Chloé Beretteon, ha úgy tetszik Dárdai.
Ismerd meg Chloé életét, hogyan hozta őt össze a sors Dzsudzsák Balázzsal vagy épp Szalai Ádámmal aki Élete Szerelmének látszik. Mégis rögös és kacifántos kettőjük útja.
Mi lesz végül vele és Ádámmal? Megtalá...
-Pont most kellett neked is át hívni a fiúkat- mérgelődik Móni. Nem sokszor szokott, de ha így tesz akkor meg van rá az oka. Pali mindig kitalál újonnan valamit.
-Segítsek? -érek le a lépcsőn, és egyből Mónihoz fordulok.
-Ha nem gond- mosolyog rám pont olyan kedvesen, ahogyan azt az első pillanatban is tette pontosan három évvel ezelőtt.
-Dehogyis. Most, hogy nálatok lakok ez a legkevesebb amit tehetek, hiszen befogadtatok.- mosolygok rá.
-Ugyan, te is tudod, hogy szívesen tettük és három évig nyúztunk vele- emlékeztet.
-Tudom.. -merülök el a gondolataimban.
"Egyedül maradtam. A mama meghalt. Elment, itt hagyott. Nincsen más rokonom. Mi lesz így? Fel voltam készülve rá, hogy itt fog hagyni. Hiszen rákos volt és két éve nem jósoltak neki több időt, mint fél évet, ha nem kezelteti magát és így is sokkal többet adott nekünk a sors.
-Chloé Beretton.- lép hozzám egy középkorú hölgy.
-Igen én vagyok- válaszolom.
-Megtaláltuk Magyarországon a családját. Az édesanyja szüleit, a nagyanyja évekkel ezelőtt meghalt, a nagyapja pedig alkoholista lett és a körülmények nem megfelelőek önnek, hiszen kiskorú még- emlékeztet arra, hogy tizenhét éves vagyok- Ellenben ezt önnek küldik, az édesanyja írhatta még önnek. -ad át egy borítékot, amelyen édesanyám gyöngybetűkkel való írását vélem felfedezni.
-Köszönöm.- lepődök meg.
"Drága Chloém!
Mikor ezt a levelet olvasod én már nem leszek veled. Tudom, hogy az életünk nem volt tökéletes és csak tizenkét évet tölthettünk együtt, de ez volt életem legszebb időszaka. Nem sokat tudsz az életedről arról, hogy miért kellett Francois-nak és Anett néninek nevelnie téged. Eljött az igazság pillanata kicsi kincsem! Tudod nagyon jól, hogy fiatal voltam mikor teherbe estem veled, csupán tizenhat éves. A szüleim nem örültek neki, főképp az anyám nem. Aki Franciaországba küldött a nővéréhez Anetthez, hogy ne derüljön ki a terhességem. Pécsen csúnyán leszólták volna a családunkat! Így az apukád sem tudta meg, hogy terhes vagyok veled. Anett fiatal korában költözött Párizsba így én sok nyarat töltöttem kint náluk, sosem lehetett gyermekük ezért szívesen fogadtak engem egész nyárra. Anyámnak ez kapóra jött. Örökbe adott téged Anett néninek, én pedig a szülés után haza tértem, de teljes letargiában voltam. Anyám, a te nagyanyád nem engedett Balázs közelébe sem. Magántanuló lettem és folyamatos ellenőrzés alatt tartott, így fejeztem be a Gimnáziumot. Érettségi után jelentkeztem a Berlini Egyetemre, ahova fel is vettek és végre megszabadultam a nagyszüleidtől és fellélegezhettem. Mikor viszont láttalak már egy éves múltál. Mentél, és már kezdtél beszélni. Anett és Francois olyan boldogok voltak te pedig ragaszkodtál hozzájuk. Tudtam, hogy nem szakíthatlak el tőlük. Megegyeztünk hát, ahogy tudok jövök és látogatlak, Anett pedig képeket küldött rólad, rengeteget. Nekem nem volt túl sok pénzem. Munkát vállaltam az Egyetem mellett, hogy a tandíjra fussa és az albérletre, amit egy lánnyal közösen béreltünk.
