Blood moon [Teen wolf & Derek Hale fanfic]

6.rész

Naa új rész!! Jó olvasást!! Ha tetszik, tegyétek a dolgotokat 😍😍❤️❤️❤️

Stiles kint ült, a hideg járdán, úgy hogy ruhámnak köszönhetően, csak leguggolni tudtam mellé.
-Stiles.. Meg fog gyógyulni! Dr.Deaton is megmondta az előbb! Ne emészd magadat! Úgy se tudtál volna mit csinálni!-Simítottam végig bátyám hátán, aki erre mérgesen felpattant.
-Látod Echo! És pont ez a baj! Nem tudtam volna mit csinálni! Szerinted nekem milyen az, hogy ott van Scott, Derek, Allison és még sorolhatnám a sok természetfelettit, vagy vadászt, akiknek megannyi védő eszköz van a kezébe, miközbe én, egy senki még csak segíteni se tud!-Temette tenyerébe az arcát.
-Jaj Stiles! Ne beszélj butaságokat! Te a puszta jelenléteddel segítesz nekik! Ha nem lennél nekik segítség, szólnának neked, az ilyen helyzetekben??-Mutattam az ajtó felé, utalva a bent fekvő eper szőke barátnőmre.-Hagyd ezt abba, embereld meg magadat, és menj be segíteni nekik, kitalálni, hogy mi a fene lehet az ami megharapta Lydiát!-Mosolydtam el, amit Stiles viszonzott. Hosszasan megölelt, majd a fülembe suttogott.
-Köszönöm, hogy vagy nekem!!-
-Én köszönöm bátyus!-Pusziltam meg arcát.
Mosolyogva elengedtük egymást, majd egymást átkarolva, mentünk vissza a többiekhez.

Két óra hosszú tanakodás után, végül abba maradtunk, hogy vissza jövünk még a napokban Alanhoz, hogy folytassuk a kutakodást, de jelenleg nem tudunk még semmit se. Meg ígértük a férfinek, hogy keresünk minél több nyomot, hogy legalább sejtésünk legyen arról, mi a fene gyilkolászik megint Beacon Hills utcáin. Jackson Canima átka után, Scotték minden lényt alaposabban át tanulmányoztak, hogy ne érje őket váratlanul, ha hasonló eset történik. Scottal épp a Jeep felé tartottunk, amikor Derek utánam szólt.
-Echo.. Haza vihetnélek én? Szeretnék még mutatni neked valamit.-
Stilesra pillantottam a kérdés után, aki csak halványan elmosolyodott. Vettem a célzást, úgy hogy szó nélkül Derek felé vettem az irányt.
Bepattantam a Camaroba, majd miután a zöld szemű férfi is helyet foglalt benne, a gázra taposva elhajtottunk.
10 perces kocsikázás után, meg is érkeztünk a cél állomáshoz, ami egy kilátó volt az erdő szélén, ahonnan egész Beacon Hills-t belátta az ember. Tátott szájjal szálltam ki a kocsiból, ugyanis a szemem elé kerülő látvány gyönyörű volt. Kiálltam a kilátó szélére, majd behunyt szemekkel, hatalmasat szippantottam a tiszta, őszi levegőből. Mikor feltűnt, hogy Derek a megszokottnál is csendesebb hátra fordultam, hogy megnézzem mit csinál. A látványtól majdnem leszédűltem a peremről. A fekete chevroletnek dőlt, egyik lába a lökhárítón volt, miközben mind végig engem figyelt.
-Olyan gyönyörű vagy.-Mosolyodott el, a szívem pedig vadul kezdett kalapálni.
-Köszönöm.-Tűrtem zavartan a fülem mögé az egyik kósza hajtincsemet.
-Gyere ide!-Kérlelt lágyan, lábam pedig szinte magátol mozgott. Lassan oda lépkedtem hozzá, majd mikor elé értem, megfordított, majd derekamnál fogva szorosan magához ölelt, közben állát a vállamon pihentette. Öt perc néma csendben, csak élveztük a látványt, majd a csendet ő törte meg, kellemes mély hangjával.
-Nagyon élveztem a randit! Remélem lesz ismétlés!-Adott puszit a nyakamra, engem pedig akaratlanul is kirázott a hideg.
-Én is remélem! Ja igen, valamit elfelejtettem!-Fordúltam meg, majd pipiskedve apró puszit leheltem ajkaira. Először meglepődött, aztán elmosolyodott, majd hozzám hajolva ajkai ujra birtokba vették az enyémet, de ez most az előbbi szájra puszi helyett, egy szenvedélyes csók lett. Nyelve utat tört magának, majd felfedező útra indult enyém körül. Nyaka köré fontam karjaimat, de ő váratlanul megfordított, így én a motorháztetőn ültem, ő pedig lábaim között helyezkedett el.

