Miraculous: The Continue

Let's go

Könnyek szöknek a szemembe, mert haragszom. Magamra haragszom. De nem tehetem, mi lesz ha megint jön egy akuma? Mi lesz ha most nem tudok ellent mondani? De igenis haragszom magamra, mert feladatot kaptam ami fontos és képtelen vagyok megcsinálni. Amíg Katica és Fekete Macska védelmezték a várost egy ember sem halt. Egy sem, és mióta Tigris feltűnt? Rögtön elbaltázta a dolgokat és meghalt egy ártatlan idős ember akinek családja volt! A dolgom hogy Párizst védjem, hogy az embereket védjem... De nem sikerült. Már sokadjára.. És ezt már nem lehet arra fogni hogy kezdő vagyok.
Streep csak azt mondta amit mondania kellett, az igazat. És ez nem szabad hogy fájjon, mert ha jön egy akuma és engedek neki, megjobban elszúrok mindent. Mély levegőt veszek miközben szemeim lecsukom, érzem hogy a könnyek végiggurulnak az arcomon aztán kifújom a levegőt és kinyitom a szemem. Mintha ez bármin is segítene.. Összeszedem magam ahhoz hogy meg tudjak szólalni.

-És akkor most? Most hova?-

-A mesterhez...-

Bólintok egyet és átdobom a táskám egyik vállamon, Streep pedig elhelyezkedik az oldalzsebében. Rossz neki hogy el kellett mondania, hirtelen elidegenedett tőlem, már nem mosolyog biztatóan, csak aggódó tekintetet kapok.

Egy igazán hosszú séta után Streep jelez hogy megérkeztünk, igazából mehettem volna busszal de utólag mindenki okosabb. Kiengedek egy sóhajt ami az elmúlt korszak nyomását jelképezi és ráteszem a kezem a kilincsre, de abban a szent pillanatban megremeg a föld de úgy hogy majdnem hanyatt esek. Fogalmam sincs mit gondoljak, ez a sors műve? Talán itt egy újabb esély? Én nem kértem volna újabb esélyt. Viszont ha már itt van kezdeni kell vele valamit... Összenézek a kwamival a táskámban, és visszatér a bíztató pillantásainak egy kis része. Bólint egyet és ezzel tudomásul veszem hogy jelenésem van.

Egy perc múlva az épület mögül már Tigrisként állok ki és ugrok fel a ház tetejére körbekémlelni hogy mi lehet a gond. Örömmel látom hogy nem vagyok egyedül ugyanis a távolban a hatalmas gorilla féle akármit egy fehér és egy szürke ruhás hős üldözi. Csak nem?.. Hol volt eddig Nyúl? Időm sem volt azon gondolkodni hogy mégis miért nem jelent meg egy ideje. Itt az idő megkérdezni, így hát utánuk is eredek. Mikor beérem őket minketten vidáman reagálnak érkezésemre a gondunkat leszámítva.

-Hát te merre jártál ideáig?-

-Egy kicsit messzebb voltam éppen, bocsesz. Nyúl, veled meg mi történt? Rég láttunk.-

A lány zavarba jön és megvakargatja tarkóját.

-Hát... Elment a bátorságom ettől az egésztől, de rájöttem hogy kötelességem van és ha belehalok is de végig kell csinálnom. A kwamim rengeteget segített hogy rá tudjak jönni.

És ekkor eszméltem rá valamire.. A két társam észre is vehette hogy talán még a bőröm is kifehéredett. Streep egész végig csa ezt próbálta meg elérni nálam, hogy magamtól jöjjek rá. Mostmár értem..

Feleszmélek végre ugyanis a város egy tomboló óriás gorilla terrorja alatt van.

-Jólvan csapat, örülök hogy mindenki itt van, de jobb lenne valamit mostmár kitalálni.

Ezzel nekiiramodok és az egyik ostorom végét rátekerve az óriás hatalmas karjára fogom vissza azt hogy ne lapítson palacsintává egy egész épületet. Csakhogy nyílván a szörny sokkal erősebb mint egymagam és könnyedén elránt ami miatt repülök jópár métert és egy utca közepén érek földet. Fájt a dolog, de mire fel tudnék állni a gorillaszörny rám tenyerel és erősen nyom neki a földnek. Minden erőmmel próbálom visszatartani, kintről pedig hallom társaimat is. A szörny nem reagál sem Farkas által ejtett sebeire sem pedig Nyúl elterelő bombáira, csak egyre nagyobb erővel próbál összelapítani miközben a fénylő lila pillangó alak lebeg az arca előtt.

