Te voltál Az...[BEFEJEZETT] Átdolgozás alatt

Második rész

Krisztián fél órával korábban érkezett meg, mint amúgy általában szokott, ezért még nem voltam kész. Már átöltöztem az aznapi ruhámba, de a hajam kócosan állt, nem beszélve a szemem alatti karikákról. Bár kicsit többet aludtam, mint szoktam, ez nem látszott. Szörnyen néztem ki. Épp a korrektorral pöttyöztem a szemem alatt húzódó gödröcskéket, amikor kopogtak. Így félkész sminkkel nyitottam ajtót és behívtam a valószínűleg rajtam nevető Krisztiánt.  
-Most meg mi van? Ne nevess. Inkább ülj le, egyél, én mindjárt jövök, csak még rendbe szedem magam. -ezzel ott hagytam a konyhában, és folytattam a sminkelést. Miután a szempillaspirált is felkentem, neki láttam a hajamnak. Elkezdtem kettőbe fonni, de mivel türelmetlen voltam, a két copfból aztán inkább egy lett.
Készen surrantam be a konyhapultnak támaszkodó fiúhoz, és megijesztettem. De a nagy lendület miatt hátra estem, elcsúsztam és a fenekemre huppanva értem földet.
-Istenem te lány, néha annyira béna vagy! -mondta röhögve. Ezen persze már nekem is nevetnem kellett. Felsegített, majd főztem egy kávét és leültem én is az asztalhoz.
-Amúgy te mész a hétvégén a buliba? -kérdezett a Melissa által szervezett buli után. Röstellem már, hogy folyamatosan vissza mondom a programjainkat a barátnőmmel, de egyszerűen nincs most kedvem berúgni és másnaposan még tanulni. Van nekem nagyobb gondom is.
-Nem hiszem, nincs sok kedvem hozzá. Miért te mész? -érdeklődtem, hiszen a héten már gondolkodott rajta.
-Lehet, de még egyáltalán nem biztos. Otthon az udvart csináljuk, szóval segítenem kéne anyunak fát meg virágot ültetni. Mindegy, majd még meglátom.
-Oké. Hát ha van kedved másnaposan kertészkedni, semmiképp se hagyd ki. -ezen mindketten elnevettük magunkat. Krisztián ugyanis mindig másnapos, ha iszik, mert valahogy soha nem tudja betartani a határt és mindig egy cseppet többet iszik a kelleténél.
-Figyelj lesz egy színházi előadás, ami franciául van és meg kéne néznem, mert állítólag sokat tanulhatok az ilyenekből, hisz tudod, közel van már a nyelvvizsga. De nem akarok egyedül menni és rajtad kívül mást nem ismerek, aki beszéli a nyelvet, szóval...
-Elmegyek veled szívesen. -válaszolta a szavamba vágva, mire megkönnyebbülten elmosolyodtam. Nagyon nem volt kedvem egyedül oda menni és Krisz pont kapóra jön, mert beszél franciául. 
-Huh, hát köszi. Akkor majd megbeszéljük, mikor indulunk. -mondtam, mire bólintott.
-Hol lesz? -kérdezte. -És mikor?
-Harkányban, a Művelődési Házban egy hét múlva pénteken, este hat körül. Tudod, oda járok franciára is. -bólogatott, majd beszéltünk még egy kicsit, aztán írtam Biankának, hogy indulunk. Mosolyogva szállt be az autóba és vigyorogva köszönt. Lenéztem a kezében lévő ajándéktáskára és egyből leesett, miért ilyen boldog. Ma van az évfordulójuk. Ádámmal megy ma vacsorázni és Bius bent is alszik nála. Annyira örülök, hogy ilyen boldog.
Végigcsacsogtuk az utat, amikor is el kellett köszönnünk egymástól. Sok sikert és jó mulatást kívántam, majd indultunk Krisztiánnal tovább. A sulinál kiszálltunk és bementünk az osztályba. Mivel influenzajárvány van, kevesen voltunk ma. Egész nap unatkoztam és boldogan indultam az ellenkező irányban fekvő Harkányba franciaórára. Igen, ma van. Egy óra alatt odabuszoztam, majd átszálltam és a suliig mentem, ahol az órám volt. Ilyenkor már alig vannak diákok, hiszen késő délután már senkinek sincs kedve a sulikban dekkolni.

Hamar végeztem, hazafelé menet a buszon fáradtan, az ablaknak dőlve ültem. Kicsit feszült voltam a sok tanulnivaló miatt, és ezen az sem segített, hogy egy srác folyton bámult. Lesszálláskor rámosolyogtam, majd fáradtan haza sétáltam.
-Szia Meli! -köszöntem a telefonba barátnőmnek.
-Na mi újság? -kérdezte.
-Semmi, ma hazafelé folyton nézett egy srác és már eléggé zavarba ejtő volt.
-Uhh. És helyes volt? -kérdezte és szerintem a szemöldökét húzgálta.
-Az nem kifejezés. -helyeseltem. Tényleg nagyon jól nézett ki. 
-Oh mutass be neki. -mondta.
-Hülye. Még a nevét sem tudom, sőt még csak köszönőviszonyban sem vagyunk.
-Majd lesztek. -mondta biztatóan.
-Remélem. -ekkor egy fura hangot hallottam bentről. A kulcs már a kezemben volt, elköszöntem Melissától és bementem a házba. Anya jött ki a konyhából, fakanállal a kezében.
-Te jó ég! Megijesztettél. -mondtam neki, miközben puszit nyomtam arcára.
-Bocsánat. Csináltam csirkét, egyél.
-Rendben. -szedtem magamnak, majd a nappaliban leülve elfogyasztottam a vacsorám, miközben anyával beszéltem. Elköszöntem, majd felmentem aludni. Előtte lefürödtem, leckét írtam és tanultam. Nem néztem sorozatot, mert tanulás után egyből elnyomott az álom. A mai nap eléggé lefárasztott.