Miraculous: The Continue

Kiderül

Lucy szemszöge

Egy újabb nap a suliban. Még mindig ismerekedek pár emberrel de igazán feltűnő hogy a másik osztályból egy Adem nevű srác folyamatosan engem bámul. Ann szerint bejövök neki de szerintem csak még neki is új a jelenlétem.. Mikor mentem haza egy hang szólt mögülem.

-Lucy!-

Hátrafordultam és láttam hogy Adem szól nekem.

-Igen?-

Próbáltam nem flegmán válaszolni neki mert Ann addig cukkolt ezzel a dologgal hogy már komolyan felidegesített. Ekkor a barna hajú fiú meglepődve állt meg.

-Valami gond van?-

Végülis nem rá haragszom, vele nem kéne ilyennek lennem úgyhogy azonnal változtattam a modoromon és egy kedves mosolyt erőltetettem az arcomra amit valószínűleg észre is vett hogy nem őszinte.

-Arra gondoltam hogy hétvégén valamikor... ömm.. Eljöhetnél velem moziba, vagy akár hozhatod a barátnődet is én meg egy barátomat és egy baráti kis kiruccanásnak jó lenne.-

Elég feszült és zavarban volt, ez látszott is rajta. Először meglepett de nem szeretnék vele kettesben lenni, alig ismerem.

-Szerintem Ann szívesen eljönne velünk és akkor veled is jöhet a barátod!-

Válaszoltam neki kedvesen. Tudtam hogy Ann nem akar majd eljönni mert hogy "legyek vele kettesben" de, ha akar jönni, ha nem én elrángatom a moziig. Láttam hogy erre a mondatomra a fiú szemében halvány szomorúság jelenik meg.

-Hát rendben!-

Még mindig zavarban volt de ő is ugyanolyan kedves volt.

-Akkor majd hétvégén.-

Mondtam neki kedvesen és ugyanúgy egy kézzel integetettem neki majd elindultam haza.

Adem szemszöge

Egy kicsit elszomorított hogy nem akart csak velem jönni de még alig beszéltünk, talán majd egy kis idő múlva. Viszont feltűnt nekem hogy ugyanúgy integetett mint tegnap Tigris. Mindegy, szerintem csak véletlen.. Felnéztem az égre és annak ellenére hogy nemsokára karácsony van, enyhén melegen sütött a nap és keselyűk körözetek a város felett. Mi?? Keselyűk? Hogy kerülnek ide ezek? Ilyenkor általában már valami rossz van a dologban. Nem gondolkodtam sokáig és hazafutottam. Otthon a szobámban ledobtam a táskám és annak zsebéből kibújt a kis kwami.

-Wassel, bundát fel!-

És már repült is bele a karkötőmbe. Aztán Farkasként ugráltam végig a házakon amikor megláttam hogy egy furcsa tollas ember áll egy ház tetején és mindenféle madárral terrorizálja Párizs lakosait köztük Lucyt is.

Lucy szemszöge

Mikor indultam hazafelé már akkor gyanús volt a sok madárhang az utcákon. Ekkor támadt rám egy nem is tudom, liba vagy kacsa, nem láttam.. Egy bizonyos "Halálmadár" nevezetű akumatizált ember összezárt valamennyi embert egy nagy ketrecbe köztük engem is. Így most Tigrisnek nincs jelenése de azért próbáltam gondolkodni hogy hogyan juthatnék ki, ekkor láttam a szürkeruhás hőst hogy karmaival kettévágja a ketrec rúdjait és a lakosok ezer irányba menekültek és mikor én is ezt tettem volna két kéz az ölébe ragadott és elugrált velem. Már tudtam hogy Farkas lehet az és annak ellenére hogy tegnap még a házak felett szaltózgattam, eléggé féltem attól hogy leesek aztán észre sem vettem és letett engem egy parkba.

