Te voltál Az...[BEFEJEZETT] Átdolgozás alatt

Tizedik rész

-Helló. Hát te? -kérdeztem Matyit, aki mosolyogva pillantott le rám. Nem tudtam, miért van itt.
-Hozzád jöttem. -válaszolta egyszerűen.
-Oké. Gyere beljebb! -ezzel szélesebbre tártam az ajtót, és amíg levette a cipőjét, meg a kabátját, a konyha elé álltam és beinvitáltam. Körbenézett és mosolygott.
-Szép házatok van. -mondta és a vigyor még mindig nem fagyott le arcáról.
-Köszönöm. De hogy találtál meg? -kérdeztem, miközben megkavartam a levest és elzártam a tűzhelyet, hiszen már megfőtt a kaja. Gyorsan megnéztem a sütőt is, de az még nem készült el, ezért karba font kezekkel támaszkodtam a pultnak.
-Hát, egyszer láttam, hogy itt szállsz le, nem volt nehéz kitalálni, hogy valahol itt laksz. -rántotta meg a vállát.
-Értem. De a házszámot honnan tudtad? -néztem értetlenül.
-Nem tudtam. Úgy terveztem, hogy becsengetek valahova és megkérdezem, melyik ház a tiétek. Szemben pedig mondták, hogy ez. -mosolygott még mindig, ami engem is mosolyra késztetett.
-Értem. Kérsz valamit inni? -kérdeztem, ő bólintott. -Cseresznyelé, kóla, víz, vagy esetleg baracklé? -fordultam felé.
-A baracklé jó lesz, köszönöm. -kiöntöttem neki egy pohárba, majd elé raktam. Megköszönte én pedig magamnak is öntöttem inni. Én cseresznyelevet ittam. Imádom. Időközben lejárt a sütő is, így kivettem az ételt.
-Kérsz enni? -kérdeztem udvariasan.
-Elfogadom. Mit eszünk? -jött mellém izgatottan. Ezen csak nevettem egy kicsit.
-Málnalevest, tepsis krumplival és hússal. -soroltam a lehetőségeket. Kiszedtem az adagokat a tányérokba és leraktam az asztalra, amit előtte gyorsan megterítettünk.
-Anyukád? -kérdezte szemöldökét ráncolva. Istenem, ez a mozdulat milyen jól áll neki.
-Dolgozik, ma este ott maradt a városban, mert értekezlete vagy valami ilyesmi lesz. -rántottam vállam. -Szóval, egyedül vagyok.
-Értem. De ugye akkor nem zavarok? -kérdezte kíváncsian.
-Dehogy. Sőt, örülök, hogy van társaságom. -még egy csomót beszélgettünk vacsora közben, majd bementünk a nappaliba, de előtte még körbevezettem a házban. Nagyon tetszett neki minden.
-Mit csináljunk? -kérdeztem és leültem a kanapéra. Ő követte a példámat.
-Nem tudom, film? -mosolygott. Az tuti, hogy én ma este még le fogok esni valamiről, ha így folytatja.
-Benne vagyok. Válassz! -és a kezébe nyomtam egy dobozt, tele filmekkel. A kedvencem, azaz a Csúcsformában volt legfelül és ő azt vette ki. Vigyorogva bólintottam, majd betettem a lejátszóba és elindítottam. Az intro alatt gyorsan csináltam kukoricát és vittem be üdítőt is. Egész film alatt alig néztük a történéseket, mert elhülyéskedtük és a kukoricával dobálóztunk, meg egy csomót nevettünk. Egyszer majdnem ki is köptem az üdítőt, ami a számban volt, annyira idióta fejet vágott, amikor kifigurázta az egyik szereplőt. Aztán jött a film utolsó fél órája és én álmosan dőltem le a fiú mellé a kanapéra.
-Matyi, elfáradtam. -mondtam neki.
-Gyere ide. -mondta és közelebb húzott magához. Mondanom sem kell, egyből felgyorsult a szívverésem és a pulzusom is az egekben lehetett, de a fáradtság miatt persze nem nagyon érdekelt. Nagyokat pislogva néztük végig a filmet, majd Matyi felkelt mellőlem, ami miatt leestem a kanapéra. Ezen persze csak elnevette magát.
-Ne nevess. Milyen ember vagy te? Így itt hagysz? -kérdeztem, de elmosolyogtam a végét.
-Hát, sajnos nem vagyok egy úriember. -mosolygott ő is. -De mennem kéne, neked meg pihenni. -bökött felém. Kikísértem hát és az ajtóban elköszöntünk. Megölelt, elsétált és beült a kocsiba és elhajtott. Fülig érő mosollyal mentem vissza a házba. Hihetetlen estém volt. Matyival voltam és nagyon jól éreztem magam. El sem hiszem szinte, hogy ez velem történik meg. Gyorsan felmentem Messengerre, és ráírtam Biára.
Én:
Hallod, Matyi annyira aranyos. -áradoztam neki és közben végig mosolyogtam. Már a kádban ültem, amikor válaszolt. Megtöröltem a kezeim és megnyitottam az üzit.
Biám❤:
Na mesélj már! Miért?
Én:
Átjött ma és egész este itt volt. Filmet néztünk és igazából tök jó fej. Annyira sokat nevettem, hogy szerintem izomláza lesz a számnak. 😂
Biám❤:
😂😂 Hogy-hogy átment? -na ezt én is szerettem volna tudni, de egész este hiába kérdeztem, nem mondott semmit.
Én:
Passz. Nem mondta el, nem tudom.
Biám❤:
Azta. Hát jó. Lehet akar valamit. De figyu én megyek, mert még hajat kell mosnom. Holnap megbeszéljük még ezt. Jó legyél!😘😍☺❤ -köszönt el.
Én:
Oké, szia. ☺😘😍💗 -tettem le a telefont és én is hajat mostam. Kiszálltam a kádból, leengedtem a vizet, hajat szárítottam és bementem a szobámba. Elalvás előtt még bepakoltam holnapra, majd kitettem a ruhám és kereken 11.30-kor el is nyomott az álom.