Dárdai FC. {Befejezett}

10. Chloé ~Complications and St. Tropez

'-Köszönöm, hogy kihoztál- pillantok bele azokba az egyedülállóan csodás kék szemekbe.
-Ugyan. Mondtam, hogy leviszlek..- veszi ki a kis gurulós böröndöm a csomagtartóból.
-Én pedig mondtam, hogy nem szükséges - nyúlok a gurulós csodáért, a Keleti pályaudvar előtt állunk ahonnan közvetlen vonat járat megy Pécsre a nagyapámhoz.
-Akkor csütörtökön jössz haza ugye?
-Igen, délután. Majd még telefonálok, hogy pontosan mikor. Pénteken pedig mehetünk akkor?- kérdezek rá, hiszen nehéz vele programot egyeztetni.
-Aha..- bólint- Magángépet foglaltam- kacsint rám.
-Nem fogok veled egy repülőn hancúrozni!- rázom meg nevetve a fejemet- Csatlakozna hozzánk Saint-Tropezbe egy barátnőm akivel rég találkoztam szervezz be valakit te is!- javasolom- Legyen az illető szingli! De NE Dzsudzsák!- kérem.
-Miért nem szeretnéd, hogy felszedjen valakit?- pillant rám féltékenyen.
-Nem erről van szó Ádám! -csattanok- Csak nem akarok Balázzsal nyaralni és pont. Most megyek, mert 10 perc múlva indul a vonatom.- adom tudtára és egy arca puszival bucsúzom tőle.'

•••

'-Nagypapi - sétálok a legidősebb Pálhoz vigyorogva.
-Akarsz valamit- nevet fel, mire meghökkenek- Na ki vele!
-Túl jól ismersz- sóhajtok fel- Szóval.. az egyik haverom nem messze lakik és látógatóban van a szüleinél. A helyzet az, hogy én pénteken elutazom szóval csak max a jövőhéten tudnánk találkozni, de még azt sem tudom biztosra.. nagy gáz lenne, ha itt hagynálak pár órára?- húzom el a számat.
-Nem!- vágja rá egyből- Sőt.. a János megkért, hogy segítsek neki, mert az asszonya nincs otthon.. próblémáztam is, hogy mit csináljak, hiszen itt vagy. De ez pont kapóra jön- puszilja meg a homlokomat- menj csak. El leszek addig!- kacsint rám.'

•••

'-Domiiii- visítom az utca túloldaláról amikor a focista kiszál a kocsijából.
-Ennél feltünöbb nem is lehetnél- jelenti ki nevetgélve mikor hozzám ér, és szorosan átölel- Helyzet?- ragad karon.
-Nem sok. Lejöttem az öreghez pár napra, ha már itthon vagyok. Utoljára az EB előtt láttam.- magyarázom- Aztán a hétvégén úgyis elutazom.. szerintem már csak Németországban talizom vele mikor jön ki hozzánk.
-Sokszor megy ki?- érdeklődik miközben a kocsit indítja.
-Aha. A fiúk imádják, Palinak pedig már csak ő van Mónin és a srácokon meg szigorúan véve rajtam kivül- szontyolodom el.
-Sajnálom. Hülyeség volt pont ebbe a témába bele mennem.- mentegetőzik.
-Ugyan - mosolygok rá, ő pedig összekulcsolja a kezünket.
-Hova akarsz menni?- tereli el a témát.
-Nem tudom. Akárhova- mosolygok.
-Most aztán megkönnyítetted a dolgomat!- nevet fel.
-A nagyapa már mindent megmutatott Pécsen- húzom el a számat- Te tudsz valami újat?- húzom fel a szemöldökömet egy csábos mosoly kiséretében.
-Meglehet!- kacsint rám és belecsókol a kezembe.

-Remélem megfelel- nyitja ki nekem a kocsi ajtót- Köszöntelek Villányban!- mutat körbe és kiváncsian néz rám a napszemüvege mögül.
-Sosem voltam még Villányban- mosolygok rá- Remek ötlet volt részedről- puszilom meg az arcát.
-Akkor jó- ölelésébe von és így indulunk meg.
 
Körbe járjuk az egész vidékét Villánynak. A szőlők közt teljesen elveszünk. Lopott csókok csattanak el,  elzárva a külvilágtól. Jól érzem magamat, nagyon!
Végül egy pincénél állunk meg, ahol megvacsorázunk. Igazi magyaros ételeket fogyasztunk, zöldségek vannak fel szelve van szalonna,kolbász,kenyér. Marha jól lakok! Egy- egy pohár rosét is megengedünk magunknak majd vissza indulunk Pécsre.

-Nagyapa- nyitok be a lakásba. De sehol senki. A telefonomért nyúlok és megtalálom az üzenetet, mely szerint a haverjaival sörözik és kártyázik, reméli nem bánom. Dehogy bánom!
-Nincs itthon?- ölel át hátulról Dominik.
-Nincs- fordulok meg és rátapadok ajkaira.'