Blood moon [Teen wolf & Derek Hale fanfic]

2.rész

Itt a 2.réész!! Ne felejtsétek el a commentet!!!
Puszi nektek és jó olvasást!!!!❤️❤️❤️😍😍😍😍☺️☺️☺️☺️☺️

A kávézóból egyenesen Derekhez mentünk az erdőbe. Egy leégett ház előtt áltunk meg nekem pedig leesett az állam.
-Itt lakik?-Pislogtam a többiek felé.
-Egyelőre igen. Most keresgél lakást.-Vonta meg a vállát Scott.
-Majd hozzá szoksz!-Legyintett Stiles.
Ahogy beértünk a srácok egyenesen tovább mentek, de én még maradtam egy picit. Körbe néztem. A ház a tűz előtt baromi szép lehetett. Modern, de még is visszafogott. Miután kibámészkodtam magamat, a többiek után mentem. Egy hatalmas asztal felé hajoltak, amin Beacon Hills térképe volt. Egy ember nem hajolt rá a térképre, csak Scotték ötleteléseit hallgatta. Nyilván ő Derek. Fekete haj, magas, szikla izmos testalkat, ragyogó zöld szemek férfias, enyhén borostás áll. Azonnal megbabonázott. Tekintetét hirtelen rám emelte, arca elkomorodott. Ajjaj.
-Te meg ki vagy?-
-E-Echo Stilinski a nevem.-Dadogtam.
-Hát ez nagyszerű. Még egy Stilinski.-Jegyezte meg gúnyosan, mire bepöccentem.
-Nem tudom Mr.morcos farkas úr, hogy mi bajod van, de csak úgy megjegyezném, árt a szépségednek ha sokat morogsz.-Vigyorogtam, erre a többiek hangos röhögésbe kezdtek, de Derek pillantására, rögtön elhalkultak.
-Szóval tudod. Oké. De ha jár a szád, be tömöm.-Húzta gúnyos mosolyra a száját. Fhu de bosszantó.
-Azt próbáld meg.-Vetettem oda flegmán, mire elnevette magát. Jé! Nevetni is tud?
-Nem kell ezt próbálni! Elsőre is menni fog.-Vonogatta a vállát.
-Ahha.. Inkább rágcsálj egy kis farkas ölőt, hátha jót tesz!-Vágtam hozzá a szavakat de tudtam ezzel túl lőttem a célon. A srácok felszisszentek, majd minket kezdtek el nézni. Derek arc izmai ugrálni kezdtek. Lassú szinte veszélyes iramban közeledni kezdett felém, én pedig teljesen a falnak préselődtem. Zsák utca.
-Mit mondtál?-Ált meg tőlem 2 centire Derek. Kezeivel megtamaszkodott a falnál, engem teljesen be szorítva.
-Hallottad.-Feleltem. Féltem, de ezt nem akartam neki mutatni.
-Na ide figyelj kislány. Nem tudom mit keresel itt. Vagy hogy mit tudsz erről az egészről, de Stiles biztos mondta, nem szeretem ha szórakoznak velem, vagy ellenszegülnek nekem. Szóval. Ha azt akarod, hogy közénk tartozz tartsd a szád. Vagy nem lesz jó vége!-Hajolt közel a fülemhez. Teljesen kirázott a hideg.
-Jolvan Derek elég lesz!-Jött hozzánk Stiles.
-Tanitsd meg a húgodat arra, hogy hogy viselkedjen farkasok között.-Nézett Derek szigorúan Stilesra.
-Oké higgadj már le! Nem kell fel kapni a vizet.-
-Csak mondom. Most mehettek. Holnap folytatjuk! Örültem a találkozásnak Echo. Te is legyél itt holnap! Van egy két dolog amit meg kell beszélnünk.-Pillantott rám.
-Oké.-Bólintottam. A többiek elköszöntek Derektől aztán mindenki haza felé vette az irányt. Szép kis fejmosást kaptam Stilestól a kocsiban. Köszi Derek.

