Te voltál Az...[BEFEJEZETT] Átdolgozás alatt

Huszonharmadik rész

-Na, mi történt? -kérdeztem, amíg levetkőztettem Enikőt. Levettük a kabátot és a csizmát, amit a tartóra tettem. -Megijedtél a bácsitól? -kérdeztem és mosolyogva néztem Matyira, miközben felemeltem Enikőt, mert fel akart jönni. Besétáltam vele a nappaliba és leültünk a kanapéra. Megint hozta magával a két kis plüssállatát és ismét nekem adta az egyiket. Én csak rámosolyogtam és elkezdtem játszani vele. Matyi közben behozta nekem a reggelit és a kávét.
-Köszönöm. -mondtam neki, erre biccentett. -Hol van a kulacsod Törpi? -kérdeztem Enikőtől.
-Kint. -mondta még ezt is pöszén. Annyira aranyos, bár most a szokásosnál szótlanabb, de ez valószínűleg azért van, mert Matyit még nem ismeri.
Gyorsan kimentem a kulacsáért és öntöttem neki bele gyümölcslevet, majd a kezébe adtam. Ránéztem az órára és megállapítottam, hogy bőven van még időnk, míg találkoznom kell a bátyámmal. Kezembe vettem a tányért és elkezdtem enni. Láttam, hogy Enikő nézi, ahogy eszem.
-Kérsz kicsim? -nyújtottam felé a szelet kenyeret és ő bólintott. A szájához tartottam és harapott egy darabot, majd evett még egy kicsit, de nem kért sokat. Gyorsan megettem a maradékot, megittam a kávém és Matyival együtt leültünk játszani Enikővel. Nagyon sokat nevettünk ezalatt a fél óra alatt, mígnem hallottunk egy dudaszót, így elkezdtem felöltöztetni a kislányt. Gyorsan ráadtam mindent és elindultunk ki az autójukhoz.
-Köszönj el Matyitól! -súgtam neki, így gyorsan odament az említett személyhez és adott neki puszit, majd fel kéreszkedett az ölembe, így felvettem és úgy vittem ki, majd raktam be az autóba, a gyerekülésébe.
-Köszönöm szépen. -mondta Linda és hálásan nézett rám.
-Ugyan nincs mit. Tudod, hogy szívesen vigyázok erre a tüneményre. -mondtam és nyomtam egy puszit Enikő fejecskéjére, majd elköszöntem tőlük és vissza mentem a házba.
-Jól bánsz a gyerekekkel. -mondta Matyi.
-Te sem panaszkodhatsz. -vontam vállat. Beszélgettünk még egy kicsit, majd beültünk a kocsiba és elhajtottunk, hogy találkozzak a bátyámmal és segítsek neki.

Pár óráig tartott, amíg interjúkról interjúkra jártunk egy jó állás reményében, mire végre sikerült találnunk valami olyat, ami megfelelt neki is. Most éppen a parkban sétálunk Matyi háza felé. Úgy beszéltük meg, hogy nála találkozunk, onnan megyünk hozzám. Tomi pedig nem hagyott, és velem akart jönni, amíg tudja, hogy haza érek. Így egészen a házig kísért, ahol el kellett válnunk, de megbeszéltük, hogy még találkozunk. Bekopogtam Matyihoz és már ki is jött, így indulhattunk hozzám. Holnap végre megismeri az anyukámat.