Dárdai FC. {Befejezett}

4. Chloé - Always my Family.

Nem hittem volna, hogy lesz valami ami még annyira fog fájni az életben, mint mikor elvesztettem az anyukámat és pár órára rá kiderült, hogy az édesapám is halott. A legjobb percben jelent meg az életemben Pali és a családja. Ők voltak a mentő öveim.

''-Megjöttek -lép hozzám a szociális munkás hölgy- Az édesapja családja itt van. -mosolyog rám biztatóan.
-Köszönöm- remeg a hangom, a hölgy után lépkedek a folyóson majd bevezet egy szobába. Ahol egy férfi és egy nő ülnek, ahogy belépek mindketten felpattannak és csak néznek rám.
-Helló- köszönök.
-Szia- lép hozzám a hölgy és átölel- Móni vagyok Pali felesége- mutatkozik be.
-Chloé- rázom meg a kezét.
-Szia. Dárdai Pál- nyújtja a kezét a férfi is.
-Beretton. Chloé Beretton. -mutatkozom be- Te vagy Balázs testvére? -meredten vizslatóm a férfit.
-Igen- rezeg meg a hangja- Te pedig Laura lánya vagy igaz?- kérdez rá.
-Igen. -bólintok és leülök a velük szembeni székre.
-Elmesélnéd nekünk, hogy miről is van szó. Csak dióhéjban tudjuk a történéseket. -kér meg Móni.
-Sajnos én sem tudok mindent. Sőt sosem tudtam ki az apukám, Laura sosem mesélt róla. És ez az egész annyira bonyolult- sóhajtok fel- Laura írta- veszem elő a kardigánom zsebéből a levelet, amit anyukám szánt nekem- Ebből megtudhatjátok azt amit én is csak nem rég tudtam meg. -magyarázom. Figyelmesen kezdik el olvasni a levelet, és csak merednek arra. Ha az apám nem tudott a létezésemről akkor ők, hogy tudtak volna. Felborítom az életüket. Jobb lett volna, ha fogom magam és elhúzok a fenébe. Vagy bemegyek egy árva házba arra az egy évre.
-Ez hihetetlen- teszi le a levelet Pali- Én.. Nos tudtam róla, hogy Balázs és Laura szeretik egymást és, hogy mi folyik köztük. Laura volt nálunk párszor, de én elfoglalt voltam a foci miatt. Én.. Nem tudom mit mondjak Chloé.
-Én viszont igen- áll fel Móni és felhúz magával- Családra van szükséged úgy, hogy velünk jössz- nézz rá a férjére is- Dárdai vagy a családunkhoz tartozol- ölel magához. Életem először éreztem azt, hogy tartozom valahova egy igazi családhoz, akik összetartanak. Úgy éreztem, hogy haza érkeztem, hogy most lesz otthonom, igazi családom és boldog életem.

•••

-Gyerekek elég- nevet fel Móni. Kitaláltuk, hogy majd mi sütünk valamit. Amivel nem is lett volna gond, hiszen valamennyire jártas vagyok a konyhában és egy recept alapján akármit eltudok készíteni, de a három fiúval ez nem volt könnyű.
-Én szóltam nekik, hogy ne csinálják! - kelek a saját magam védelmére mikor Móni meglátja a sok szétszórt lisztet- Egymást dobálták- sóhajtok fel miközben előveszem a már kész sütiket a sütőből- És nem akarták feltakarítani. -árulom be őket.
-Chloé ne mááár. Ne árulj már be minket- duzzog Marci.
-Ez nem beárulás ezek a tények- nevetek fel.
-Nincs addig süti míg tiszta nem lesz a konyha! -veszi az ügyet a kezébe Móni- siessetek, mert hamar elfogy ! -vesz el egyet gyorsan. Miután a tányérra pakoltam őket, külön helyezek három darabot amit ott hagyok a srácoknak.
-Ha megennék! -kacsintok rájuk miközben oda bökök a nekik szántakra. Győzelemittasan elmosolyodnak és folytatják a takarítást.

•••

-Bence siess már, mert elkésünk! -szól rá Palkó a legkisebb öccsére akinek még mindig nem sikerült elkészülnie. Pedig már úton kellene lennünk.
-Segíts akkor! -szól rá a bátyjára, aki épp az ajtón készül ki menni.
-Menj csak- teszem a legidősebb Dárdai fiú vállára a kezemet- Majd én segítek neki, ti szálljatok be a kocsiba- adom a kezébe a kulcsokat, hogy addig is kitudják nyitni az autót- Na nagyfiú mit tehetek érted? - guggolok le a nyolc éves fiú elé. Nagy már, de mégsem. A kezembe adja a cipőjét aminek a fűzője be van csomósodva, szerencsére hamar orvosolom a problémát és öt perc múlva már a kocsiba szállunk be. Palkó elül ül mellettem, a két kisebb pedig hátul egymás mellett. Az iskolába vezető út alatt zenét hallgatunk amire énekelünk is.
-Délután ki jön értünk? -kérdi meg Marci a suli előtt.
-Nem tudom, még kiderül- pillantok hátra- De majd dobok egy üzit- azzal a kis srác kiszáll a kocsiból.
-Kösz Chlo- száll ki Palkó is. Bence ott ül mögöttem és nem mozdul.
-Na nagyfiú?- nézek kíváncsian rá.
-Köszi a segítséget reggel- bújik meg a feje a két első ülés között.
-Szívesen máskor is- mosolygok rá.
-Remélem te jössz értem.- nyom egy puszit az arcomra és már ott sincs. Megvárom míg bemegy a kapun ahonnan hátra fordul és még integet egyet.

