Dárdai FC. {Befejezett}

16. Chloé~ Wedding or nothing?!

-Így jó lesz?- mosolyog rám az esküvő szervező. Két hét alatt olyan esküvőt szervezett meg a nagyapám és Balázs, hogy szinte meg szólal.
-Nekem mindegy- rántom meg a vállamat. Lassan a 16.hétbe érek. A terhességem pedig egyáltalán nem foglalkoztat. Különböző terveket eszeltem már ki arra vonatkozóan, hogy hogyan szabadulhatnék meg Balázstól és a gyerekétől.
A legjobb mind közül talán az volt, hogy megszülöm és ott hagyom Balázsnak én meg lelépek. Akkor élhetem az életem, ahogy akarom és nem kell se Balázzsal se ezzel a gyerekkel foglalkoznom ami nagyszerű lenne!
-Ön a menyasszony! Magának kell döntenie!- indul meg utánam a nő- Lila vagy rózsaszín?- mutat fel két mintát.
-Hát nem érti, hogy teljességgel leszarom?- emelem meg a hangom a nővel szemben.- Tegyen, ahogy akar!- hagyom ott.

•••

-Ezt nem értem- rázza meg a velem szemben ülő fiatal férfi a fejét. Sokat köszönhetek neki. Most is itt van mellettem mindazok ellenére ami történt. Tényleg a barátom. És milyen remek barát!- Nem csinálhatja ezt Chloé! Nem egy harmadik világbéli utolsó eldugott országban vagyunk, ahol nincsen se demokrácia, se semmi! -akkad teljesen ki.
-Tudom- válaszolom egy vérszegény mosollyal-Szerinted én nem vagyok kiakadva? Már mindent kitaláltam mit kellene tennem.. Van is egy ötletem- mosolyodok el, kiváncsian néz rám a velem szemben ülő- Akarod tudni?- húzom tovább az eszét.
-Nem, nem akarom!- sóhajt fel ironikusan- Bökd már ki a fenébe!- kiváncsiskodik.
-Hozzá megyek Balázshoz, a gyerek születése után pedig ott hagyom őket. Elhúzok valahova a francba és élni fogom az életemet! Úgy eltünök, hogy senki sem fog megtalálni- mosolygok büszkén.
-Ilyenkor nem vagyok biztos az épp eszedben- nevet fel halkan- De nem rossz ötlet. Viszont.. ha megszületik a gyerek képes leszel itt hagyni!?
-Sokat gondolkodtam már ezen.. Nem tudom őt szeretni. Nem megy. Tudni, hogy Balázsé.. nem akarom őt.- valóban így van. Nem beszélek hozzá, nem simogatom a hasamat. Sokkal inkább egy teher számomra!
-Akkor hát hová fogsz menni?- érdeklődik.
-Nem tudom!- rántom meg a vállamat- És, ha tudnám se mondanám el! Még a végén eljárna a szád!
-Ugyan Chloé! A legjobbakat akarom neked! Hogy boldog légy. Ebben soha nem gátolnálak meg- fogja meg a kezem és rám mosolyog.
-Köszönöm- hatodom meg és átölelem. Hülye terhesség!- Valami olyan országra gondoltam ahonnan nincs kiadatás.- gondolkodom el.
-Mint egy bünöző- nevet fel.
-Olyasmi..- nevetgélek Dominikkal együtt.

•••

-Kik vesznek részt a szertartáson?- fordul felém Móni. Ő itt maradt velem Magyarországon a 'szervezés' alatt. Pali és a fiúk a szertartás előtti nap érkeznek, azaz holnap.
-Ti.. a nagyapám- horkantok fel, szemforgatás közben- Stella és Sophie akik ma érkeznek és semmit sem értenek. Meg talán jön Németh is- gondolkodom el miközben arcom a tenyerembe van temetve.
-Balázs?
-Nem tom'- rántom meg a vállamat- meg aztán nem is érdekel. Valószínű a szülei meg még akiket meghív. Hót' nem érdekel tényleg.
-Az esküvő szervező mindent elintézet?- faggat tovább.
-Ja.. mindent ráhagytam. Furán is nézett rám, meg nyaggatott is egy ideig, de aztán feladta. Jobban is tette.. majdnem leütöttem már.
-Azért bízom abban, hogy nagyapád meghátrál.
-Ugyan Móni- nevetek fel kicsit hisztérikusan- A nagyapa egy görény szó szerint. Nem fog meghátrálni, de én sem- húzom ki magamat büszkén- Hidd el, hogy nem fogja megkeseríteni az életemet teszek róla!- húzom 'ördögi' mosolyra a szám.
-Lehet félek tőled- mered rám.
-Ugyan.. nem kell- mosolygok.

