voltam őket megállítani.
-Jól van, jól van ssh.-Simogatta Stiles a fejemet. Miután megnyugodtam, Stilessel egy halom popcorn-nal az ölünkbe, megnéztünk egy vígjátékot. Iszonyú hálás voltam az égnek, hogy ilyen remek tesóval áldott meg. A film után, nála aludtam, ugyanis mikor szomorú vagyok, mindig nála alszok. Mesélünk egymásnak spontán dolgokról. Ma este kivételesen a zöld szemű alfáról volt szó. Stiles elmondott mindent, amit tudnom kellett róla. Szó esett Scottékról is, de most leginkább a férfiről beszélgettünk. Nem hazudok ha azt mondom, nem egyszer volt olyan, hogy az életét kockáztatta a fiúkért. Stilest is megmentette nem egyszer.
-Szóval megértem ha felfigyeltél rá.. De Echo.. Nagyon kérlek. Vigyázz magadra! Nem tudom mi lenne velem nélküled.-Puszilt bele a hajamba.
-Nem lesz bajom Stiles! Ígérem!-Bújtam hozzá közelebb, majd egymást ölelve hajtottuk álomra a fejünket.

                                       ***

-Álomszuszééééék!-Kiáltotta egy ismerős hang, én pedig riadtan ültem fel az ágyba.
-M,mi az?-Kapkodtam rémülten a fejemet, aztán mikor megpillantottam az előttem vigyorgó eper szőke barátnőmet, a rémületet düh váltotta fel.
-Lydia! Mi van??-
-Mi az, hogy mi van? Randid lesz két óra múlva és te még csak most keltél fel!-Tette csípőre a kezét, nekem pedig leesett az állam.
-Este 6 óra van?? Az egész napot végig aludtam??? Te jó ég! Mit veszek fel? Hogy fogok elkészülni ennyi idő alatt? Te honnan tudod ezt??-Kérdeztem össze vissza a dolgokat.
Lydia megvárta még ki őrjöngöm magam, majd diplomatikus arccal a szemembe nézett, közbe kezeit vállamra támasztotta.
-Echo! Ne aggódj! Mindent elintéztem! Van ruhád, ami mellesleg nagyon dögös, neked csak fürdeni kell és borotválkozni! A többit én oldom meg! Ja és Stilestól tudom. Na indíts!-Csapta össze a tenyerét.
-Oké máris indulok.-Mentem a fürdő szobám felé, de fél úton vissza fordultam.
-Hol borotváljam le?-Néztem rá félénken.
-Lábad, hónaljad, plusz azokat a részeket amik nem látszódnak!-Kuncogott, nekem pedig le esett mire érti.
-Lydia! Tudod hogy én még nem!-Háborodtam fel játékosan.
-Jajj tudom, de ilyenkor nem tudni mire számíthat az ember! Na menj mert nem leszünk kész!!-Tolt a fürdő szoba felé.
Hogy nekem milyen szuper barátnőm van!