Blood moon [Teen wolf & Derek Hale fanfic]

16.rész

Stiles

Sziasztok drágáim!! Jó olvasást nektek, és ki tartást a sulihoz! 😊😊❤️❤️

-Neked elment az eszed??-Akadtam ki,Alexnek.-Most, mihez fogsz kezdeni?? Ha nem változok át, rögtön le vágják!-Túrtam bele, idegesen a hajamba.
-Én is tudom magamtól!! Tisztában vagyok vele! Fogalmam sincs, mit fogok csinálni..-Sóhajtott, miközben, vissza pattantunk a Jeep, rozoga ülésére.
-Hát az nagyszerű.-Indultam el. A kocsi kerék az úton, csak úgy csikorgott, ès a fejemben, a megannyi kétségbeesett kérdés miatt, olyan hangosnak tűnt.
-Stiles ne aggódj. Megoldom. Ha kell, magamra hárítom az egészet, és akkor nektek nem lesz bajotok.-Itt, Alexre kellett pillantanom.
-Most úgy érted, ki nyiratod magad?-A döbbenet, hirtelen ült ki az arcomra.
-Ha ez kell ahoz, hogy ti biztonságban legyetek, akkor igen.-Magyarázott maga elé.
Csendben maradtam. Nem hagyhatom, hogy ezt a srácot, aki a biztonságunkat szolgálja, meghaljon. Még mindig, az erdőben haladtunk, amikor hirtelen satufékezve, félre álltam. Alex meglepően pislogott rám.
-Ugye, most nem az következik, hogy be közlöd, hogy te meleg vagy, és igazából szerelmes vagy belém?-Ezen kicsit ki akadtam.
-Tessék??? Haver, úgy nézek ki, mint aki meleg?-
-Nem, de a mai világban, nem lehet tudni.-Nevetett fel megkönnyebbülten, én pedig kicsit elgondolkodtam, az ötletemen. Jó ötlet egyáltalán? Meg tudom csinálni?
-Alex. Változtass át.-Néztem a srácra, akinek le esett az álla.
-Mi van? Nem, ezt felejtsd el. Nem változtatlak át.-
-Miért nem??-
-Nem vagy erre felkészülve! Ez nem játék, vagy valami elbaszott alkonyat film, egy átváltozás veszélyes, és fájdalmas. Olyan kínokat élsz meg, mialatt változol át, hogy jó ha túléled.-Fonta keresztbe a karjait. Egy pillanatra, tényleg megijedtem, aztán eszembe jutott Scott. Ő mennyi mindenen mehetett keresztül, amikor változott át? Ennyi áldozatot, én is meg hozhatok igazán.
-Nem érdekel. Változtass át. Ennyit meg tehetek a családomért, és a barátaim épségéért.-Álltam elé.
-Ezt, a többiekkel is le kellene beszélned. Főleg, a húgoddal.-Erre, csak meg ráztam a fejem.
-Nem. Ez az én döntésem. Így döntöttem, el kell fogadniuk.-Alex, sajnálkozva figyelt. Ő is azt látta bennem, amit mindenki más. Egy gyenge, mihaszna embert, aki sehogy se tudna segíteni. Már meguntam.
-Én erről akkor is beszélnék. Már csak amiatt, mert, ez egy nagyon veszélyes dolog. Fájdalmas, durva, és még sorolhatnám.-Szállt vissza a kocsiba. Egy szemforgatáson kívül, nem reagáltam rá mást. Vissza szálltam én is, és újból elindultunk a kihalt úton. Folyamatosan, ezen az egészen agyaltam. Tényleg ezt akarom?? Minden meg fog változni, ha így döntök. De számomra, megéri.

Egy óra múlva, Scottéknál ültünk össze, hogy megvitassuk a helyzetet.
-Már eldöntöttem! Nem beszéltek le, erről az egészről.-
-Stiles! Ez őrültség!!-Derek feszengve állt, a húgom mellett. Ideges volt. Tényleg érdekli, hogy mi van velem?? Érdekes.
-Nem őrültség! Eldöntöttem, így lesz.-Szemeim, Echon állapodtak meg, aki most hihetetlenül csendben volt. Zafir kék szemei könnyesek, és szomorúak voltak, nem nézett rám. Biztos vagyok benne, hogy most csalódott bennem. Echo mindig is, jó gyereknek ismert, így gondolom, ezt nem nézte ki belőlem. Miután a többiek elmentek, bementem Echohoz. Az ágyán ült, és maga elé bámult.
-Echo..-Ültem le mellé. Nem válaszolt. Lassan, felém fordította a fejét, majd hirtelen magához ölelt.
-Tudod jól, hogy még mindig, mennyire fáj anyu hiánya. És akkor, most be közlöd, hogy konkrétan halott akarsz lenni?-Szipogott a mellkasomba.
-Echo. Nem lesz semmi bajom, nem fogok meghalni. Illetve, félig meddig igen, de nem foglak itt hagyni.-Simiztem meg az arcát, majd adtam a homlokára egy puszit. Annyira szeretem a hugomat, el se tudnám képzelni az életemet nélküle. Hosszú szempillái alól, fel kukucskált rám, ahogy kiskorában is tette.
-Ígéred?-
-Ígérem.-
Lassacskán elaludt, én pedig óvatosan cirógattam a hátát, és ekkor még nem sejtettem mi fog rám várni holnap.