Miraculous: The Continue

Lost Memories

A nagy vakító narancssárga fény elhalványul, majd eltűnik, a kis kwami megjelenik mellettem és elbújik a karom mögé, nem tudja mit csinálok és érzem rajta hogy aggódik. Az előttem lévő hatalmas szemekkel néz rám és mellkasán látom hogy lélegzete is abbamarad egészen addig amíg meg nem szólal lágy, halk suttogó hangon.

-Lucy...-

Akumatizálva van, de az egyetlen esélyem. Tigrist nem szereti, csak Lucyt.. Továbbra is előttem áll lefagyva és még az izmai is megmerevedtek. Kezemet lerakom a földre, mert már nem bírom tartani. Szédülök és rosszul vagyok, karom összecsuklik a testem súlya alatt, Streep odébb repül és apró mancsait a szája elé teszi, mert mégjobban aggódik. Az akumatizált Farkas abban a pillanatban letérdel elém és vállamnál fogva felemel, a karjaiba szorít és nem enged el. Erőt véve magamon lassan felemelem a kezeimet és én is átölelem őt. A gonosz megszállta és mégis képes ellenállni neki, értem... Nem kell sok idő, én is magamhoz szorítom ahogy erőm engedi és ha rajtam múlna, a végtelenségig így maradnék, vele, ketten, mindent kizárva. Hirtelen elszakad tőlem és odébb lök, vége a varázsnak, a fejére fog és szenvedő hangokat hallat Ijedten nézek rá, és mikor meglátom a jellegzetes lila pillangó alakú jelet társam arca előtt, már tudom mi folyik itt. Kínozza. Ösztönösen elkapom a kezét amin a talizmánja van, majd leveszem róla és még mielőtt megsemmisítem belegondolok hogy mi lesz ebből. Ha az akuma kirepül és elkapom, akkor minden visszaváltozik, de vajon ez is?.. Nincs idő gondolkodni, most vagy soha. Visszarakom a nyakamba a szív alakú talizmánomat és még egy utolsót pillantok a szenvedő fiúra és a varázsszavak elhangzása után Lucy helyett Tigris áll a fiúval szemben. Nehéz szívvel ketté szaggatom a karkötőt és kezembe veszem az egyik szalagot hogy elkapjam az akumát. A fekete pillangó kirepül, és elkapom majd kiengedem a fegyveremből. Mikor lenézek a földre, pont akkor szalad át a narancssárga-fekete színű fénycsóva a karkötőn és visszanyeri eredeti alakját. De... Ha most Farkas talizmánja itt van, akkor ő most ott van úgy mint egy átlagos fiú. Felveszem a talizmánt a földről és bal kezem hajlatát a szemeim elé emelem. Hallom a lépteit ahogy lassan közeledik hozzám.

-Tigris?...-

Hallom az ismerős hangját, tehát elfelejtette... Hatalmas szerencse. Annyira meg akarom tudni hogy ki ő, annyira meg akarom ölelni, annyira a nyakába tudnék ugrani, akárki is ő, de nem tehetem.. Ez a szabály.

-Mi történt?-

Kérdez mégegyet, már a sírás kerülget. Nem tud semmiről.. Visszafogom magam és csak kinyújtom a kezem hogy elvegye azt ami az övé, a másik karom pedig még mindig​ a szemeim előtt van.

-Emlékszel arra hogy ki vagyok?-

Kérdezem tőle remegő hangokkal és akaratlanul is megindulnak a könnyeim, de ezt ő nem látja. Nem tudja mit tett, nem tudja miért tette és nem fogja tudni. Nem mondhatom el neki mert annyira ismerem hogy tudjam, hogy hatalmas bűntudata lesz és talán meg is változik emiatt. Nem akarom hogy megváltozzon. Így szeretem.. Egy kis habozás után érzem ahogy elemeli a karkötőt a kezemről.

-Nem... Miért? Mi történt?-

Hangja még mindig aggódó és értetlen, de nem mondhatok semmit.

-Egyszer majd... Majd elmesélem.-

Nem tudok mást mondani neki, most nem tudok... Háttal elfordulok neki és gyors mozdulattal a szalagjaimmal felugrok egy házra szó nélkül és ott hagyom. Ott hagyom egyedül a kérdéseivel, a gondolataival, a homályos emlékeivel, vagy az egyáltalán nem létező emlékeivel. Összeszorul a szívem amikor meghallom hogy kétségbeesetten kiáltja utánam hogy "várj!" de nem lehet. Nem nézek hátra, nem figyelek semmire, engedem hogy a könnyeim eleredjenek és csak megyek előre egészen hazáig. Ez az egész nap nekem... Túl sok. Otthon az ablakomon megyek be majd ott változom vissza. Fogalmam sincs mihez kedjek, így nem tudok tanulni. Ledobom magam a székre és könyökeimmel megtámaszkodom az asztalon közben tenyereimbe temetem arcomat. Streep leül mellém és hallgat, nagyon jól tudja hogy ilyenkor nekem a csönd segít, már amennyit.. Bevillan a fejembe hogy, amikor átváltoztam, azt Farkas végignézte. Tehát, tulajdonképpen Halálfej is végignézte. Jézusom.. Tudja ki vagyok, akárki lehet és akármikor megpróbálhatja ellopni a talizmánomat. Akárki és akármikor. Sokkal, de sokkal óvatosabbnak kell lennem mint máskor, sosem maradhatok egyedül és sosem engedhetek magamhoz senkit közelebb. Bárki lehet és tudom hogy meg fog próbálni megkeresni és kijátszani...

Sziasztok!
Ez egy nagyon nagyon rövid rész lett és szeretnék emiatt bocsánatot kérni :s Vessek magamra, nem hajnalban 3-kor kéne nekifognom sztorit írni xd
De mindennek van oka ahogy ennek is.
Vannak nehéz napjaim, heteim amikor egyszerűen mindent feladok és néha ez ide is beüt. De tudom jól hogy sokan várjátok a folytatást úgyhogy minden ellenére próbálom hozni minél hamarabb a következő részeket..
Jó éjszakát mindenkinek!