Dárdai FC. {Befejezett}

12. Chloé~ I Love her.

-Jól vagy?- fogja meg a hajamat Sophie ahogy a wc fölött térdelek.
-Persze. Biztos a tegnapi tenger gyümölcsei a hajón- mosom meg az arcomat. A hajam össze gumizom és a sápadt arcomat vizsgálom.
-Nem olyan vészes- simít végig karomon.
-Szerintem meg, de..- húzom el a számat.
-Eszel, iszol ki mész a napra és semmi bajod nem lesz!- kacsint rám.
-Legyen igazad- sóhajtom és elhagyom a fürdőt.

Ádám és Krisztián már a reggelit fogyasztja. Rájuk mosolygok és leülök Sophie-val szembe. Piritóst eszek eper dzsemmel, valamiért ezt kívántam meg. Soph csak vészjóslóan pillantgat felém. Tudom szerinte egy hányás után nem kéne egyből össze -vissza zabálnom!
-Mi a program mára?- néz rám majd a többiekre Krisztián. Én csak megrántom a vállamat amikor Sophie telefonja csörögni kezd és elvonul felvenni.
-Na mesélj Németh!- tér rá egyből a témára Szala- megdöntötted tegnap?- húzogatja a szemöldökét.
-Na, de Ádám!- csapom mellkasba- Mi a terved a barátnőmmel?- 'esek' neki a kérdésemmel.
-Chloé! - szól ezúttal Ádám rám.
-Bolondok vagytok..- nevetgél Némó- Kedvelem és ő is engem. Egyenlőre ennyi. -zárja le. Sophia épp ekkor érkezik vissza kicsit mérgesen.
-Holnap vissza kell utaznom New York-ba- tájékoztat minket.
-De hát még van két napunk..- szomorodok el.
-Sajnálom, de van egy munka amit nélkülem nem tudnak megcsinálni- szomorodik el ő is- de a mai napot még kitudjuk élvezni!- próbál felvidítani.

Végül egész nap a medencénél voltunk. Ebédre a srácok grilleztek. Amiután mindenki elvonult sziesztázni. Bár én nem nagyon szoktam, ezúttal olyan fáradtságot éreztem aminek hála kettőtől- négyig aludtam!
-Csipkerózsika azt hittük fel sem kelsz!- mosolyog rám Sophie egy sört tartva a kezében.
-Jól esett aludni- ásítom- tök fura, de rohadt fáradt voltam..- fekszek be a nyugágyba.
-Míg te aludtál én becsomagoltam és megbeszéltem Krisztiánnal, hogy velem jön az Államokba- meséli el franciául.
-Na ne már!- esik le az állam- Hmm.. van valami a levegőben!- kacsintok rá.
-Naaa!- nevet fel- Szimpatikus és tényleg kedvelem- mosolyog a férfire aki épp felénk tekintget.
-Aha.. persze - nevetgélek- Meg jó az ágyban mi?!- húzkodom a homlokomon a bőrt.
-Nem áll módomban nyilatkozni- kortyol az üvegbe.
-Hát persze!- kuncogok.
-Na mi a helyzet?- lépnek elénk a fiúk.
-Mi legyen?- kérdez vissza barátnőm- Este vacsizhatnánk egy étteremben a parton- javasolja.
-Felőlem- rántom meg a vállamat.
-Részemről rendben- egyezik bele Némó.
-Akkor a parton vacsizunk- könyveli el Szala.

Egy egyszerű csinos fehér ruhát, és egy kényelmes cipőt húzok a lábamra amivel késznek nyílvánítom magamat a vacsorára.
-Oh milyen csinos valaki- ül le mellém a kanapéra Soph.
-Magadról beszélsz?- nézek végig rajta, ez a különleges színű ruha nagyon jól áll neki, a farmer kabát pedig feldobja. Igazán csinos!

Az étteremben jó hangulatban vacsoráztunk meg. Némó és Sophie visszament a házba, így kicsit kettesben hagytak engem és Ádámot. Illetve mivel kora délelőtt megy a gépük pihennek.
-Minden rendben?- néz rám furcsán Ádám. Próbálja le olvasni az arcomról a gondolataimat vagy az érzéseimet, de kimerem jelenteni, hogy nem fogja tudni. Hisz én magam sem vagyok tisztában velük. Így félszegen megrázom a fejemet.
-Túl sok mindenbe kevertem bele magamat.. -szólalok meg hosszas csend után- Nem tudom, hogy másszak ki belőle..- sóhajtok- És az irántad való érzéseimmel sem vagyok tisztában- nézek rá félve.
-Tehát vannak érzéseid felém- mosolyog rám piszkosul szexin.
-Igen, de ez nem jelent semmit.. meg kell oldanom először ezt a helyzetet aztán beszélhetünk akármiről! - tájékoztatom.
-Én várni fogok rád!- ölel át és nyom egy puszit a fejemre.