Miraculous: The Continue

Snow on the Sky

Tigris szemszöge

A karácsony felé járunk, nyolc nap múlva eljön a nagy ünnep. Kíváncsi vagyok hogy milyen lesz az élő karácsonyom Párizsban. A szüleim elmentek egy kicsit bevásárolni és természetesen mindenhol nagyon sok tolakodás lesz ezért valószínűleg sokáig lesznek. Nem volt mit csinálnom. Lusta voltam a gépemet összerakni ezért inkább átváltoztam és nagy erőt véve magamon elindultam az Eiffel torony felé mert még közelebbről nem is láttam. Pár ember látott miközben mentem és hallottam pár mondatukat ahogy elsuhantam fölöttük.
"Ott van az a csíkos gyilkos.."
"Azthiszi hogy köze van a hősködéshez."
"Inkább menjünk a másik irányba, ahol ez ott van ott veszély is."
Ezek a szavak még mindig fájtak de nem foglalkoztam velük. Vagyis megpróbáltam... Nem engedhetem hogy ismét egy akuma szálljon meg és ezt még Farkas sem tudja. Nem is fogja.. Egy háztetőről pár percig csodáltam a torony arany fényeit majd felálltam és leültem a folyó partjára. Szerencsére nem volt ott senki és már sötét volt. Ekkor sikítozásra lettem figyelmes. Ha odamegyek az emberek elküldenek de ha nem megyek oda akkor már most kudarcot vallottam. Elhatároztam hogy nem érdekel mit mond Párizs, én odamegyek és teszem azt amit tennem kell. Amikor odaértem szokatlan látvány várt. Egy vagy két utca teljes sötétben. Élővettem a szalagjaimat és védekezően tartottam őket magam mellett amikor hirtelen valami gyomorba ütött és hátraestem nyilaló fájdalomnal, aztán sújt éreztem magamon és láttam hogy az ellenségem arcán megjelenik Halálfej szokásos lila maszkja és a lány szólt hozzám.

-Moon vagyok, Katica és Fekete Macska talizmánját akarom!-

Azzal ismét gyomorba vágott. Nem láttam belőle semmit mert valószínűleg láthatatlan. Hol van már Farkas? Talán a mai miatt nem jön többé? Ekkor ismét egy ütést kaptam de én elrúgtam magamról ki az utca szélére ahol a telihold fénye megvilágította őt és láttam hogy az a kislány az aki megrúgott minket és egy régi óra volt a zsebében amit valószínűleg a már halott nagymamájától kapott. Elképedve néztem szerencsétlen kislányt és összeszorult a szívem érte. Ha Farkas nem tudja hogy baj van akkor valahova oda kell mennem ahol mindenképpen látnia kell. Az Eiffel toronyhoz. A szalagjaim segítségével pár pillanat alatt az torony lábahoz értem és amerre jött utánam a lány ott a fények kioltódtak és nem láttam hol van. A sötétben láthatatlanná válik, ez így nehéz lesz. Ekkor ismét ellökött emgem és a nyakláncom felé nyúlt amikor egy szürke ruhás fiú lelökte rólam majd amí az ellenség gyengélkedett, ő felsegített.

-Mi tartott eddig?..-

Fogtam rá közben a fejemre mert megütöttem azt is.

-Bocsi, nem láttam hogy baj van.-

Viccelődött egy kicsit Farkas aztán mind a ketten egyszerre estünk neki a láthatatlan ellenségnek de az mindig kitért előlünk és csak az ütéseket kaptuk mind a ketten. Ekkor támadt egy ötletem és egy kezembe fogtam a két szalagot.

-Tigrisfarok!-

Ahogy Streep is mondta, ez a neve tehát ezt mondtam ami a számomra még mindig furcsa... A két szalagból máris egy hosszú, szakadhatatlan ostor lett.

-Tartsd fel!-

Szóltam oda Farkasnak aki bólintott. Ekkor láttam hogy Párizs bátrabb lakosai körénk gyűltek persze csak a házak sarkain jó messze innen és még mindig lenézően figyeltek minket. Ekkor Moon, az ellenségünk láthatatlan erejével rabolt magához egy ártatlan embert a tömegből.