Az egyetemi éveim alatt ismertem meg Hans-t, a jó kiállású fiatal üzletembert. Szerettem, de fele annyira sem, mint az édesapádat. Amikor megkért boldog voltam. Ahogy befejeztem az egyetemet elvett és úgy éreztem minden rendben van az életemmel. Egészen addig a napig míg nem jött a telefon.. Már dolgoztam, egy remek jól fizető állásom volt, egy nagyobb lakásban laktunk Hans- al, ami a miénk volt, emlékszem sokáig gyűjtögettünk rá. Ráadásul már terhes voltam három hónapos volt a pici a hasamban, nagy örömmel vártuk, de minden megváltoztatott az a bizonyos telefon. Franciaországból hívtak, egy kórházból. Anett és Francois autóbalesetet szenvedett. Nem tudtam másra gondolni, minthogy te is az autóban ültél, de szerencsére nem így volt. Te épp az óvodában voltál, a szüleidnek vélt embereket pedig elvesztetted. Ártatlan áldozatai voltak egy részeg sofőrnek. Azonnal összepakoltam és elutaztam hozzád. Egy árvaházban voltál, oda vittek a gyámügyesek. Elmondtam, hogy én vagyok az anyukád és, hogy szeretnélek magamhoz venni minél előbb. Mindent elmondtam, hogy miért éltél a Beretton családnál, hogy most már van állásom, lakásom egy férjem, hogy kistestvéred születik. Pár nap alatt megvoltak a papírok és hivatalosan is az anyád lehettem, ahogyan mindig is kellett volna lennie. A temetés után utaztunk vissza Berlinbe. Bár Hans tudta, hogy van egy lányom, de a felbukkanásod mindent megváltoztatott köztünk. Nem emlékezhetsz rá, hiszen kicsi voltál még, és sosem hagytam, hogy előtted folyjanak a vitáink. Elvetéltem. Elvesztettem egy babát, Hans mindenért téged és az új felállást vádolta. Azt akarta válasszak vagy ő vagy pedig te, nem volt kérdéses számomra egy percig sem, hogy téged választalak, hiszen már egyszer elveszítettelek és, ha Hans igazán szeret nem kényszerít ilyenre. Elváltunk hát mire hat éves lettél. Megszoktad, hogy velem laksz, hogy az anyukád vagyok elkezdtél így hívni és boldogok voltunk. A munkám jól fizetett minden nyáron két hetet Franciaországban töltöttünk, megtanultál nagy nehézségek árán németül, és minden tökéletes volt. Egészen addig míg tizenöt nem lettél, abban az évben állapították meg, hogy rákom van. Neked pedig hirtelen kellett tizenöt évesen felnőnöd és elfogadnod a tényt, mely szerint nem akartam se sugár kezelést, sem pedig kemoterápiát. Magamnál akartam lenni. Volt elég félretett pénzünk, a főnököm pedig engedélyezte, hogy amíg bírom és tudok otthonról is dolgozhatok. Így született meg a döntésünk, kivettelek az iskolából magántanuló lettél és elkezdtünk utazgatni. Két év alatt rengeteg közös élményt, boldog perceket éltünk meg. Éreztem, hogy mikor jön el a vég, pár hete ezért jöttünk haza, te is érezted, bár szemet hunytál felette. Ezt a levelet azért írom meg, mert tudom, hogy ha én már nem leszek te egyedül maradsz. A Beretton család nagy vagyont hagyott rád amit a huszonegyedik születésnapodon kapsz meg, addig is abból amit én hagyok rád havi szinten fogsz kapni egy nagyobb összeget, a Berlini lakásunk is a tied lesz, de kelleni fog egy gyám, minimum egy évig. A nagyszüleidről nem sokat tudok, ha minden igaz az édesanyám meghalt, az apámról semmi hírem nincs. Tudod jól drága Chloém, hogy nem voltam otthon azóta amióta eljöttem. Így hát keresd meg az édesapádat. Pécsen laktak tizenöt évvel ezelőtt, Dárdai Balázs a neve, mond el neki ki vagy, mutasd meg neki a levelemet amit írtam, az ügyvédem fogja neked oda adni, ismerd hát meg őt Chloé!"
Nem bírtam felfogni. Végre elárulta ki az apám. Azonnal rohantam a hölgyhöz és megmutattam neki, hogy kit kell megkeresni. Pár óra múlva pedig sikerrel jártak, de ekkor jött az újabb sokk. 2002-ben Dárdai Balázs, az apukám meghalt. Sírtam. Elvesztettem az anyukámat, erre kiderül, hogy már rég halott az apukám is. Tizenöt voltam és nem tudtam mi lesz velem.
-Chloé.- fél órája közölte a hölgy, hogy az apukám halott, azóta sírok- Sikerrel jártunk.- mosolyog rám halványan amennyire a helyzet engedi- Megtaláltuk a rokonaidat, apukád testvérét. Ráadásul itt laknak Berlinben! Felhívtuk őket, épp ide tartanak. - hirtelenjében azt sem tudom mit csináljuk, csak szorosan ölelem magamhoz a hölgyet. Vannak rokonaim, akik élnek és remélhetőleg normálisak!
-Köszönöm- zokogom."
Így ismertem meg Palit, Mónit és a három fiút az unokatestvéreimet. Palkót, Marcit és Bencét. Akik azóta a családom lettek, és befogadtak a Dárdai családba. Lett egy nagyapám is aki mikor megtudta, hogy van még egy unokája aki ráadásul lány sírva fakadt. Mindenkiben feltépte a múlt sebeit a létezésem, de egy fajta vigasz is voltam a számukra, egy darab a szeretett fiúból, és testvérből Balázsból.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