A csók egyre mélyebb és mélyebb lett, és mire fel eszméltem, egyik keze, combomon kezdett fel haladni. Mikor bugyim szegélyéhez ért, megszakítottam a csókot.
-Várj Derek! N-ne itt és ne most kérlek!-Pillantottam föl rá.
-Ne haragudj.. Csak annyira fel izgulok valahányszor mellettem vagy, hogy baromi nehéz meg állni! De én se itt és most akarom! Most viszont gyere, haza viszlek, ne hogy megfázz itt nekem!-Mosolygott rám törődően.
-Jolvan apuci!-Nyújtottam rá játékosan a nyelvemet, mire mutató ujját megrázva fenyegetni kezdett.
-Vigyázz, még le harapom!!-
-Persze persze!-Kuncogtam.
Le segített a motorház tetőről, aztán a gyors kocsiba szállás után, pillanatok alatt haza vitt.
Leparkolt a házunk előtt, majd egy utolsó csók után, be szökdécseltem a házba, illetve próbáltam, ugyanis ezt magassarkúba megtenni nem olyan egyszerű, majd egyenesen a szobámba rohantam. Boldogan, vigyorogva mint egy idióta, rá borultam az ágyamra, és csak a randinkon gondolkoztam. Minden olyan tökéletes volt, leszámítva Lydia sérülését, amit nem tudok hova tenni. De ezen kívül, az egész este tökéletes volt. Derek az én mentő övem. Az én hősöm, akiért bármit képes vagyok megtenni.
-Valaki nagyon vigyorog!-Hallottam meg mögöttem, egy már jól ismert hangot, mire még mindig vigyorogva oda fordultam.
-Csak nem feltűnő?-Kuncogtam.
-Ááá! Dehogy! Szerintem a Marsról is látják, de nem, nem feltűnő!-Vonogatta a vállát Stiles, mire megdobtam az egyik díszpárnámmal.
-Most mi van? Csak az igazságot mondom!-Tette fel maga elé a kezét, olyan védekező stílusban. Lazán oda sétált az ágyamhoz, és egy hatalmas lendületet véve, beugrott mellém. Hátulról átkarolt, majd a tarkómra adott puszit.
-Örülök, hogy boldog vagy!-Suttogta.
-És téged nem zavar, hogy.. Derek az aki miatt boldog vagyok?-Kérdeztem enyhén feszült hanggal, ugyanis kicsit féltem a válaszától.
-Nem. Addig nem, ameddig ez a levakarhatatlan vigyor van az arcodon. De ha csak egy rossz szót is szól, amivel megbánt téged, megölöm, és elásom.-Suttogta komolyan, de tudtam, hogy valójában mosolyog, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről.
-Akkor jó! Na de most had menjek végre fürdeni!-Nevettem fel, ugyanis még az egész esti hacuka rajtam volt, a cipővel együtt.
-Ahj oké! De csak mert ilyen jó fej vagyok!-Sértődött meg Stiles játékosan, mire gyengén vállon bokszoltam.
Gyorsan bementem a fürdőbe, elvégeztem az esti dolgaimat, lefürödtem, lemostam a sminkemet, aztán hulla fáradtan be dőltem az ágyamba, ahol azonnal elnyomott az álom.

Reggel, olyan nyolc óra körül keltem,  ami elég fura volt, ugyanis én mindig tíz körül szoktam kelni. Gyorsan magamra kapkodtam az aznapi ruhámat

majd egy almát magamhoz véve indultam el sétálni az erdőbe. Már vagy 15 perce sétálhattam, amikor a jól ismert Camaro lefékezett mellettem, az avarral borított földúton.
-Üdvözlöm kis hölgy! Elvihetem reggelizni esetleg?-Húzta le az ablakot a szép szemű farkasom.
-Ó de figyelmes maga! Igen, köszönöm a kedvességét!-Nevettem fel, majd a kocsit megkerülve ültem be, az anyós ülésre.
Közel hajolt hozzám, én pedig apró puszit leheltem..volna a szájára, de ő ezt máshogy gondolta, ezért az ártatlan kis pusziból, egy szenvedélyes csók lett. A csók már három perce tarthatott, mikor végül ő szakította meg azt.
-Be kéne fejeznünk, ugyanis kezdek egyre jobban beindulni.-Morogta az ajkaimra.
-Menjünk reggelizni.-Néztem rá, vágytól csillogó szemekkel.
-Szerintem is!-Hajolt el Derek, engem pedig kirázott a hideg, közelsége hiányától.
Egy aranyos erdő széli palacsintázóba vitt.
Kellemes hangulata volt az egésznek. Jobban ismer engem ő, mint én saját magamat. Valahogy mindig eltalálja mit szeretek, és ez nagyon meglepő, persze tetszik is.