Te voltál Az...[BEFEJEZETT] Átdolgozás alatt

Huszonhetedik rész

Csak bámultunk egymás szemébe és vártunk. Hogy mire? Nem tudom, hogy mire vagy egyáltalán mennyi ideig. De szavakra még csak szükségünk sem volt, így is tökéletesen megértettük egymást. Másodperceken belül egyre csak közelebb kerültünk egymáshoz, majd már amikor csak levegővételnyire voltunk, Matyi kérdőn rám nézett, mire én óvatosan bólintottam. Először azt hittem, nem is látta. De aztán ajkait lassan az enyémekre érintette és várt. Szétnyitottam az ajkaimat és akkor végre megcsókolt. Puhán és lágyan. Csak pár másodpercig tartott, de kiélveztük minden pillanatát és mosolyogva, levegő hiánya miatt elváltunk. Ez volt az első csókunk. Matyi az ölébe húzott és úgy néztük tovább a filmet. Megint nem beszéltünk róla, de azt hiszem most nem is volt rá szükség. Csak fogtuk egymás kezét, miközben én a mellkasán pihentettem a fejemet és néztük a filmet. Vagyis ő nézte a filmet. Én őt néztem. És amikor észre vette, hogy bámulom csak elmosolyodott, vagy rám nézett. Olyankor elpirultam és elkaptam a tekintetem, amin általában nevetett.
-Cuki, amikor elpirulsz. -szólalt meg, mire megint elpirultam, amin szintén nevetett. Ezt nem hiszem el.
-Nem vicces. -szóltam rá, mire még jobban elkezdett nevetni. Nem akarta abbahagyni, de már én sem bírtam tovább és én is neki kezdtem. Egyszerűen imádom a nevetését, mert olyankor mindig annyira felszabadult és mintha egy időre semmi gondja nem lenne, csak elengedi magát. Szerintem már azt sem tudtuk, min nevetünk. Kibontakoztam az öleléséből, mire morgott egyet. Elvettem az asztalról a poharam és ittam egy keveset, majd vissza dőltem Matyira, aki halkan megszólalt.
-Azt hittem már elmész. -suttogta.
-Nem megyek sehova, ne aggódj! -mondtam neki és megszorítottam a kezét, mire elmosolyodott. Viszonoztam a gesztusát. Nyomott egy puszit a fejemre és mélyen a szemembe nézett. -Mi az? -kérdeztem.
-Semmi. -válaszolta mosolyogva, ami miatt nekem is mosolyognom kellett. Elfordítottam a tekintetem és a tévére koncentráltam. Jobban mondva próbáltam arra koncentrálni, de a gondolataim másfelé kalandoztak.
-Mi van velünk? -kérdeztem meg, ami már egy ideje foglalkoztat.
-Nem tudom, Em. Viszont kérdeznék valamit. Lenen kedved szerdán eljönni velem valahova? -kérdezte meg aranyosan és most először láttam, hogy zavarban van.
-Persze. Hová mennénk? -érdeklődtem.
-Az legyen meglepetés. -kacsintott.
-Rendben, de hogy öltözzek fel? -kérdeztem.
-Elegánsan. -válaszolt. Hűha, hova akar vinni? Kezdek kíváncsi lenni és ideges is.
-Rendben. -mondtam, majd vissza hajtottam a fejem a mellkasára és behunytam a szemeim. Nem volt jó ötlet, mert magával is ragadott az álmok világa. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy nem aludtam túl jól az éjszaka.

*Két órával később*

Amikor felkeltem, a kanapén feküdtem, betakarva. Matyi már nem volt mellettem. Gondoltam, hogy megkeresem. A konyhába érve meg is találtam, a tűzhely előtt állt és éppen főzött valamit. Nem kell nagy dologra gondolni, csak tükörtojást csinált. Odaléptem mögé és befogtam a szemét hátulról, mire éreztem, hogy mosolyra húzódik a szája. Levettem a kezemet a szeméről, aztán megfordult és rám emelte mogyoró barna szemeit.
-Jó reggelt Csipkerózsika! -köszöntött. Rá néztem az órára. Körülbelül két órát aludhattam csak, mert este hét volt.
-Szia. -mondtam és a pultnak dőltem mellette.
-Jót aludtál? -kérdezte.
-Aha. Milyen volt a film? -érdeklődtem, mert lemaradtam az egészről. És ami vicces, hogy az elejére sem emlékszem, mert pont mással voltam elfoglalva.
-Jó, egyszer neked is meg kell majd nézned, mert szerintem még a címét sem tudod. -nézett rám komolyan, mire lehajtottam a fejem.
-Ha-ha. Amúgy tényleg nem, szóval mindenképp megnézzük még egyszer. -helyeseltem. Ő csak kuncogva levette az ételt a tűzhelyről és újra felém fordult.
-Kész a kaja, éhes vagy? -kérdezte.
-Mint a farkas. -fogtam meg a hasam, erre elnevette magát. Leültünk az asztalhoz és nekiláttunk enni. Finom lett, és nagyon jól esett, mert kb. dél óta nem ettem semmit. Abban a pillanatban igazából még egy tál meleg víz is tökéletes lett volna, annyira üres volt már a gyomrom, hogy bármit meg tudtam volna enni. Mikor végeztünk vissza mentünk a nappaliba és még egy ideig mindenféléről beszélgettünk. Negyed kilenc körül azonban már elég fáradt voltam, így Matyi haza vitt. Megbeszéltük, hogy szerdán este hatra értem jön, addigra el kell készülnöm. Búcsúzáskor kaptam egy utolsó csókot, majd boldogan, az örömtől kicsattanva bementem a házba.