•••

-Készen állsz?- nyit be Pali.
-Ja..- forgatom meg a szemem- Tudod- gondolkodom el- Ha ez tényleg az esküvőm lenne. Olyan amilyet akarok, te kisérnél az oltárhoz. Nem egy ilyen ruhában lennék. - mutatok az általam viselt egyáltalán nem tetsző darabra- nem lennék terhes, és nem lenne a hasam lenyomva.- célzok a hasamat leszorító darabra. Azért kell viselnem, hogy ne látszodjon a terhességem. Kész vicc!
-Megtisztelő lenne- ölel át- Annyira sajnálom Chloé- suttogja a fülmbe- Bár csak rá tudtam volna venni, hogy eljöjjön- enged el. Értetlenül nézek rá. Tudom, már nem az esküvőről, vagy a nagyapáról beszél. Már egész másról beszél.
-Mit akarsz ezzel mondani?- pillantok rá érdeklődve, de már nem tud felelni. Mert a szervező szól, hogy mehetek. Pali kirobog előttem, én pedig egy utolsó mély lélegzet után a kápolna ajtajához lépek.
-Készen áll?- néz rám a szőke nő. Semleges fejjel bólintok, az ajtó pedig kitárul előttem.
A zene felcsendül, a vendégek egyből hátra pillantanak és mikor meglátnak felállnak. Lassú léptekkel kezdek az oltár felé haladni, egész 'hosszú' az odáig vezető út, az ajtó becsúkodik mögöttem.
Nem akarom ezt az egészet! Nem akarok hozzá menni Balázshoz! Nem akarom a gyerekét! Ismeretlen arcok ülnek az általa meghívót vendégek között.
Az én felemen ott van Dominik, Stella, Sophie és Krisztián. Meg persze Paliék. Ők mind engem támogatnak, kivéve a nagyapámat aki érthetetlen okokból büszkén mosolyog rám. Persze, hisz magára büszke!
Már az útam felénél tartok mikor hirtelen megszédülök és ezzel egy időben erős fájdalom nyílal a hasamba. Megtántorodom, de megkapaszkodok az egyik padban. Veszek pár mély lélegzetet és tovább indulok. Aggodó szempárokat látok, de csak intek a kezemmel és megrázom a fejemet jelezvén, hogy jól vagyok. Bár ez egyáltalán nincs így. A hasamból nyílaló fájdalom óriási.
-Jól vagy?- kérdez rá Balázs amikor elé érek.
-I.. igen- mondom ki nagy fájdalmak közepette.
A pap rá kezd a szokásos szövegre, de nem figyelek oda. Egész végig azon jár az eszem, hogy mi lehet ez az erős fájdalom és, hogy fogom túl élni. A látásom már kezdett homályosodni amikor a pap feltette a kérdést.
-Ha van bárki aki úgy gondolja, hogy eme házasság nem jöhet létre szóljon most vagy hallgasson mindörökre! - egyszer csak egy nagy kirobbanó hang az ajtó ki nyílt, én pedig már nem bírtam a lábamon állni. Minden elsötétült..
Egy sikoly, egy kiáltás, léptek zaja. Karok fonodnak körém.
-Nézzétek a ruháját!- kiálltja egy ismerős hang, de megmondani sem tudnám ki az.
-Ez vér!- ismeri fel valaki a helyzet súlyosságát.
-Azonnal hívja valaki a mentőket!- szól egy újabb ismeretlenül ismerős hang.
-Ez a maga hibája!- kiabál egy férfias hang- Ha bármi baja lesz maga halott ember!
-Ádám.. - egy lágy női hang.
Végül minden erőm elhagy és teljesen összerogyok.

Sziasztok!
Bár ez egy kevésbé hosszú rész, de minden benne van aminek benne kell lennie.
Hamarosan újra jelentkezem!
Szép hétvégét💕