Az erőm kezd fogyni, és a világ halkulni. Nem tudom mihez kezdhetnék, nem érem el a szalagjaimat sem. A levegőhiány miatt az utolsó üvöltésemet engedem ki, amin nem csak én, de olyan fél km-es körzetben mindenki meglepődik.

Egy elég határozott tigris üvöltés? féleséget ad ki a torkom amitől megszeppen és meghátrál az ellenség. Kikúszok a mélyedésből amit a saját testem okozott az aszfaltba majd fájlalva mindenem de talpra állok. Két oldalamra sietnek a társaim majd Farkas szólal fel.

-Van neked tüdőd mit ne mondjak...

Egy egyetértő pillantással letudom a dolgot, és elkezdek gondolkodni a probléma megoldásán. És össze is áll a kép. Az akumatizált feleszmél és újra támadásba lendül.

-Tigrisfarok!-

Oké, hogy lehet ilyen elnevezése egy ilyen király dolognak?

-Nyúl, füstbombát neki!-

Az említett teszi is amit kértem tőle és máris körbveszi a gorillaszörnyet egy hatalmas füstfelhő. Ettől az megzavarodik és én ezt kihasználva lendítem az ostort hogy rátekeredjen a lábára, aztán párszor körbemegyek rajta hogy jó szorosan összehúzza mindkét lábát.

-Star Wars megoldás huh?-

Mondja Farkas miközben ő is teszi a dolgát, jó erősen meglöki hátulról a hatalmas lényt ami egy nagy huppanással hasra esik és mindhárman elkezdjük keresni rajta a tárgyat amit megszállhatott az akuma. Egyikőnk sem talál semmit és lassacskán kezd feleszmélni az ellenség. Ekkor tisztán látszik hogy Nyúl társunk megvilágosodik és felszólal.

-Ez csak egy jelmez! Tegnap láttam az utcán egy fickót ebben a jelmezben, valószínűleg a ruhát szállta meg az akuma, szakítsd fel!-

Kérdően nézek Farkasra, én bízom benne, de mi van ha mégsincs igaza? Nem akarom többet bántani Párizs egy emberét sem. Ha ez nem ruha hanem a bőre és Farkas feltépi, nekünk annyi. De nincs más választásunk.. Bólintok neki egyet és ő pedig hezitálva de feltépi az óriás karján lévő anyagot ami valóban csak egy jelmez volt. Erre megkönnyebbülök, de csak akkor teljesen mikor már elengedem a tiszta akumát. Az áldozat visszaváltozik és marad rajta ugyanaz a gorilla jelmez csak emberméretűben. Nyúl felsegíti és eligazítja, én pedig lepacsizok Farkassal, majd mikor odasétál hozzánk, Nyúllal is. A második csíkja villan a talizmánomnak úgyhogy búcsút intek társaimnak és egy biztonságos, magányos helyen átváltozok.

Streep megölelgeti az arcomat és vidámat kuncog.

-Remélem rájöttél Lucy..-

-Igen, de nem értem. Miért nem mondtad el csak úgy simán?-

Egy kicsit odébb repül hogy a szemembe nézhessen majd nekikezd.

-Tudod, ez amolyan hagyomány. Tesztelni a Tigris nyaklánc tulajdonosait. Mindannyian instabilak vagytok és kevés az önbizalmatok. Mindegyik társammal megcsináltam ezt és mindig bejött. Nem kell új Tigris, megmutattad hogy képes vagy rá, de én ezt magamtól is tudtam, csak senkit nem hagyjatok ki a sorból.-

Megvonta apró vállát és ártatlanul, de boldogan nézett rám. Rámosolyogtam és kinyitottam a táskám hogy bele tudjon repülni.

-Ezesetben... Irány Katica és Fekete Macska.-

Heyyyo emberek. Wow nagyon régen volt rész nem is vagyok biztos benne hogy egyáltalán akad-e még valaki aki ezt olvassa.

FONTOSSSS⤵⤵⤵
Először is, szeretném ha mindenki aki eddig elolvasta a történetet írna nekem egy amolyan értékelőt/kritikát. Van egy véleményem erről a sztoriról de kíváncsi lennék a tietekre is úgyhogy kommentben várom mindenki véleményét. CSAK ŐSZINTÉN nyuga nem harapok :3

Megpróbáltam most is valamit összehozni és nem ígérek semmit, csak annyit hogy szem előtt tartom a történttel való foglalkozást. Itt a nyár meg ilyenek, van is időm meg nem is. Nyaralás meg nem is.. Meglátjuk mi lesz még. Mindenesetre remélem tetszik. :3
~WarriorMiraculous