~Derek szemszöge~

Amióta elmentek a kölykök azóta csak Echora gondolok. Azok a jégkék szemek. A porcelán fehér bőre. A piros ajkai, a szőke hosszú haja. Idegesen járkálok a házban. Edzettem is, de az se segített. Elmentem futni, az se. Nem tudom kiverni őt a fejemből. Már jó ideje nem éreztem ilyet. Echo megjelenése miatt nem csak a farkas ösztöneim, de a farkam is erősen életre kelt. Olyan vagyok mint egy kamasz, aki most kezdi el megismerni a testét. Szörnyű.
Most már nem csak a gyilkosságok miatt kell aggódnom, ami egyre több és rejtélyesebb mostanában, de mostmár Echo miatt is elkezdhetek. Nem csak amiatt hogy rám milyen hatással van, hanem amiatt is hogy ne essen baja. Idegeskedés közben eldöntöttem hogy le fürdök, az általában segít. Le kapkodtam magamról a ruháimat, majd beálltam a jó forró víz alá. Homlokomat neki döntöttem a zuhanyzó falának, majd fantáziálgatni kezdtem. Meg csókolom Echot. Megsimogatom, végig puszilgatom teste minden egyes centijét. Közben az én nevemet nyögdécseli. Ennyi kellett és a farkam úgy állt mint a lámpa oszlop. Fasza. Szószerint. Gondolataimat vissza tereltem Echora, közben kézbe vettem szerszámomat,majd a jól begyakorolt mozdulatokat kezdtem ismételni. Rá gondoltam. Meztelenül. Ahogy alattam fekszik kitárt lábakkal. Oh istenem. Képek tömkelege cikázott a fejemben, nekem pedig nem kellett se több se kevesebb, hatalmasat robbantam az élvezettől. Én beteg vagyok. Most vertem ki egy olyan lányra akit csak pár órája ismerek.
Mit teszel velem Echo?
  
                        ~Echo szemszöge~

Másnap reggel korán keltem, hogy ki tudjak menni futni az erdőbe. Imádtam ahogy a hűvös levegő simogatja az arcomat. Felkaptam az edző cuccomat, aztán halkan kiléptem az ajtón hogy Apa és Stiles ne keljenek fel.
Az erdő felé vettem az irányt. Beindítottam a zenéket, hogy a fülembe dübörögve adjon lökést az adrenalinhoz. Nem is figyeltem
hogy merre futok. Csak futottam. Aztán egy olyan zenére váltott a lista amitől a szívem kihagyott egy ütemet. Lassítani kezdtem. Ezt a számot akkor hallgatom mikor Anya hiányzik. Eszembe jutottak a fájó emlékek, a könnyek pedig folyni kezdtek az arcomon. Nem akarok újra szomorú lenni. Nem! Elég volt. Idegesen válogatni kezdtem a zenék között. A gyaloglásbol ujra futás lett, de az irányra nem figyeltem. A következő pillanatban, ahogy megtaláltam a megfelelő számot, hirtelen neki ütköztem egy kemény dolognak. Fel pillantottam, ekkor láttam meg.. Dereket?!
-Derek? Te itt mit?-Pislogtam rá, az előttem álló izom kolosszusra.
-Itt lakok picinyem.-Mutatott körbe, nekem pedig akkor esett le, hogy ott állok a leégett ház előtt.
-Nem is tudtam hogy szeretsz futni!-Mosolyodott el halványan.
-Pedig de! Nagyon szeretek. De most elment tőle a kedvem. Vagyis, most inkább sétálni lenne kedvem.-Vontam meg a vállamat.
-Esetleg én vagyok az oka?-Kérdezte halkabban amit nem tudtam hova tenni. Hova lett az a Derek aki tegnap ott állt előttem a falhoz szorítva?
-Nem! Vagyis.. Talán! De nem rossz értelemben! Tegnap azt mondtad beszélni akarsz velem. Hát itt vagyok.-Mosolyogtam rá, amit viszonzott!!
-Jolvan. Akkor sétáljunk!-Nézett rám, olyan szexin hogy majd meghalok.
-Rendben!-Vigyorogtam, majd sétálni kezdtünk az erdőben össze-vissza.

                                     ***
Derek sok mindent elmondott magáról. Hogy milyen az ha valaki igy nő fel, hogy milyen volt megtapasztalni, elmesélte az első szerelmét, hogy ő maga ölte meg egy végzetes hiba miatt.
Aztán mesélt a családjáról, és a tragikus tűzről.
Ennek a férfinek annyi fájdalom van a lelkében hogy csoda, hogy képes életbe maradni. Derek nagyon jó ember. Bármennyit is piszkálódik, vagy morcoskodik a srácokkal, eddig bármilyen bajban is voltak, ő habozás nélkül segített nekik. Az hogy vérfarkas mellékes. Persze van sok hátulütője, de ez eltörpül a sok jó mellett.
Aztán meséltem neki én is az életemről. Anyu halála, Stilessal való kapcsolatomról, ilyenekről. Szó nélkül végig hallgatott. Láttam a szemében az igazi sajnálatot. Hogy nem csak úgy mondja, és ez nekem mindennél többet ér.