Te voltál Az...[BEFEJEZETT] Átdolgozás alatt

Tizenkettedik rész

-Emma, gyere itt van Krisztián! -kiabált fel anya az emeletre. Ezek szerint hamarabb jött értem, mint ahogyan azt vártam. Még nem volt rajtam a ruhám, amit estére szerettem volna felvenni, így csak egy fehérnemű szettben szaladgáltam a szobám és a fürdőszoba között. Mivel volt még fél órám, ezért eddig nem akartam enni, így felesleges lett volna felöltöznöm, hogy aztán szépen leegyem magam, mint ahogy azt általában tenni szoktam.
Ezért inkább magamra kaptam a köntösöm és leszaladtam a lépcsőn. Nem vagyok egy szégyenlős típus, ezért nem izgultam Krisztián jelenléte miatt sem, simán megjelenek előtte egy köntösben is, hiszen végülis nem meztelen vagyok. Oda léptem hozzá és átöleltem.
-Látom, még nem vagy kész. -nézett végig rajtam a padtársam.
-Előbb enni akarok valamit. -válaszoltam és a hűtő elé léptem. Elhúztam a számat, mert nem találtam semmit, amit szívesen értem volna. Így gyorsan kivettem a salátát és betápláltam egy keveset belőle, habár az nem a világ leglaktatóbb dolga. Felszaladtam, felvettem egy egyszerű, fekete, térd fölöttig érő ruhát egy fekete vastagabb harisnyával, hogy azért szét ne fagyjak a hidegben. A hajamból kiszedtem a csavarókat, és beállítottam a szétálló tincseket, amik ezáltal könnyedén hullottak a vállamra. Mivel a sminkem már kész volt, azzal nem kellett törődnöm, csak utoljára ellenőriztem magam a tükörben és ismét lementem anyáékhoz. Amikor leértem, Krisztián épp nagyon magyarázott valamit anyának, de mikor meglátott, megállt a beszéddel és mosolyogva engem vizslatott. Én csak elvigyorodtam a reakcióján és az arckifejezésén. Krisz a feltörő nevetésem miatt visszatért a valóságba.
-Jól nézel ki. -kacsintott a fiú egy óriási mosollyal az arcán.
-Köszi. -vigyorogtam vissza. -Anya, akkor mi megyünk is. Szeretlek. Majd holnap jövök. -köszöntem el anyától.
-Rendben. Vigyázzatok magatokra! Jó szórakozást! -köszönt el most már az ajtóban anyu. Kiléptünk és egyenesen a kocsiba ültünk be. Mosolyogva hajtottunk Harkányba a klubba, ahol a buli lesz.

-Mit kérsz inni? -kérdezte túlkiabálva a zenét a padtársam, amíg oda sétáltunk egy boxhoz a teremben, ahol aztán helyet is foglaltunk.
-Nem tudom. Azt, amit te is. -rántottam vállat.
-Oké. Két tequilát légyszíves! -szólt oda egy pultosnak Krisztián. Pár perc múlva meg is érkezett az italunk. Ezután rendeltünk még pár kört és elmentünk táncolni. A kedvenc számom jött és már húztam volna Kriszt magammal, amikor neki mentem valakinek. Felnéztem az illetőre és mosolyra húzódott a szám széle. Még itt is itt van. A sors útjai valóban kifürkészhetetlenek. Én vagyok erre az elő példa.
-Hello Matyika! -köszöntem. Te jó ég, soha nem hívtam még Matyikának. Azt hiszem, az alkohol megtette a hatását. Valóban sokkal bátrabb lettem tőle.
-Szia. Mennyit ittál? -kérdezte nevetve és szája sarkában megint megjelentek azok a bizonyos gödröcskék, amik annyira vonzóvá és hihetetlenül jóképűvé teszik őt. Már nem mintha csak mosollyal az arcán lenne kicseszettül szexis. Neki minden jól áll szerintem.
-Csak egy kicsikét. -mutattam az ujjammal a kicsit. -Miért?
-Áh semmi. -kacagott fel és a fülemhez hajolt, hogy biztosan értsen minden egyes szavát. -Táncolsz velem szépség? -kérdezte Matyi, mire először lesokkoltam a megnevezés miatt, aztán egyből reagáltam és az arcom a vörös szőnyeg színére hasonlíthatott. Istenem, túlságosan is zavarba ejtően vizslatott a kérdés után és a válaszomra várva kisse oldalra billentette a fejét. Mielőtt azonban bármit is mondtam volna, eszembe jutott még valami.
-Persze, csak szólok Krisznek. -mondtam, majd hátra fordultam, hogy megmondjam a padtársamnak, hogy táncolok egyet, de nem láttam sehol, így vállat vontam és elindultam a tánctérre Matyival. Egymáshoz simultunk és végig nevettük az egész számot, ugyanis az egyensúlyom az alkoholnak köszönhetően már nem volt a régi és magassarkú cipőm sem segített sokat, így aztán bénáztam egy kicsit. De leginkább csak ugráltunk, ami miatt teljesen elfáradtam, ezért a boxunkhoz mentem, ahol Krisztián ült egyedül.
-Hey padtárs! Mi ez a komorság? -kérdeztem és lehuppantam szembe vele. Matyi is mellém ült.
-Semmi, csak itt hagyott egy csaj. -vont vállat, mire kinevettem.
-Az igen! Téged? A nagy nőcsábászt otthagyta valaki? Erre inni kell. -csaptam az asztalra és rendeltem három tequilát. Lehet, hogy nem kellene többet innom, de nem érdekel. Ezért jöttem ma este, hogy jól érezzem magam, szóval iszok is. -Viccet félre téve, szeretnék valakit bemutatni. Ő itt Matyi. Matyi, ő Krisztián, a haverom. -mutattam be őket egymásnak.
Nagyon jól elvoltunk hárman. Matyit még jobban megismertem, Krisztián pedig hozta a formáját. Örültem, hogy jól kijönnek egymással, bár még nem tudom, mi lesz velem meg Matyival. De, miért ábrándozok róla, ha még csak most ismertem meg őt? Mindegy is. Azért remélem alakul majd valami, mert nekem bejön és komolyan vonzódom hozzá.
Amikor már haza akartunk menni, rájöttünk, hogy nem tudunk, mivel Krisztián is ivott és ő volt a sofőr. Ezt azt hiszem, nem gondoltuk át rendesen.
Matyi felajánlotta, hogy aludjunk a lakásán. Krisz ellenkezett volna, de látta rajtam, hogy már nagyon fáradt vagyok, így elindultunk gyalog Matyihoz. Annyira erőtlen voltam, hogy egyből ledőltem nála a kanapéra, pont mellé, miután körbevezetett. A fiúk elkezdtek még valamiről beszélni, de már nem nagyon figyeltem rá, ugyanis szememre jött az álom. Már csak a sötétséget érzékeltem, és azt ahogy elnyel az álomvilág.