Te voltál Az...[BEFEJEZETT] Átdolgozás alatt

Harmincegyedik rész

Másnap mindenki, aki megtudta, hogy Matyi meg én együtt vagyunk, gratulált. Egész héten repestem az örömtől és már alig vártam a hétvégét, hogy találkozzam a vele. Esküszöm olyan, mintha ezer éve nem láttam volna, aminek valószínűleg az az oka, hogy az utóbbi időben nagyon sok időt töltöttünk együtt.
Az új szokásává vált, hogy Hercegnőmnek szólít, ami tök érthetetlen, mert csak nemrég jöttünk össze. Messengeren is átnevezett egyébként Hercegnőmre. Annyira édes tud lenni. Nagyon szeretem és bár gyorsnak tűnhet ez az egész, számunkra igenis sokáig tartott, mire eddig eljutottunk, hiszen gyakorlatilag már hónapok óta húzzuk egymás agyát, úgyhogy épp itt az ideje, hogy történjen is valami. Ma szombat van és ez azt jelenti, hogy végre találkozom Matyival is. Reggel kipihenten és boldogan keltem ki az ágyból, majd a konyhában egyedül megreggeliztem és gyorsan elrendeztem a reggeli teendőim. Sminket csak egy keveset használtam, hogy azért mégse legyen olyan érzésem, mintha nem lenne rajtam semmi. Nem mellesleg jobban is néz ki a szemem, ha van rajtam szempillaspirál, mert kiemeli azt. Éppen a nadrágom ráncigáltam fel magamra és hátra volt még a piros kockás ingem (tudjátok az a tipikus, ami mindenki másnak is van), amit fel akartam venni, amikor megszólalt a csengő. Anya tegnap bent aludt Péternél, de ma elvileg nálunk lesznek, mert anya szeretne egy kicsit kertészkedni, ha már itthon van hétvégén. Lehet, hogy ők azok, és anya esetleg elfelejtett kulcsot vinni (megtörtént már). Félig begombolt inggel battyogtam le a lépcsőn és maradt még két gomb, amit be kellett gombolnom, de az illető már nagyon türelmetlen volt és mégegyszer csengetett. Gyorsan kinyitottam az ajtót, ahol Matyi állt. Mosolyogva behívtam, majd befejeztem az ingem gombolását.
-Nem muszáj begombolnod. -kacsintott, mire felhúzott szemöldökkel ránéztem.
-Inkább menjünk a nappaliba. -mondtam, mit sem törődve az előző mondatával. Nehogy már elbízza itt nekem magát. Ő persze csak nevetett.
-Mikor megyünk hozzám? -kérdezte. Úgy lesz valószínűleg, hogy ma nála alszom és holnap délután haza hoz engem, hogy tudjak még tanulni másnapra egy keveset.
-Amikor anyáék haza érnek. Azt hiszem még egy fél óra és itt is vannak. -rántottam vállat. Éppen a tévét akartam bekapcsolni, amikor Matyi megfogta a kezem és lerántott az ölébe. Hátam a mellkasának nyomtam és mosolyogva, fejet rázva bekapcsoltam a tévét. Egy nagy vigyorral Matyi felé fordultam, aki nyomott egy puszit az arcomra és a számra, amikor hallottuk nyílni a bejárati ajtót és anya hangját, amint épp köszön nekünk. Gondolom látta Matyi cuccait, ezért köszönt "Sziasztok"-ot. Akkor ezek szerint mégsem fél óra, míg haza érnek.
Bejöttek a nappaliba és üdvözöltek minket, majd ők is leültek. Először kicsit furán néztek, hogy nem zavartattuk magunkat és ültünk úgy tovább, ahogy, de aztán nem érdekelte őket és elkezdtünk beszélgetni. Nem kevesebb mint fél óra alatt meguntam, így hát felkeltem Matyi öléből, majd bejelentettem, hogy össze pakolom a dolgaimat, amiket magammal akarok vinni és felmentem a szobámba. Gyorsan össze szedtem mindent, ami kellhet, még elköszöntünk anyáéktól, majd elindultunk Matyihoz, hogy együtt töltsük a hétvégét.