-Ha nem mondjátok meg hol vannak a talizmánok, ennek az embernek csúnya baja esik és aztán Párizs sosem lesz képes nektek megbocsátani!-

Elvigyorodott gonoszan és Farkas rámnézett kétségbeesve ekkor én az ostorommal egy lakás ablaka felé nyúltam és kikaptam onnan egy tükröt, aztán azzal a kezemben felrántottam magam a torony egyik lécére és a tükröt úgy fordítottam hogy a hold fénye megvilágítsa a lányt.

-Az órája!-

Kiáltottam Farkasnak mire a láthatatlan felém nézett utálkozva és takarta a szemét az éles fény miatt, közben Farkas ezt kihasználva kivette a zsebéből az órát és odadobta nekem. Én elkaptam azt és összetörtem, erre a kis fekete pillangó kirepült belőle és elkaptam az ostorral ami ugyanúgy bezáródott az ostornak annak a részébe amit fogok és a végén repült ki fehéren majd elszállt. A tömeg semlegesen nézett ránk majd elvonultak és én leugrottam a kislányhoz hogy felsegítsem majd a kezébe adtam az órát ami már nem volt törött hiszen az akuma megtisztulása közben minden helyre áll.. Kivéve a holtak.

-Figyelj... Tudom hogy fáj neked a mai nap. Én annyira sajnálok mindent, nem szándékosan tettük. Kérlek bocsáss meg nekünk.-

A kislány meglepődve nézett rám aztán haragos tekintettel ellökött magától és elindult a másik irányba majd a válla fölött visszaszólt.

-Találkozni fogunk még mi egymással Farkas és Tigris!-

Azzal elviharzott és én sóhajtottam egyet és lehajtottam a fejem. Ahoz képest hogy kislány, erősen fenyegetőzik, bár meg tudom érteni teljes mértékben. Éreztem hogy Farkas keze az államat emeli fel és éjszürke szemeivel néz az enyémbe. Teljesen elpirultam, még jó hogy a maszkom narancssárga színű és nem látszik.

-Ne aggódj Tigris. Most nem tettek semmilyen gúnyos megjegyzést. Meg fognak bocsátani előbb vagy utóbb.-

Meg sem tudtam szólalni. Lesokkoltam, és úgy éreztem hogy ha megszólalok valami nagy hülyeséget fogok mondani. Ekkor egy aprócska hópehely hullot rá Farkas orrára. Mind a ketten felnéztünk az égre és apró fehér pöttyök szállingóztak. Elmosolyodtam, szeretem a havat. Farkasnak is valamilyen ilyesmi reakciója volt és a csodából az én csipogó talizmánom keltett fel minket. Már csak két percem van ameddig vissza nem változom.

-Menned kell...-

Mondta szomorúan és halkan Farkas mire én ismét elpirultam nem is értem hogy miért aztán megfordultam és az ostoromat egy lendítéssel egy ház keményére tekertem majd visszanéztem a fiúra.

-Akkor... Viszlát.-

Integettem neki egy kézzel majd el is ugrottam onnan és elindultam egészen hazáig.

Farkas szemszöge

Elköszönt tőlem és én is hazafelé vettem az irányt. Aranyos lány, de azthiszem nem nekem való.. Csak meg kellett nyugtatnom, láttam rajta hogy gyötri ami történt ahogy engem is.

Bocsánat gyerekek! :s
Néha a Wattpad gondol egyet és random úgy rak ki egy részt hogy egy szó sincs benne amikor én minimum 800 szót írtam és ügyes voltam mert tudtam hogy néha van kedve engem megszivatni úgyhogy kimásoltam az egész részt viszont később vettem észre hogy hoppá ez a rész üresen áll aztán illesztettem be és most itt van. Ne haragudjatok ^^"

!KÜLÖNKIADÁS!
24.-én majd igyekszem egy jóval hosszabb terjedelmű részt kirakni amolyan "Karácsonyi különkiadásnak". Ha tetszik az ötlet akkor abból a pár emberből akik itt vannak, nyugodtan ötletelhetnek kommentben hogy Szenteste kit szálljon meg az akuma és hogyan. Addig puszi mindenkinek ^^
~WarriorMiracoluos