Dárdai FC. {Befejezett}

23.Chloé~ Christmas and friends.

-Boldog Karácsonyt! -mosolygok a kiérkező fiúkra. A bögrémben mézes tea, meleg mamusszal a lábamon, a pizsamám pedig egy pöttyös pizsi naci és egyszerű szürke hosszú ujjú.
-Ez gyönyörű! -ámul Marci a fát kémlelve. Igaz tegnap még sehol sem tartottunk, de az este mikor a fiúk lefeküdtek aludni eszembe jutott ez. Azonnal felhívtam az egyetlen embert akit tudtam ez pedig Sam Miller volt. Egy órával később egy csodás fával és díszekkel állított be. Amiért rettentő hálás voltam, pénzt nem fogadott el és mivel a családja Texas-ban lakik, ő pedig dolgozik így nem utazott haza, ezért meghívtam vacsorára hozzánk. Remélem ez a srácoknak sem lesz gond!
-Ajándékok! -örül meg Bence és a fa felé indul, de Palkó visszahúzza.
-A tietek, csak nyugodtan.- mosolyodom el és leteszem a bögrémet. Lefotózom a három boldog Dárdai fiút, ahogyan boldogan bontogatják az ajándékaikat és egyből elküldöm a szüleiknek. Bár Amerikában a szokás szerint csak 25.-én reggelre jön meg a Télapó az ajándékokkal, Magyarországon pedig Szenteste jön. Én mégis reggelre raktam ki, hiszen mi értelme a gyereket tovább kínozni.
-Köszönjük szépen Chloé- lép hozzám Palkó. Kezében tart valamit.- Ez itt a tied. Boldog Karácsonyt! -nyújtja át.
-Nektek is srácok- mosolygók a fiúkra, akik kiváncsian tekintenek rám. -Ki nyissam?-emelem meg.
-Igen.- lelkesedik be Marci- Tuti tetszeni fog.
-Legalábbis reméljük -javítja ki a bátyja.
-Na gyerünk Chloéééé- indul be Bence is.
-Oké, oké!- tartom fel az egyik kezemet. Az ajándékot óvatosan kezdem kinyitni. Mikor minden csomagolást leszedek nagyon meglepődök, de egyszerre örülök is. -Srácok úr isten! -könnyesedik be a szemem. -Ez csodálatos! -vizsgálom a képet. Egy közös fotó ami még tavasszal készült. Pali, Móni, a három fiú és én vagyunk rajta. Mind boldogan mosolygunk a kamerába. Palkó és Pali lazán ölelik egymás vállát, Móni Palira tekint szerelmesen, miközben Marci vállát karolja, mellettük én állok Bencével a hátamon boldogan mosolygunk és kacagunk. Egy remek kép, egy boldog családról. Mintha én is a gyerekük lennék, mintha mind rettentő boldogok és gondtalanok lennék. És voltaképpen akkor azok is voltunk, akkor még semmi gondom nem volt.
-Na? Tetszik? -mosolyog rám Marci.
-Ez csodás! Köszönöm fiúk!- ölelem át őket. -Imádom! Nagyon tetszik, hogy ilyen nagyba megcsináltattátok.- törlöm meg a szememet.
-Az én ötletem volt!- húzza ki magát büszkén Marci- Tudtam, hogy szükséged van valamire ami kézzel fogható és ránk emlékeztet. Gondoltam ez tetszene.- mutat a képre.
-Ez csodás Marcikám.- húzzom magamhoz és arcon puszilom- Köszönöm. És nektek is tényleg.- mosolyom levakarhatatlan.
-Áh.. ezzel még nincs vége- neveti el magát Palkó és átnyújt egy újabb ajándékot.- Ezt anyáéktól kapod.- adja a kezembe.
-Mi ez? -vizsgálóm.
-Nyisd csak ki-lök oldalba Bence. Feltépem a csomagolást és érdeklődve vizsgálóm az ajádékomat. Egy könyv féleség van benne. -Ez mi?- emelem meg.
-Olvass bele- mutat rá Palkó. Úgy teszek, ahogy kéri és ekkor szembesülök a dolgokkal.
-Ez egy napló.- jövök rá.
-Az anyukádé volt. -ad választ a fel nem tett kérdésemre Marci- A múltkor mikor anya hazament összetalálkozott a nagyapáddal. Beszélgetni kezdtek és végül oda adta ezt, édesanyádé volt. Anya azt is mondta, hogy a nagypapád betegeskedik és egy nagyon kedves ember talán meg kellene ismerned. Ő nem olyan, mint amilyen Pál nagyapa vagy, mint a nagymamád volt. -Elgondolkodom a hallottakon. Talán a fiúnak igaza van abban amit mond. Sosem ismertem anyám részéről a rokonságomat. Egyedül Anettéket, talán a nagyapám normális ember. De ezt rá érek eldönteni előbb elolvasom a naplót és mindent eldöntök azután.
-Ez csodás.- szipogok.
-Aha.. akkor ez mennyire az lesz. Nagy nehezen szerezte meg apu.. -ad a kezembe még egy dobozt Bence is. Már nem kérdezek semmit. Egyből elkezdem kinyitni és amit benne találok meglep. Nagyon. Egy óra van benne, férfi karóra.
-Ez..- a szemeimet elöntik a könnyek. Alig kapok levegőt. -Ez Balázsé volt? -nézek sírva az unokatestvéreimre.
-Igen. -hajtja le a fejét Palkó- Apa szerint nálad van a helye. Hiszen a lánya vagy és így talán közelebb érzed majd őket magadhoz és megtalálod az útadat.- világosít fel. Hihetetlenek, ha ők hárman nem lennének nekem már el lennék veszve!
-Köszönöm. -mosolygok a fiúkra- Hogy elhoztátok és mindent.. Majd meghálálom Palinak is. -ígérem meg.