Te voltál Az...[BEFEJEZETT] Átdolgozás alatt

Huszonkettedik rész

El sem hiszem, hogy már el is telt a hét. Szombat reggel van és az ágyamban fekszem, arra gondolva, hogy ma megyek a bátyámhoz és segítek neki munkát keresni. Gyorsan kikeltem a meleg ágyikómból és felöltöztem, majd a fürdőben elintéztem a dolgaimat: fogmosás, sminkelés, haj stb. és lebattyogtam a konyhába, ahol Matyi tevékenykedett. Igen, egész héten itt aludt velem. Ne gondoljatok semmi rosszra, nem történt semmi. Csak itt aludt. Külön szobában, külön ágyban. Nem csináltunk semmit, szimplán csak itt volt velem és nem hagyott egyedül, tekintve, hogy Bianka egész hétre, sőt a jövő hétre is Ádámhoz költözött és nála fog aludni. Tegnap hívott fel, hogy elmondja, hogy sajna még a jövő héten is egyedül kell buszoznom. Anya pedig csak holnap ér haza. Neki meséltem Matyiról és mondtam, hogy itt aludt, aminek először nagyon nem örült, de megnyugtattam, hogy nem csinálunk semmi rosszat, hiszen csak barátok vagyunk. Bár én kicsit többet szeretnék, de nem merem megmondani neki. Mondtam anyának, hogy ne aggódjon, mert Matyi a vendég szobában alszik, így megengedte, hogy maradjon, ellenben be kell majd mutatnom neki, ami nem esik nehezemre, mert szeretném is, hogy megismerje őt.
-Matyi, akkor el tudsz vinni ma Harkányba? -kérdeztem kiskutya szemekkel.
-Persze. Addig amíg intézed az ügyeid a bátyáddal, haza megyek és szedek össze még pár cuccot, meg lerakom a többit. -mondta.
-Oké. Nem akarod megismerni Tomit? -utaltam a bátyámra.
-Hát, hogy őszinte legyek, azzal még várnék. Elég lesz, ha anyukádat megismerem. Már izgulok. -mondta.
-Miért? -kérdeztem értetlenül.
-Csak remélem nem gondol majd semmi rosszat rólam. -vont vállat.
-Dehogy gondol rosszat. Már most is megkedvelt, pedig még nem is találkoztatok. -ekkor Matyi közelebb lépett. -Ne aggódj! Ha én kedvellek, ő is fog. -mondtam neki, miközben felnéztem a szemébe, mert már közvetlenül előttem állt. És akkor leesett, mit is mondtam az előbb, így gyorsan elkaptam a tekintetem. Lehajtottam a fejem, ami a vörös lehető legtöbb árnyalatában izzott abban a pillanatban.
-Rendben. Te kedvelsz engem? -kérdezte halkan, úgy hogy csak mi halljuk, de nem is volt itt rajtunk kívül senki. Nem tudtam, mit válaszolni, de nem is kellett, mert megmentett a csengő. A szomszéd volt az a kislányával, aki olyan három éves lehet. Nagyon aranyos lány, gyakran vigyázok rá.
-Sziasztok! -nyitottam ki az ajtót mosolyogva.
-Szia Emma, kérhetnék egy szívességet? -kérdezte Linda, az anyuka. Bólintottam, így folytatta. -Tudnál vigyázni Enikőre, amíg elmegyek a gyógyszertárba és a boltba? Csak fél óra lenne az egész, és nem akarom magammal vinni. -nézett rám könyörgően. Leguggoltam a kislány mellé és megsimogattam az arcát.
-Persze, vigyázok rá. Gyere kicsim! -szóltam Enikőnek, aki egyből be is ment a házba. Linda pedig elhajtott és elment bevásárolni. Egyedül maradtunk Enikővel, aki odabent megszeppenve állt Matyi előtt, hiszen idegen volt számára a fiú.