Blood moon [Teen wolf & Derek Hale fanfic]

15.rész

Sziasztok babák!! Igen, tudom már nagyon vártátok a folytatást, hát most elhoztam!!! Nagyon nagyon köszönöm a sok támogatást szuperek vagytok!😍😍 Élvezzétek ki ezt az utolsó egy hetet a nyárból, pihenjetek! Jó olvasást!❤️❤️

A férfi haragosan nézett rám, erősen a falhoz szorított, a nyakamnál fogva.
-Üzenetem van Alex számára. Ha nem jelenik meg holnap, a király előtt, kegyetlen mészárlást indítunk az emberek ellen. Csak úgy ömleni fog a vér a városba, kivételezés nélkül. Nyugodtan mond neki hogy ezt Veron üzeni. Örültem a találkozásnak.-Vigyorodott el, majd másodpercek alatt, el is tűnt a szobából. Kapkodtam a levegőt, a nyakam fájt a szorítás helyén. Az érzéseim azt mondják, hatalmas bajba keveredtünk a démonok ellen. Nem tréfálnak, nem hazudnak. Idegesen járkáltam a szobába, hogy most mitévő legyek. Ha szólok Dereknek ideges lesz és mindenképp ide fog jönni, ha Stilesnak szólok mégjobban félteni fog és nem enged sehova. Fogalmam sincs. Idegesen túrtam a hajamba, és agyaltam. Ahogy le feküdtem az ágyra és tovább agyaltam, hirtelen nyomott el az álom. Sikolyok, rémült arcok és megannyi vér, amit láttam.
Reggel remegve, izzadva ébredtem fel. Tudtam hogy gyorsan kell cselekednem, így amilyen hamar tudtam, lefürödtem, fel öltöztem és egy SMS-t dobva a srácoknak, mentem is Alanhoz a rendelőbe.
Mire oda értem a többiek is ott voltak. Gyors üdvözlés után, bele is kezdtem a mondandómba.
-Srácok. Tegnap este, egy démon volt a szobámba. A falnak szegezett, és üzenetet mondott amit át kell adjak Alexnek..-Néztem az említett fiúra, aki idegesen megfeszült. Ahogy Derek is.
-Mit üzent?-
-Azt hogy ha ma nem mész be a királlyal beszélni, vér fog folyni.-Nyeltem egyet, ő pedig egyre idegesebb lett.
-Ki üzente?-
-Valami Veron..-
-A rohadék..-Túrt bele hajába, a kék szemű srác, aztán idegesen járkálni kezdett.-Nem hiszem el.-
-Ki az a Veron?-Állt meg mellettem Derek, aki csak lágyan magához húzott.
-A bátyám. Nem voltunk rossz testvérek, de amint megtudta, hogy nem akarok embert ölni felháborodott és nekem esett. Azóta nem vagyunk jó viszonyba. Dehogy ennyire be nyalta magát Ericnek azt nem tudom felfogni.-Rázta a fejét.
-És ki az az Eric?-Kíváncsiskodott Allison
-A vér démonok királya.-Felelte Alex.
-Még is mit akarhatnak? Erre kellene rájönni, hogy mi vezérli őket.-Gondolkodott hangosan Alan.
-Te voltál az Alex akik velük élt, nem tudsz semmit te se?-Kérdezte Scott.
-Nem igazán. Azt tudom, hogy hatalmat akarnak, de hogy igazából mi ellen, vagy mi felett fogalmam sincs.-
-Miért nem kérdezed meg tőlük?-Állt karba tett kézzel Stiles, mi pedig egyszerre néztünk rá.
-Ezt te sem gondoltad komolyan.-Korholta le Derek, mire Alan szeme felcsillant.
-Tulajdonképpen ez nem is rossz ötlet! Elmész a király elé. Elhiteted vele, hogy csak szimatolsz az emberek között, hogy információval tudj nekik szolgálni. Aztán puhatolózol, hogy mi a tervük és ha minden igaz be kapják a csalit.-
-Az a baj hogy nem ilyen naivak. Simán le esik nekik hogy valójában nektek szimatolok. Kellene valami csali szerű.-Töprengett Alex, mire rá kaptam a tekintetem, de mielőtt bármit mondhattam volna Derek közbe vágott.
-Felejtsd el! Ezt komolyan nem fogom engedni! Nem mész be egy olyan helyre ahol hemzsegnek a démonok. Ebben nem nyitok vitát.-
-Be megyek én.-Állt fel a székről Stiles, mire mindenki kérdőn nézett rá.-Komolyan. Meg tudom csinálni.-
-Biztosan ezt akarod?-Pillantott rá a Démon, a bátyám pedig határozottan bólintott.
-Ott legyünk erősítésnek?-Derek hangja feszült és ideges volt. Tudtam hogy már nagyon zavarja az egész, hogy ahelyett hogy előrébb jutnánk mindig csak hátrálunk. Mindig van valami bökkenő ami nehezítést ad.
-Ne. Baromi erős az érzékelőnk, ha más lény van ott. Maradjatok itt, megpróbálunk sietni.-Indultak el azután, hogy megszeretgettem a bátyámat. Baromira féltettem. Ha elveszítem őt is, az számomra a végét fogja jelenteni mindennek. Alexet is meg öleltem és meg kértem, hogy vigyázzon magára is, meg Stilesra is. A búcsúzás után már csak annyit láttunk hogy elhajtanak a rozoga kék Jeepel, én pedig onnantól kezdve csak folyamatosan imádkoztam.