-Minden rendben?-

Szemei csak úgy csillogtak és apró mosolya olyan vonzó volt. Nem volt rajtam a maszkom hogy eltakarja az arcom vörösségét és észre is vette, erre még jobban elmosolyodott én pedig nem tudtam mondani neki semmit.

-I-igen.. Nincs semmi bajom, köszi!-

Nem akartam többet mondani mert akkor már túl feltűnő lenne a dolog, nem mintha így nem lenne az..

-Akkor menj haza, most nagy a veszély.-

Tekintetét a pár házzal odébb lévő emberre vezette és figyelmesen nézte azt.

-Rendben! Sietek is.-

Már igazán jöhetne segíteni Tigris is ezért kezdtem el annyira sietni. Még egyet rámmosolygott aztán a veszély irányába vetette magát. Én sem tehettem mást, elbújtam egy bokor mögé és még meg sem vártam hogy a kwamim élőjöjjön.

-Streep, csíkokat fel!-

A kis lény kirepült a táskámból a nyakláncomba és pár másodperc múlva máris Tigrisként álltam ott. Nemsokára odaértem a baj középpontjába ahol Farkas vívott harcot egy hatalmas sassal. Szalgjaimmal lerántottam róla a nagy madarat és gondoltam kicsit csipkelődöm vele.

-Farkas vagy, miért nem eszed meg?-

Erre csak egy "jajnemár" pillantást kaptam és a madarak sorjában támadtak minket. "Halálmadár" közben leszakított egy hatalmas barna tollat a ruhájából és az ég felé dobta amiből egy szokatlanul nagy madár, pontosabban hárpia madár idéződött elő. Kétszer akkora volt mint egy keselyű, és négyszer akkora mint egy sas, hatalmas karmai és éles csőre rémisztően nézett ki. Mindketten megriadtunk és védekezve álltunk a hatalmas madár előtt.

-A méretét kell kihasználni!-

Mondtam Farkasnak aki visszavágás képpen szólt vissza.

-Te vagy a dzsungel királynője, kapd el!-

Rámvigyorgott és büszke volt magára hogy ilyen szellemes poént tudott összehozni és egyben visszavágni vele. (Aki nem tudja, a hárpia a dzsungelben él ahogy a tigris is és nagyobb testű állatokat eszik mint például majom, stb...)
A hatalmas madár felém vetette magát és épphogy ki tudtam térni előle. Ekkor láttam hogy a ruhámba került egy kis vöröses árnyalat is. A karmai megvágták az alkaromat amit a másik kezemmel szorítottam le és gyilkos tekintettel néztem a madárra. Elegem van!

-Tigrisfarok!-

Előidéződött a hosszú ostort amivel megragadtam a madár nyakát és a földre húztam a fejét amitől az a földre esett. Aztán egy újabb mozdulattal "Halálmadár" mellett landoltam és mire reagálni tudott, lekaptam egy piros tollat ami a mellkasa közepén virított és eltörtem amiből kirepült a kicsi akuma. Ahogy az előző két alkalommal is tettem, most is elkaptam és megtisztítottam. Farkas szájából csak egy "wow" hangzott el. Minden a helyére került de a sebem még mindig vérzett és a talizmánom is egyre jobban merült.

-Viszlát később Farkas!-

Köszöntem el tőle és beugrottam egy kis sikátorba ami szerencsémre üres volt. Már változtam volna vissza amikor Farkas sétált be hozzám.

-Le fogok merülni! Menj el.-

Nem állt meg csak jött felém majd előttem állt meg csak.

-Tudni akarom ki vagy.-

Mondta holt nyugodtan én meg már tiszta ideg voltam, ekkor a talizmánom jelezte az utolsó csíkot és egy éles narancssárga fény világította meg a szűk kis zsákutcát.

Néha néha unalmas de remélem azért hogy tetszett.. És 6 nap múlva karácsony *w*
Puszi! ~WarriorMiraculous