•••

-Biztos nem gond, hogy itt leszek? - érdeklődik Bence.
-Mondtam már, hogy nem. -felelem magabiztosan.
-De te dolgozni jöttél- aggodalmaskodik.
-Nyugi van- mosolygok rá. Palkó és Marci edzésen vannak ahova Móni fuvarozza őket, és emellett intézi az intézni valókat is. Jó magam felajánlottam, hogy elleszünk Bencével aki nem mehet edzésre tekintve, hogy zúzódva van a keze.
-Mi lesz ma?-kérdez rá a székben ülve mellettem. Engem épp sminkelnek és a hajamat csinálják.
-Reklám film forgatás. Egész nap- húzom el a számat mikor rá pillantok- Lehet csak későn végzek és akkor anyud eljön érted. -mosolygok.
-Az nem baj. Úgyis szünet van!
-Majd meglátjuk! -kacsintok rá.

•••

-Boldog 19. Születésnapot! -kiabálják a kamerába. Mivel a világ másik felén vagyok ezért csak skype-on tudnak felköszönteni.
-Istenem! -könnyezik be a szemem- Köszönöm -törölgetem az arcom egy zsepivel- Ti vagytok a legjobbat- mutatok egy szívet és küldök puszikat a kamerába.

•••

-Készen állsz?- néz rám Ádám kissé szkeptikusan. Az utóbbi időben sokat gondolkodtam, de tudom muszáj megtennem. Dzsudzsák Balázs csúnyán átvert és nincs választásom. Hetekig gondolkodtam mire döntésre jutottam. A modellkedést a nyárra felfüggesztettem, a szemesztert pedig befejeztem. Ősszel kell folytatnom a tanulást. Teljesen szabad leszek egész nyáron, egy egész nyaram lesz arra, hogy vissza vágjak Balázsnak és megtudja mit éreztem akkor amikor elárult, amikor rájöttem arra, hogy milyen ember és mit tett velem!
-Készen- csúkom le a csomagtartót.
-Biztos elmész vele?- néz rám hitetlenül Pali.
-Igen- bólintok- Muszáj Pali- amikor elmeséltem a családomnak a történteket  nem akartak hinni a fülüknek és bár nehezen, de Pali szemet hunyt afelett amit Ádám tett velem. Móni pedig továbbra is gyilkos tekintettel vizslatja minden egyes alkalommal. A három kölök közül Bence imádja a legjobban, közösen szoktak játszani öten, de mivel úgy nem csapat a csapat rendszeresen engem is beállítanak Móni meg a bíró. Ádám sok időt töltött velem, továbbra is utálom azért amit tett, de valahol megtudom érteni. Reálisan gondolok a helyzetre. Mást nem tudok tenni! Ádám elvisz magával az Európa Bajnokságra, ahol, mint egy boldog pár jelenünk meg. Ez lesz az első csapásom Balázsra. A többi pedig mérhetetlen fájdalmat fog benne ébreszteni.. Na jó mivel férfi azt nem, de egyet ígérhetek piszkosul féltékeny lesz és szánni-bánni fogja amit tett velem!
-Vigyázz magadra! -ölel magához Móni.
-Te pedig a srácokra. -adok egy puszit az arcára.
-Palkó! -lépek a legnagyobb fiúhoz- Vigyázz az öcséidre- majdnem olyan magas, mint én.
-Garantálom- ölel magához.
-Marci- jön a középső fiú- Te légy olyan, mint voltál és hamarosan találkozunk.- puszilom meg.
-Naná!- kacsint rám.
-Bencus! -hajolok lejjebb a legkisebbhez- Marhára fogsz hiányozni! -ölelem szorosan, ő pedig bújik hozzám.
-Te is Chlo, de felfogom úgy, mintha csak egy munka miatt lennél távol- amilyen kicsi olyan bölcs.
-Helyes- borzolom össze a haját- Jó ne halljak rólad! -nyújtom a kisujjamat neki.
-Nem fogsz! -fonja össze az ujjainkat és teszünk esküt.
-Szeretlek titeket! -kiabálok ki az ablakon és elhajtunk a kocsival, amivel neki vágunk a Magyarországig tartó útnak. Bőven lesz időnk átbeszélni mindent, és betanulni, hogy semmi gyanút ne tudjon fogni, se Balázs se senki más, mert a terv csak így működhet!

Halihó.
Bár kicsit későn, de lám megérkeztem!☺️
Remélem fog tetszeni a rész. Egy kicsit vissza tekintettünk a múltra milyen is a Dárdai család élete🙂
A következő rész még nem tudom mikor jön pontosan, de egy tuti érkezni fog!😌
Szép estét!💕