Stiles

Ahogy a démonok lakhelye felé tartottunk, úgy kezdett el felettem eluralkodni a pánik. Basszus mi a francot gondoltam?? Én csak egy átlagos, sőt az átlagosnál is átlagosabb diák vagyok. Még a suliban is a lúzerek körét erősítem, a lacrosse-ban is csak a kispadon ülök. A tenyerem izzadt ahogy a kormányt markoltam, kicsit gyorsabban is kapkodtam a levegőt. Alex egy másodpercre rám pillantott, aztán vissza az útra.
-Ne stresszelj ennyire. Nem lesz bajod, én ott leszek. Csak maradj csendben, hagyd hogy én beszéljek.-
-Rendben, csak ez sima emberként nem olyan egyszerű.-
-Ne becsüld le magad. Hidd el, az emberek néha nagyobb dologra képesek mint bármelyik természetfeletti. Nézd a húgodat. Bármit meg tenne a szeretteiért. Vagy itt vagy te. Hányszor segítettél már a legjobb barátodnak? Vagy a falkának? Ezek alapján ítéld meg az erődet.-
-Hát rendben. Legyen igazad..-Vontam meg a vállam és Alex utasítását követve le fordultam, a fákkal borított kis útra. Ahogy oda értünk csak ámulni tudtam. Hatalmas völgy, erdővel körbe véve, aminek a közepén egy nagy kastély szerű építmény állt. Le parkoltam, majd Alexet követve meg indultam. Ahogy beléptünk a hatalmas kapunk, egy baromi hosszú folyosó vitt előrre. Oldalt boltívek, öntött vas gyertyák, megannyi furcsa és rémisztő festmény. A fal, a padló fekete márvány, a boltívbe vésett minták széle pedig arany. A folyosó végén újabb hatalmas ajtó, amin belépve elkapott a pánik. Hatalmas étkező, bordó asztalok három sorban, ahol csak vérdémonok ültek. Kristály pohár, amiben felismerhető vörös folyadék, előttük mindenféle gyümölcs, hús. Ahogy beléptünk ránk szegeződött a terembe levő összes tekintet. A csend miatt a hideg futkosott a hátamon de csak követtem Alexet aki továbbra is magabiztos léptekkel haladt előre az asztalok között. A terem végébe érve egy hatalmas trón, benne egy fiatal férfi. Biztos vagyok benne hogy ő Eric. Erős állkapocs csont, hűvös, rideg bíbor szemek, gesztenye barna haj, erős alkat. Ha az ember először nézné meg őket azt hinné vámpírok, de aztán ahogy jobban szemügyre veszi őket látszik a különbség. Ezek még a vámpíroknál is jegesebbek.
-Alexander. Szóval eljöttél.-
-Miért ne jöttem volna? A te szavad nekem parancs.-
-Valóban? Akkor haljam mi ez a hír, hogy farkasok közé álltál be, segítve és védve őket?-Vigyorodott el, a teremben pedig minden démon undorodva fujtatott egyet.
-Nos, ez az én módszerem. Szerinted képes lennék buta korcsok közé beállni?? Ugyanmár. Csak baromi okosan játszok, és a közelükbe férkőzöm, hogy tudjam mi a tervük. Ne félj nem adom el magam.-Továbbra is határozott volt, ami egyrészt megijesztett másrészt pedig csodáltam érte.
-Oh igen? Ez esetben, nem kell mitől félnünk. Tudod jól, hogy nincs olyan lény amely erősebb lenne nálunk, vagy meg tudna ölni. Számunkra nincs veszélyforrás.-
Itt le fagytam. Alex is egy percre nem vett levegőt, tudtam hogy neki is feltűnt valami.
-Igen tudom.-Fújta ki a levegőt hangtalanul a fiú, mire Eric hirtelen rám kapta tekintét.
-És az emberfiú? Mit keres itt?-
-Közénk akar tartozni.-Felelte rögtön Alex, mire lefehéredtem.
Mi?