Te voltál Az...[BEFEJEZETT] Átdolgozás alatt

Huszonnegyedik rész

Anya dél körül ért haza. Behívta Pétert is, bár először nem értettem, miért, hiszen megbeszéltük, hogy bemutatom ma neki Matyit. A csomagok lepakolása után végre üdvözöltük egymást. Jó szorosan megöleltem, amit viszonzott is. Nagyon hiányzott már, hisz mégiscsak egy hete annak, hogy elutaztak itthonról.
-Nos anya, szeretném bemutatni Matyit. -mutattam az említett személyre mosolyogva. A fiún látszott, hogy egy kicsit ideges, pedig egész eddig mondogattam neki, hogy semmi baj nem lesz, anya kedvelni fogja. Nem hisz nekem, pedig nincs olyan ember a földön, aki ne kedvelné. Lenyűgöző a személyisége, rendes, aranyos, vicces és általában nagyon magabiztos. Bár jelenleg mintha nem éppen olyannak tűnne. 
-Jó napot. -köszönt illedelmesen. Anya erre csak a fejét rázta és elmosolyodott.

-Szia. Kérlek tegeződjünk, mert nem szeretem, ha öregítenek. Hívj csak nyugodtan Évinek. -ölelte meg anyukám Matyit, amin persze meg is lepődött, de nem csak ő. Ez nekem is új volt. Anya általában nem szokott ilyen nyitott lenni, szimplán kezet ráz a másikkal, mosolyog rá egyet és kész is van. Ezek szerint tehát valóban kedveli őt. Matyinak eltátogtam, hogy "én megmondtam", amin persze elmosolyodott, ismét azzal a bűbájos mosolyával. Péterrel is megismerkedtek és anya szeretett volna valami bejelentést tenni. 

-Szóval, el akarok mondani valamit. Kicsikém, az az igazság, hogy az út alatt történt egy-két dolog. Péter és én, nos, mi együtt vagyunk. -vigyorgott rám anya, ami miatt nekem is mosolyognom kellett. 
-Gratulálok. -mondtam és megöleltem mindkettőjüket. Először kicsit furcsa volt belegondolni, hogy anya a saját főnökével van együtt, de igazából örülök, hogy boldog. Nagyon rég nincs már senkije és ráfért már egy jó kapcsolat. Már csak azért kell izgulnom, hogy apa ne rondítson bele semmibe. Nem akarom, hogy anya megint rosszul érezze magát a saját apám miatt, de ez elkerülhetetlen lesz, ha megtudja, hogy apa itt van. Lehet el kellene mondanom neki, mielőtt meglepetésszerűen kap egy hívást? Nem tudom, mit tegyek. Ez elég nehéz helyzet.
-Minden oké? -suttogta Matyi a fülembe. Anyáék a konyhában voltak, így biztos nem hallhattak minket.
-Nem. Eszembe jutott apa. Mi van, ha tényleg felhívja anyát? Akkor anya ismét össze fog törni, vagy jobb esetben dühös lesz. Nagyon. Most olyan boldognak tűnik. -mondtam kétségbeesetten.
-Nyugalom. Ha apukád mégis felhívná, mennyi az esélye, hogy anyukádat érdekelné, hogy itt van. Jó persze, nyilván érdekelné, de már nem szereti. Semmi baj nem lesz. Ne stresszeld magad emiatt! -fogta meg a kezem. Megszorítottam az övét.
-Rendben. Köszönöm. -öleltem meg. Anyáék akkor léptek be a nappaliba és akkor váltunk szét, amikor anya köhintett egyet. Elpirulva lehajtottam a fejem. Matyi pedig csak vigyorgott. Miért jó ez neki? Mostanában egyre többet hoz zavarba. És a legutóbbi konyhás jelenetről sem beszéltünk még. Jó lenne tudni, mi történik most éppen kettőnk között. Matyi teljesen összezavar. És a saját érzéseim ezreivel kavarognak bennem. Nem tudom eldönteni, mit érzek.