Miraculous: The Continue

~Karácsony estéjén...~

December 22, Párizs már felkészült az ünnepekre én pedig azóta is az ágyamban fekszem és a csókon gondolkodom. Akárhányszor eszembe jut az emlék, elpirulok. Alig ismerem, vagyis mostmár jobban de tudom hogy ez valószínűleg csak egy pillanatnyi tévedés volt. Egy párnát szorongatva magamhoz oldalamra feküdve telefonoztam amikor elkezdtem fázni és betakaróztam. Pár órával később még jobban fáztam és a lázmérő 41 fokos lázat mutatott. Anyukám adott lázcsillapítót és visszafeküdtem az ágyba majd nem sokkal később elaludtam.

Farkas szemszöge

Épp kopogtattam volna az ablakon amikor láttam hogy Lucy alszik. Be volt csukva az ablaka de nem volt rázárva így halkan belöktem és bementem. Pár percig néztem a gyönyörű arcát majd mutatóujammal megsimogattam, ekkor éreztem hogy az arca forró. Beteg lett, ez elszomorított engem is és gondoltam hogy hagyom pihenni és az ablak felé vettem az irányt de egy forró kéz megmarkolta a csuklómat és kegyetlen érővel maga mellé rántott. Az ajkunk pár centire volt egymástól és a sötétben is gyönyörűen csillogtak a tengerkék szemei, erre a látványra az arcom egy vöröses árnyalatot vett fel ő pedig erre egy apró kedves mosolyt mutatott. Nem szóltunk egymásnak semmit, csak megsimogattam az arcát és derekánál fogva magamhoz húztam őt. Homlokunk és az orrunk összeért majd egy apró rövidke csókot nyomtam a szájára. Erre szintén csak mosolygott és mégjobban vörös lett az arca majd szemeit lesütötte.

-Mi ez az egész?-

Suttogta halkan én pedig kisöpörtem gyönyörű barna haját az arcából és az ő szemeit bámultam de ő nem nézett rám. Nem válaszoltam neki, csak megpusziltam majd felálltam mellőle. Bociszemekkel nézett utánam, mintha azt mondta volna hogy "Ne menj!" de muszáj volt. Otthon engem is fognak keresni hogy hol vagyok ilyen késő este. Rámosolyogtam még egy utolsót és kisuhantam az ablakon.

December 23 - Lucy szemszöge

Még mindig ugyanolyan beteg vagyok, karácsonyozhatok betegen.. Viszont Farkas még azóta sem jött pedig az ablakomat sem zártam be. A mozit is lemomdtam Ademmel és Annel mert nem tudok elmenni betegen. Késő este van.. Farkas nem jött. Talán megbántottam valamivel? Elszomorodtam és úgy gondoltam hogy inkább pihenek. De előtte természetesen agyalnom kell, mert miért ne?..

December 24.

Reggel mikor kimentem a konyhába láttam hogy az egész ház szépen fel van díszítve. Egész hangulatos, és a karácsonyfa pedig arany színben díszelgett. Megreggeliztem majd én is nekiálltam feldíszíteni a szobámat. Éppen azzal szenvedtem hogy az ajtóm tetejére fel tudjak tenni egy fagyöngyöt, mert nálunk minden ajtó felett az van, de mögülem egy izmos szürke kéz kikapta a kezemből és ő rakta oda. Megfordultam és rámosolyogtam majd a karjaimat a nyaka köré fontam erre ő egy huncut vigyort villantott és mutatóujjával a fagyöngy felé mutatott. Kuncogva megforgattam a szemem és megcsókoltam, ahogy azt a hagyományok kérik és persze Farkas is. Mind a ketten elvörösödtünk de sokáig ölelgettük egymást. Segített feldíszíteni a szobát és közben néha-néha röhögőgörcsöt kaptunk pár gyerekes poénon, olyanok voltunk mint a kis öt évesek és a szüleim sokszor benyitottak hogy mit röhögök és kivel, de Farkas feltalálta magát és bekapcsolta a telefonom képernyőjét ő pedig elbújt az ágy mellé én pedig azt mondtam nekik hogy csak telefonálok egy barátommal.

-Mennem kell, otthon nekünk is karácsony van..-

A fiú szomorúan nézett rám én pedig csak kedvesen bólintottam felé és megpusziltam az arcát.

-Kellemes ünnepeket Farkas!-

Ő is adott nekem egy puszit, ezúttal a számra és az ablaknál még visszafordult hozzám.